A demokrácia innovatív, rugalmas alkalmazkodást teremt

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közösségi döntéshozatal demokratikus modellje erősen ösztönöz az egyéni tudások, információk és szempontok megosztására a közösséggel. Ez önmagában nagyon támogatja az innovációt. Egy ilyen vitát mindig egy közösségi probléma vált ki, amire a tagság megoldást keres. Itt kulcsszerepe van a rendszerességnek: az időben ritka demokratikus fórumok inkább a kérdések kiélezésére és (legalább is az erősebb álláspont képviselői számára) a döntések kikényszerítésére ösztönöznek. Ezzel szemben a rendszeres vitaalkalmak inkább az iteratív megoldások, kompromisszumok keresését támogatják. Ilyenkor mindenki megtanulja, ha az egyik héten úgy nyer, hogy közben megbántja az akkor épp kisebbségbe kerülteket, azzal a jövő hétre nehezíti meg a dolgát, ahol egy új vitában, új témákban új koalíciók állnak majd fel. Ezért tartom veszélyesnek, amikor egy közösség ritka alkalmakkor dönt el még oly demokratikusan is egy csomagban sok kérdést (és sajnos erről szól a tömegdemokráciák 4-5 évenkénti választási rendszere) – ez szükségképpen stabilan egymással szemben álló csoportok elmérgesedő konfliktusaihoz, végletesen leegyszerűsített döntési kérdésekhez vezet. A tapasztalatok szerint (nemcsak a Rajké, de a legtöbb szakkollégiumé is, és a Summerhill-jellegű1 iskoláké is) egy együtt élő diákközösségben minimum hetente kell demokratikus vitáknak teret adni (plenáris fórumok lehetnek ritkábban, mert a heti alkalmak nyíltsága lehetőséget ad az esetenként felgyülemlő indulatok levezetésére, illetve a komplexebb problémáknál a kiérlelt döntési alternatívák kialakítására).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül a demokrácia egyik legcsábítóbb előnye, hogy sokkal kisebb költsége van a hibázásnak, a hibás döntések korrigálásának. (Azt hiszem amikor egy szervezetben valamilyen demokratikus mechanizmust vezetnek be, akkor annak két motivációja van általában. Természetesen az egyik, amikor azt a tagság „forradalma” kényszeríti ki. De előfordul egy másik is – az, amiről itt most beszélünk –, amikor a vezetők szeretnének a felelősségből valamennyit megosztani a közösséggel.) Lássuk be, ezzel értünk el az egyik legklasszikusabb demokrácia melletti érvhez. Azért jobb a demokrácia, mert a legokosabb király, a legjobb szándékú zsarnok is hoz rossz döntéseket. Ennek belátása szükségszerűen nehéz (tudományosan szólva: magas a pszichológiai költsége), a hibák beismerése esetleg ronthat a vezetők hitelességén (de elég, ha csak félnek ettől), így aztán beragadnak a rossz döntéseikbe. Egy demokráciában is hozunk sok „rossz” döntést, de azt sokkal könnyeben megváltoztathatjuk, mert hát Istenem, okosabbak lettünk, vagy csak a világ változott, senkinek sem kell rosszul éreznie magát.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1 Aring, C. D. (1961): Summerhill: A Radical Approach to Child Rearing. Archives of Internal Medicine, 108(6), 964–965.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave