Tézisek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szankcióknak nincs és nem is lehet mikroalapozásuk. A modern közgazdaságtanban – Lucas nyomán – ez ugyan általános elvárás, azonban, mint láttuk, szankciók bevezetésére akkor és azért kerül sor, mert a közgazdasági gondolkodás alapját és értelmét jelentő racionalitás nem működik, legalábbis a tudományszak által bevett költség–haszon mérlegelés alapján. Kézenfekvő, hogy a nyereséget és a veszteséget mindig szembe kell állítanunk. Itt azonban az a kérdés, hogy vállalható-e egy háború, különösen egy atomhatalommal szemben. Ha nem, akkor második, sőt harmadik „legjobb” megoldásokra kell fanyalodni. Az egyik eredmény ebben a szemléletben maga a háború elkerülése, ami az adott körülmények (Szíria, Irak, Csecsenföld, Afganisztán, Tigre, Dafur) ismeretében az ukrán esetben meglehetősen komoly érv.
 
 
1.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Míg az üzleti mérlegelésből gyakran hiányzik az erkölcsi elem, esetünkben a szankció az egyik módja annak, hogy megálljt parancsoljunk egy megállíthatatlan hadigépezetnek. Észak-Korea elszigetelése lehetetlenné tette – minél inkább pária ország, annál inkább –, hogy kínai és orosz szövetségesei rászabadítsák őket az alig 300 kilométerre, vagyis Budapest–Bécs távolságra levő dél-koreai fővárosra, Szöulra, miközben már a kaliforniai partokat is elérik a rakétáik. Tehát nem csak az tekinthető eredménynek, ha Észak-Korea – mondjuk – a demokráciát és a piacgazdaságot választja, már ha a népnek egyszer lesz választási lehetősége, ami eddig sosem adatott meg nekik.
 
2.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiekből is következik, hogy ha a szankció az elvileg legjobb megoldás pótléka, akkor nem indokolt számonkérni az alkalmazásától azt, amit az első legjobb – de talán az sem – tudna elérni. Hirosima óta tudható, hogy a nukleáris fegyverek valóságos bevetése elviselhetetlen és megoldhatatlan dilemmákat vet fel, mindenekelőtt a konfliktusban közvetlenül nem részes személyek nagy száma és a járulékos veszteségek részint beláthatatlan, részint helyrehozhatatlan jellege okán. Nem ritka, hogy a szankcionált ország vezetése a közfelfogás logikája szerint nem beszámítható, saját álomvilágában él, és elképzeléseit tekinti valóságosnak, míg a valóságot képzetesnek. Észak-Korea kapcsán számtalanszor felvetődött már, hogy az ország saját érdeke, sőt a vezetés szűkebb szempontjai szerint is egészen mást kellene tenni, mint amit valójában tesznek. Ez a meglátás azonban nem ad támpontot ahhoz, hogy mikor és milyen messzire érdemes elmenni. A célzatlan, átfogó, általános korlátozások sok esetben azokat vagy főként azokat sújtják, akik egyfelől vétlenek, másfelől esélyük sincs a döntéshozatal befolyásolására. A differenciálatlan élelmiszer- vagy energiaembargó kézenfekvően ebbe a kategóriába tartozik.
 
3.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eddigiekből következően vissza kell térnünk a mikro- és a makromegközelítés szükségszerű és lényegi eltérésére. Rövidre fogva: az önkényuralmi rendszer egyfajta politikai családként létezik, mint a maffia1 vagy a klán vagy egy üzleti-baráti kör. A kölcsönös szívességek és függőségek, a sajátos – főként vagy kizárólag a bennfentesek által osztott – értékrend együttesen egy zárt világot alkot, amely saját törvényeit követi, a külvilágét pedig megveti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a helyzetben különleges jelentőségre tesz szert az említett üzleti gyakorlatot jól ismerő és onnan kilépő üzletember, Bill Browder által leírt jelenség, ahol a rendszer sebezhetősége messze nem egyenszilárdságú (Browder, 2015). A fenti kötet hatására létrejött úgynevezett Magnyitszkij-törvények az állami bűnözés fő szereplőinek vagyonát és személyét érintik, területen kívüli jelleggel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tegyük hozzá, hogy a politikai bűnözés területen kívüli üldözése legalább két évtizede a nemzetközi gyakorlat szerves része. A Marcos-vagyon kiadása Svájc részéről, Taylor libériai és Milošević szerb elnöknek a hágai büntetőbíróság elé állítása csak a jéghegy csúcsa. Kézenfekvő, hogy mai világunkban esélye sincs a területenkívüliségre hivatkozó felvetéseknek, ami az állami terror kitervelőit és végrehajtóit védelemben részesítené. Ez a szempont nyilván a nem állami szereplőkre is áll, különösen olyan esetekben, mint Oroszország, ahol az állam és a gazdaság, az állam és az egyház, a külföld és a belföld határvonala legalábbis elmosódottnak mondható. Kézenfekvően igaz ez a meglátás a kínai esetre is. A szakirodalomban nem ok nélkül honosodott meg a „China, Inc.” kifejezés, hiszen az állam sok tekintetben üzleti, az üzlet pedig állami funkciókat tölt be. A vezetők célzott büntetése nagyon tud fájni, akkor is, ha ez a fellépés kézenfekvő jogi dilemmák forrása.
 
4.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az orosz–ukrán háború kapcsán újra felvetődik a régi kérdés, amely anno a Szovjetunió, Rodézia és Dél-Afrika vagy Kuba kapcsán is felmerült. Vajon életszerű-e azt várni, hogy mégoly szigorú szankciók hatására a rendszer kártyavárként omlik össze? Bár ez a vágyvezérelt megközelítés időről időre teret nyer, a fentiekből és az idézett forrásokból, vagyis a történelmi tényekből is belátható, hogy az efféle várakozás eltúlzott. Lechner például meggyőzően érvel amellett, hogy a szankciók hatása legalábbis bizonytalan, de jó eséllyel a szándékolttal ellentétes hatások, vagyis a tekintélyelvű uralom országon belüli megerősödése várható (Lechner, 2020). És való igaz: az idézett példákban rendre azt láttuk, hogy az ostromlott vár védői összezárnak, majd amikor az erőviszonyok fordulatot hoznak, akkor kezdődik az új szakasz. A fogalmazás homályosságát indokolja, hogy utóbbi létrejöhet egy puccs révén vagy más puha, rendezett átmeneti formában. A véres forradalom a kivétel, nem a szabály. Vagyis nem helyes olyasmit várni egy eszköztől, amit az rendszerint nem tud elérni.
 
5.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Most érdemes lehet megfordítani az érvelést. Ha abból a borúlátó feltevésből indulunk ki, hogy a szankciós politika eleve kevéssé hatékony, sőt még kedvezőtlen járulékos hatásai is lehetnek mindkét félre nézve,2 akkor adódik a kérdés: mi jöhet helyette? A nemzetközi kapcsolatok irodalmában három modellértékű példát szokás említeni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A müncheni egyezmény. 1938-ban a francia és az angol kormány úgy vélte, Hitler étvágyát csillapíthatják azzal, ha az amúgy is németek lakta, vagyis a wilsoni elvek szerint eleve nem Csehországnak járó Szudétavidéket átengedik a németeknek. A döntés a párizsi egyezményekhez csatolt 1920. májusi Millerand-féle kísérőlevél szövege szerinti határmódosításnak minősült. Ez jogilag helytálló, de – különösen a következmények ismeretében – az agresszor étvágyát fokozó engedménynek bizonyult. Az elmúlt tizenöt esztendő alapján az oroszokat megbékíteni, az újabb fordulat szerint „csak nem megalázni” törekvő politika Obamától Macronig ugyanezzel az eredménnyel járt. Nyilván nem az engedmény, a kooperatív megoldás keresése váltotta ki a hódítást, de a partner valós szándékainak félreértelmezése vagy az utóbbit sugalló magatartás bizonyára eleme volt a helyzet elfajulásának. München nem ok nélkül vált a hiábavaló engedmények, az önfeladás szinonimájává.
  2. A diplomácia pápája korunkban is az immár 99 esztendős, de még mindig könyveket publikáló Henry Kissinger. Az életművéből kiemelkedik a vietnami háború lezárása, amiért 1973 decemberében Nobel-békedíjjal tüntették ki. A bökkenő csak az, hogy ez a műve másfél évet sem élt, hiszen 1975. április 30-án elesett Saigon, amit a 2022. évi kabulihoz mérhető, fejetlen menekülés követett. Ez a példa azt mutatja, hogy miközben minden jóérzésű ember mindig a tárgyalásos megoldás híve a vérontással szemben, a békekötés önmagában nem biztosíték semmire. Különösen, ha hosszabb időtávot tekintünk, a diplomácia története tele van igazságtalan, fenntarthatatlan vagy kimondottan káros békeegyezményekkel. A vietnami történelem a békekötést követő bő fél évszázadban a demokrácia és az emberi jogok szempontjából akkor is súlyos nehézségekkel terhelt, ha az ország az elmúlt három évtizedben a térség egyik növekedési motorjává vált.
  3. A harmadik példa az első öbölháború, az 1990–1991-es kuvaiti–iraki háború lezárása az ENSZ BT 1991. márciusi 686-os határozata által. A nemzetközi közösség – konkrétan az ENSZ – véget vetett egy szuverén ország megszállásának, és meghátrálásra késztette az agresszort. Ugyanakkor magában Kuvaitban nem történek olyan reformok, amelyek közelebb vitték volna az országot a nyugati értékrendhez. Irakban további tizenkét esztendeig uralmon maradt Szaddám Husszein, az 1991–1993-ban kitört spontán síita és kurd felkeléseket leverve, egy szomszédait és saját lakosságát fenyegető terrorista rezsim élén. Rövidre fogva: az ENSZ felhatalmazása beteljesült, de csak nagyon szűken, és „a demokrácia exportja” az érintett országokban nem volt sikeres, sem akkor, sem az azóta eltelt negyedszázad során, a második öbölháborút követően sem. Nyilván külön monográfiát igényelne annak kibontása, miért történt ez így. Ugyanakkor vélhetőleg semmilyen meggyőződésű elemző nem képviselné azt az álláspontot, hogy a két öbölháború, miközben végig az ENSZ BT szabta keretekben folyt, a sikeres nemzetközi béketeremtés példájának lenne tekinthető, bármilyen értelemben.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindebből szűkebb témánkra vonatkozóan az következik, hogy amikor a szankciós politikát immár kötelező jelleggel, reflexszerűen marasztaljuk el (Varga, 2022), nagy bajba kerülünk, ha a gyakorlat ismeretében meg kellene mondanunk, mi lenne a jobb alternatíva, és különösen, hogy az milyen feltételek mellett lehetne sikeres.
 
6.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Szinte közhely, de az elemzésekből rendre hiányzik a komplexitás szempontja. Ahogy a monetáris politika mozgásterét nem csak a jegybank alakítja, vagy a klasszikus mondás szerint a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonákra lehessen bízni, ez érvényes a szankciókra is. Ahogy a kereskedelempolitika lépéseit például az adópolitika keresztezheti, úgy a szankciók, ha nem illeszkednek szélesebb, egyeztetett irányvonalba, az elvárhatónál is csekélyebb hatást fejthetnek ki. Vagyis jó esetben egy koherens stratégia részeként kerülnek bevezetésre, és összehangolt lépések sorában szerepelnek.3 Ez igen könnyen leírható, de nehezen megvalósítható. Csak a példa kedvéért: az egyik leghatalmasabb orosz oligarcha, az 1990-es években a magánosítást szervező,4 majd a bankvilágot vezető Oleg Potanyin nincs rajta a szankciós listán. Az ő tulajdonában van a Norilszk Nikkel, egy erőteljesen hiánycikknek számító stratégiai ritkafém termelője és forgalmazója. Hasonlóképpen ismert a napi sajtóból a német és az amerikai hadiipar egymással nem egyező szempontrendszere az ukrajnai fegyverszállítások ügyében. A hazai sajtóból jól ismert energiaembargó csak ezután jön a sorban.
 
7.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évtizedekben közismerten nagy szerepet játszott a technológia és annak kereskedelme. Voltaképp elég kézenfekvő a terület szerepe a hadi képességek kialakításában és fenntartásában. Ennél is nagyobb lehet az a hatás, amely a gazdasági növekedés tekintetében várható. Voltaképpen alig van olyan pont, amelyet a közgazdaság-tudomány különféle irányzatai egyaránt el tudnak fogadni. A technológia központi szerepében egyetértenek a neoklasszikusok, az osztrák iskola, a strukturalisták, az endogén növekedéselmélet hívei és még a marxisták is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Vita folyik azonban az irodalomban arról, hogy a technológia növekedési hatása mekkora, ezt miként mérjük, és főképp arról, hogy ezek a hatások milyen mechanizmusok mellett és milyen ösztönzőkkel hozhatók mozgásba. Ezek összetett és vitatott kérdések, de puszta felsorolásukkal érzékeltethető, hogy a technológiai fejlődést kormányzati eszközökkel ösztökélni az egykori buzdítást idézi: „Írók, alkossatok remekműveket!” Mindebből témánkra nézve az következik, hogy a technológia forgalmának ellenzésével és adott esetben korlátozásával ritkán érhetünk el közvetlen eredményt, mondjuk a rakétatechnológia terén. Jellemző azonban az a helyzet, amikor a technológia lassan és közvetve fejti ki hatását, mind a növekedésre, mind a jólétre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebből következik, hogy a technológiai szankciók ügyében két szélső álláspont jelentkezik a gyakorlatban. Az egyik szerint voltaképp mindent ez dönt el, vagyis egy szigorú ellenőrzési rendszerrel az orosz gazdaság akár meg is bénítható. Ez az irányzat meglepődik azon, hogy miközben az orosz nagybankok többségének SWIFT-rendszerről történt lekapcsolása rendkívüli nehézségeket okoz a mindennapokban, az orosz fizetési rendszer nem bénult meg. Nem utolsósorban azért, mert a belső, intézményi forgalom lebonyolítására 2014 óta párhuzamos, belföldön működtetett rendszert építettek ki.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik nézet az előbbi ellentéte. Úgy véli, hogy a technológiai szankcióknak nemigen van hatásuk a túlnyomóan zárt orosz gazdaságra, vagy a hatásuk elhanyagolható és importkiváltással pótolható. Ez utóbbi a szovjet korszakra utal, megfeledkezve arról, amit mindannyian tapasztaltunk, akik szovjet órát, hűtőgépet vagy gépkocsit használtunk, orosz repülőgépen utaztunk. Vagyis egy dolog az, hogy valami működik, és megint más dolog, hogy jól, hatékonyan, versenyképesen működik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindebből az következik, hogy nagy figyelemmel érdemes kísérni az orosz gazdaságról érkező híreket. Például az inzulin hiánya nem bénítja meg a rakétakilövő rendszert, de az európai országban nagy feszültégek forrása. Hasonlóképpen a ritkafémek hiánya egy sor termék életképességét, sőt létrehozhatóságát érinti, mindjárt a gépkocsinál kezdve. Vagyis vélhetőleg lassan, de biztosan fejti ki hatását a technológiai szankciók sora, főként amíg és amennyiben nem kerülik meg tömegesen. A félvezetők hiánya például a fele se tréfa kategóriája, már e fejezet lezárása idején is.
 
8.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szankciók közkeletűvé vált, bazári jellegű értelmezésébe egyáltalán nem fér bele alkalmazásuk egyik legfontosabb eleme. Ez pedig a Joseph Nye nyomán elterjedt soft power hatásának leépülése (Nye, 2004). A koncepció lényege, hogy az igazán sikeres országok nem tűzzel-vassal akarják és tudják elérni a céljaikat, hanem inkább kedvező kisugárzásuk révén. Történelmi példánál maradva: Franciaország ugyan elvesztette a napóleoni háborúkat, de a francia nyelv, a kultúra és persze maga a főváros sosem rendelkezett olyan kisugárzással, mint az ezt követő évszázadban. Például az operajátszásban akkor és attól számított valaki tényezőnek, amikor legalább először, de inkább visszatérően Párizs színpadain mutatták be a műveit. Elég az Opera Garnier szoborparkját megnézni, vagy akár Verdi, Wagner vagy Sztravinszkij karrierjére gondolni ahhoz, hogy világossá váljon ez a koncepció. Nem Franciaország volt a század gazdasági vagy katonai központja, mégis a francia nyelv vált a kultúra és az emelkedett társalgás nyelvévé, még Oroszországban is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Témánkra visszatérve: kézenfekvő, hogy egy ország vonzerejének megkopása vagy leépülése nem közömbös a reálpolitika szempontjából sem. Annak idején a szovjet birodalom megrendülésének fontos eleme volt az ideológiai kiürülés, amit a „helyben járás éveinek” (godi zasztoja) neveztek, és az afganisztáni vereséggel csúcsosodott ki. Az orosz nyelv és katonai hatalom kiemelt szerepét jeleníti meg a „közel külföld” fogalma, amely a Baltikumon kívüli utódállamokat jelenti. Ebben a körben a legutóbbi időkig létezett az orosz világlátás, kultúra, gazdaság és szellemi kapcsolatok – katonai és gazdasági alapokon túlmutató – továbbélése, amit a russzkij mir kifejezéssel illettek. Mindenki tapasztalhatta, hogy a legutóbbi időkig egy kazah vagy azeri hallgató orosz akcentussal beszélte az angolt, vagy hogy az orosz egyetemek és kutatási intézmények továbbra is meghatározó szerepet játszottak az utódállamok értelmiségi képzésében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez a fent röviden bemutatott informális befolyás a Krím elcsatolása és az azt követő korszakban megkopott. Az orosz nemzeti büszkeség számára fontos területet nem csekély költséggel lényegében visszafordíthatatlan módon integrálták Oroszországba (Andrékó, 2022). Nem meglepő, hogy a sok tekintetben haszontalan hadműveletek – mindenekelőtt Marjupol lerombolást követő bevétele – éppen errefelé biztosítják a szakadár területek tengeri kijáratát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor a szankciók révén Oroszország pária szerepbe kényszerült, a hű támogatók körébe csak Eritrea, Észak-Korea és Fehéroroszország sorolható. Nehéz lenne számszerűsíteni, hogy mit jelent a tudományos és a művészeti kapcsolatok befagyasztása vagy az orosz nyelv exota kis nyelvvé való visszazsugorodása, de biztos, hogy hosszabb távon sok jó nem származhat belőle.
 
9.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentebb vázoltaktól sem függetlenül felerősödött az Oroszországból való tömeges kivándorlás. Ez a folyamat természetesen már az 1980-as évektől kezdve érzékelhető volt, ennek ellenére az ország a legutóbbi időkig pozitív bevándorlási mérleggel rendelkezett. Az orosz kisebbség nem csekély része menekült el az utódállamokból, Kazahsztántól Grúziáig, és nem feltétlenül a gazdag nyugati országokba telepedett át – nyelvi, megélhetési, rokonsági és sok más szempontot mérlegelve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ehhez a tendenciához képest új jelenség, hogy a putyini egyeduralom kiépülésének éveiben felgyorsult az orosz kivándorlás, mindenekelőtt a jól képzett és/vagy vállakozókész rétegek körében. Berlin, München, New York vagy Tel Aviv sosem szűkölködött orosz anyanyelvű művészek, politikusok, vállalkozók és pénzemberek tekintetében. De ez a folyamat mára – nem kis részben a háború közvetlen hatására – rendkívüli méreteket öltött, és szembeötlővé vált. Az olyan emblematikus személyiségek, mint az egykor az orosz magánosítást, majd az energiaszektort felügyelő Anatolij Csubajsz távozása 2022 februárjában, vagy a Chelsea tulajdonosaként világhírre szert tett Roman Abramovics menekülése új dimenziót kölcsönzött annak a folyamatnak, amelyben eredendően ellenzékiek és tudósok, vállalkozók és alkotók menekültek el az önmagával egyre elégedettebb új cári rendszerből. Az a tény, hogy hasonló folyamatokat Kínában vagy Iránban, Törökországban vagy Indiában is megfigyelhetünk, nem csökkenti a veszteségeket az orosz társadalom számára. Minél inkább hitelt adunk az emberi tőke elméletének, annál súlyosabbnak látjuk a következményeket, főként hosszabb távon.
 
10.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szankciók kapcsán nem kerülhető meg az a kérdés, hogy mi lesz utánuk. Az elmondottakból adódik, hogy a szankciók térben és időben korlátozottak; ha elérték a céljukat – vagy éppen belátták sikertelenségüket –, akkor véget érnek. A kérdés tehát az, hogy a szankciók miként érintik az újjáépítést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem kétséges, hogy – mint a második világháború idején is – az újjáépítés kérdése már a fegyverszünetet, még inkább a békekötést megelőzően az érdeklődés homlokterébe került. Nemzetközi szinten az IMF és a Világbank megalakítására már 1944 júliusában, vagyis jóval az 1945. augusztus 15-i japán kapituláció előtt sor került, méghozzá kifejezetten az újjáépítés és az új nemzetközi gazdasági világrend céljából. A magyar közgazdászok már 1942–1943 során, a teheráni konferenciát követően elkezdték a töprengést a béke időszakának modelljén és az oda vezető úton (Navratil, 1942). Ez utóbbinak fontos eleme, hogy – 1921-től eltérően – nem is tervezték a szabadpiaci modell és a konvertibilitás helyreállítását. Az angol irányított gazdaság és a szovjet tervgazdaság hatása mellett a háborús tapasztalatok is ebben az irányban hatottak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Témánk szempontjából a fejtegetés kettéágazik. Oroszország tekintetében nem ismerünk hasonló jellegű gondolatkísérleteket sem, a putyini gazdasági modellt egyelőre nem kérdőjelzik meg politikai súlyú elemzők. Ukrajna tekintetében 2022 áprilisában azonban nagyvonalú, 300 milliárd eurót meghaladó, külső segélyre építő újjáépítési tervet készített a londoni Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (Becker et al., 2022), emellett 2022. július 4–5-én a Svájci Államszövetség rendezésében Luganóban ült össze egy segélykonferencia. A háború mindkét résztvevőjére igaz azonban, hogy nem a külső források összege és összetétele, hanem a belső intézményrendszer minősége lesz a meghatározó a talpra állás időigényében és fenntarthatóságában egyaránt. Utóbbi téren egyikükről sincsenek kedvező előzetes ismereteink.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nagy kérdés, hogy a sok tekintetben bukott vagy legalábbis gyenge államnak (failed state) ismert Ukrajnában a fegyverszünetet követően milyen ütemben lesz lehetséges a fizikai és intézményi infrastruktúra helyreállítása. Hasonlóképpen ma még nyitott kérdés, hogy az orosz gazdaság mikor és milyen feltételek mellett tud és lesz képes visszakapcsolódni a világgazdaság vérkeringésébe. Ehhez a szankciók fokozatos kiiktatására is szükség lesz, aminek sem a köre, sem az ütemezése nem látható ezen írás lezárásakor. Az azonban tudható, hogy a fenti lépések előfeltételének tekinthető belső fordulat aligha a külvilág nyomására, annak közvetlen következtében jön majd létre. Ha a korábbiakban kifejtettekben nem tévedtünk alapvetően, akkor viszont az is igaz, hogy a szankciók el nem hanyagolható szerepet játszhatnak e fordulat megérlelésében, vagyis semmiképpen sem minősíthetők fölöslegesnek és kártékonynak.
1 Magyar és Madlovics részletesen érvel amellett, hogy az orosz rendszer működését leginkább a familiaritás, nem pedig a későbbi korok szociológiája által kialakított elemzési keret révén lehet jól értelmezni (Magyar–Madlovics, 2021).
2 Minden közgazdaságilag művelt elme számára világos, hogy a világszinten optimális megoldás a teljesen szabad kereskedelmi és pénzügyi áramlások rendje. A valóságban ez azonban kevéssé érvényesül, a Kereskedelmi Világszervezet szabályainak egyre inkább kétoldalú egyezményekkel történő helyettesítése és a tőkeforgalom gyakori korlátozása mellett még kevésbé. Ha ehhez jönnek a politikailag motivált, vagyis üzletileg káros szankciók, az amúgy is gyenge eredmény csak tovább romlik.
3 Sokatmondó, hogy az egykori szovjet blokkba irányuló technológiai kivitelt ellenőrző szervezet a Coordinating Committee/CoCom nevet viselte.
4 Ő volt a szellemi atyja a sokéves helyben járást leküzdő, részvényt hitelért programnak 1995-ben. Miközben a megoldást – amelynek lényege, hogy a magántulajdon megszerzéséhez nem kell készpénz – sokan bírálták, tény, hogy a magángazdaság ekkor kialakult aránya egy negyedszázad után se nőtt tovább, annyi lett eladva, amennyit akkor értékesítettek. A folyamat vadnyugati jellegét érzékletesen és részletesen mutatja be Bill Browder más összefüggésben már idézett könyve (Browder, 2015).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave