A Szakkollégiumba évente mintegy húszan kerülnek be, a teljes létszám az első évtizedekben 80-90 fő között mozgott, mára 90-100 között van. Azon egykori hallgatók száma, akik az egyetem befejeztével voszkossá (vagyis volt szakkollégistává) válnak, 2023-ban már meghaladja a 850 főt. Az egyetemet befejező volt szakkollégisták rajkosok maradnak, hacsak valamiért le nem mondanak a tagságukról. Márpedig ilyenek alig vannak – maximum tucatnyian lehetnek. A többség része marad a szakkollégisták közösségének, ami tehát mindig sokkal nagyobb, mint az éppen aktuális jeszkesek (jelenlegi szakkollégisták) köre. A rajkos közösségbe tartozóknak – függetlenül az egyetemista létük lezárultát követően eltelt évek számától – közös szókészletük van, magyarázatot nem igénylő élményanyaguk: az 1970-es évek és a 2020-as évek kollégistái nagyjából ugyanazokat a gondolattársításokat rendelik a JESZK, a VOSZK, a DB (diákbizottság), a KGY (kollégiumi gyűlés), a FEB (felvételi bizottság) és más betűszavakhoz. Nemcsak, hogy tudják, mit jelentenek ezek, de nagyjából hasonló közösségi ízélményeket hoz elő nekik a kisebb-nagyobb kollégiumi eseményeik, közösségeik hangulata. Az egyetemi évekből a többség számára lényegesen erősebb kontúrokkal maradtak meg a belső szakkollégiumi rendezvények, mint az egyetemi évfolyamaik, csoportjaik eseményei. És ez nem véletlen: a cél valójában már a kezdetekkor éppen az volt, hogy a tömeges kollégiumok diákszállójellegét meghaladva jöjjön létre egy diákközösség, amely közösségi élményt is ad a tagjai számára. Úgy tűnik, a Rajk nagyon sokak számára tényleg élethosszig tartó élményt adott.