Nyilvánvaló, hogy húsz-huszonöt évenként vagy egy emberöltőnként érdemes áttekinteni azt, hogy egyes diszciplínáknak milyen a helyzetük, hol állnak a tudományok rendszerében és az aktuális társadalmi környezetben. 2017-ben Paládi-Kovács Attila akadémikus észrevételezte azt, hogy a néprajztudomány 1998-ban készítette utolsó nagy számvetését, és elérkezett az ideje egy újabbnak. Annál is inkább, hiszen több olyan változás ment végbe a társadalomban és a tudományos életben, ami hatott a mi diszciplínánkra is. Itt említhetjük többek közt a bolognai rendszer bevezetését az egyetemeken, a Néprajzi Múzeum évtizedig eltartó költözködését és az egykori akadémiai intézet viszontagságait: előbb a központosítás, majd a költöztetés, aztán az akadémiától való elszakítás miatt is állandóan új helyzetekhez való alkalmazkodásra kényszerültünk. 2017-ben tehát Paládi-Kovács Attila összehívta a néprajztudomány azon szereplőit, intézményvezetőket, akik aktívan befolyásolják tudományos műhelyük szemléletmódját. A 2018-ban megtartott, témakijelölő megbeszélésen a legfőbb problémák kerültek terítékre – a kutatás, az oktatás és a közgyűjtemények helyzete körül alakultak ki a kisebb vagy részdiszciplináris témák. 2019-ben Pécsett tartottuk az első nagy konferenciát, amelyben az általános iskolai, a középiskolai és a nem szakos egyetemi oktatásban a néprajz helyzetét, illetve az egyes néprajzi és antropológiai tanszékek törekvéseit, irányait tárgyaltuk meg. Ezt követően a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a közgyűjtemények helyzetét mértük fel egy teljes napos tanácskozáson, ahol éppen a téma szerteágazósága miatt nemcsak klasszikus konferencia-előadások voltak, hanem műhelyvitákra, kerekasztal-beszélgetésekre is sor került. A 2019-ben lezajlott harmadik nagy konferencia a Humán Tudományok Kutatóházában az alap- és alkalmazott kutatások összefüggéseire koncentrált, illetve a néprajz társadalmi hasznosságának kérdését vizsgálta. 2020-ra húzódott át szintén a Néprajztudományi Intézet székházában az utolsó konferencia, ahol a társtudományok egy-egy jeles személyisége a saját szemszögéből értékelte diszciplínájának kapcsolatát a néprajztudománnyal. Meglátásaikra a tudományok határterületén dolgozó néprajzkutatók (többek közt történeti néprajzos, folklorista, társadalomnéprajzos, ökológiai antropológus) reagáltak. A konferenciasorozatot a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Bizottsága mint a legkomolyabb presztízsű szervezet és a Magyar Néprajzi Társaság mint a legátfogóbb szakmai grémium koordinálta és szervezte. Az előkészítő és a négy tematikus konferencia eredményeinek összefoglalását egy 2020 őszén megjelent magyar nyelvű kiadványban, a Cseh Fruzsina, Mészáros Csaba és Borsos Balázs szerkesztette Számvetés és tervezés. A néprajztudomány helyzete és jövője a 21. században adtuk közre 642 oldalon, harminchét tanulmányban. Ebből válogattak össze a szerkesztők tizenhét tanulmányt angol nyelvre lefordítva a 2023-ban közreadott Reckoning and Framing. Current Status and Future Prospects of Hungarian Ethnography in the 21st Century című kötetbe. A válogatás elsődleges szempontja az volt, hogy mely eredmények tarthatnak számot a nemzetközi nagyközönség érdeklődésére, illetve melyek reprezentálják tudományszakunk jelenlegi helyzetét, és vetítik előre tervezett jövőjét.