Szeretett tanárom, Frank Tibor emlékére1

In Loving Memory of Professor Tibor Frank

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Borhi László2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.10.15
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hahn István, Komoróczy Géza, Ferenczy Endre és a fiatal Frank Tibor a korai 1980-as évek ELTE bölcsészkarának legendás, meghatározó egyéniségei és − nagy szerencsémre − mindannyian tanáraim voltak. Szorosabb tanár-diák kapcsolatom csak Tiborral alakult ki. Nem lehet elfelejteni mindig elegáns (öltöny és menő nyakkendő) megjelenését, szigorúsággal álcázott kedves, távolságtartóan közeli személyiségét; sztentori, határozott hangját, ahogy lelkesen magyarázza a középkori angol történelem rejtelmeit, korrigálja az imádott angol nyelvben elkövetett nyelvtani vagy kiejtési hibákat. Követelt, de az akkori viszonyok között szokatlan módon adott is. Mindenkivel foglalkozott, mindenkit komolyan vett, aki tanácsért, irányításért fordult hozzá. Tanár volt, a szó legvalódibb értelmében, aki még féltve őrzött, felbecsülhetetlen eszmei értékű kéziratgyűjteményét is megosztotta a hallgatóival. Ő indított el a pályámon, melyhez fontos szempontokat adott: a források tiszteletét és elemzését, a percepció és valóság bonyolult viszonyát és legfőképpen az igazság keresését, az intellektuális őszinteséget, annak a követelményét, hogy arra menjünk, amerre a kutatás visz bennünket – kompromisszum nélkül. Nem szerette a felületest, mottója a knowledge in depth (az elmélyült tudás) volt. Könyvei felüdülést jelentettek az akkori történeti tárgyú könyvkiadás nem túl színes világában. Fejünkbe verte, hogy a magyar múlt csak a minket körülvevő világgal összevetve, a kölcsönhatásokon keresztül értelmezhető. Nyitott maradt más megközelítések iránt, gondolkodását nem torzította el dogma vagy a tudományos vizsgálaton kívül álló szempont. Ő építette fel a magyar amerikanisztikát, fáradhatatlan motorja volt a magyar–amerikai kapcsolatok jobbításának, tanított és írt, sokat és főleg izgalmasat, jót, Kossuthról és Zerffi Gusztávról, az Osztrák–Magyar Monarchia brit megítéléséről, az amerikai rasszizmusról, a hazai szalonok zene- és művelődéstörténeti jelentőségéről. Minden, amit csinált, fontos volt neki. Hiányozni fog kedvessége, segítőkészsége, a mindig érdekes beszélgetések otthonában vagy a Szamos cukrászdában – „vegyél még egy sütit, kérj még egy fagyit”, ahogy szokta mondani. Hiányozni fog, és nemcsak nekem, hanem – leginkább – a magyar felsőoktatásnak és szellemi életnek.
 
 
1 A szöveg eredetileg a Moszkvában már 1943-ban eldőlhetett Erdély sorsa… címmel közölt tanulmány részeként jelent meg a Századok 2023, 157. évfolyam, 3. szám, 413. oldalán. Újraközlés a szerkesztőség engedélyével.
2 Az MTA doktora; történész; egyetemi tanár, Indiana University Bloomington, USA; tudományos tanácsadó, Magyar Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Jelenkortörténet osztály.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave