Adott volt két fordításom: Jordi Puntí katalán szerző Messiről szóló stílusgyakorlatainak magyar és Egressy Zoltán nagy sikerű, tragikomikus színdarabjának (négykezesben készült) katalán fordítása, melyeket azért gondoltam összehasonlítani, mert mindkettő a futball világának kontextusában íródott. Annak ellenére, hogy ahogy láthattuk, nagyon különböző szövegekről van szó, mindkettőben rengeteg a cselezés, a kapura rúgás, a kapufa, a helyezkedés, a tizenegyes, a les, a szabadrúgás stb., tehát azok a mozzanatok, amelyek egy focimeccset és az akörüli univerzumot írják le. Ahogy azonban elkezdtem összehasonlítani a két szövegben bejelölt fordítási döntéseket igénylő vagy fejtörést okozó helyeket, rájöttem, hogy valójában nem a hasonlóság, hanem a kontextus hasonlósága által kiemelt különbségek adják a szövegek valódi jellegét, ezek a különbségek mutatják meg, mennyire aszimmetrikus a kulturális beágyazottsága egy olyan szövegnek, amely valóban a globális kultúra részeként felfogható futballról szól, azon belül egy olyan kivételes játékosról, aki rengeteg focirajongó kedvence és példaképe, és egy olyan szövegnek, ahol ennek a párhuzamos valóságnak a csillogása, lehetősége pusztán csak látszat, ami még jobban kidomborítja azt a szerencsétlen, hétköznapi tragédiákkal teli realitást, ahonnan fiatal és öreg egyaránt elvágyódik.

 

 

Ha megnézzük a két szöveg és a fordítások statisztikai adatait, láthatjuk, hogy a Messi szöveg esetében a szavak száma még csökkent is, bár ennek nemcsak az implicitáció, hanem a két nyelv strukturális különbsége is lehet az oka, főleg, mivel a leütések száma nagyjából 20%-kal nőtt. Ha megfigyeljük ugyanezeket az arányokat a magyar–katalán fordítás esetében, szembetűnő, hogy a szószám jelentős mértékben nőtt, a karakterszám pedig ugyanolyan mértékben változott, amiből messzemenő következtetéseket ugyan nem lehet levonni, de azt megállapíthatjuk, hogy a jelenség a nyelvszerkezeti különbségeken túl értelmezhető a nagyobb mértékű explicitáció eredményeképpen is.