Vizsgálatunk alapján mindegyik térségben megfigyelhető a szerkezetváltás, de nagyban függ a térségtípustól, többségében felemás módon zajlik, és „fékezett habzású”. A modern üzleti szolgáltatások (infokommunikáció, pénzügyek, ingatlanügyek stb.) erőteljesen koncentrálódnak a fővárosi térségekben, míg a feldolgozóipar térben szinte egyenletesen szétterül a többi térségtípusban. Jelentősek az eltérések a viszonyításra felhasznált EU5 tagállam térségeinek gazdasági szerkezetétől, ott már a második szintű (second-tier) várostérségekben törnek előre a modern ágazatok, mivel a fővárosi (first-tier) térségekben az agglomerációs hátrányok felerősödtek. A feldolgozóipar jelentősége az EU5-ben folyamatosan csökken, szinte csak a non-metropolitan térségekben maradt fenn, míg a KKE5-ben kiemelt szerepben van, és a fővárosokon kívül mindenütt egyre jelentősebb. A kiemelt kormányzati figyelmet és fejlesztési támogatásokat élvező KKE5-beli feldolgozóipar termelékenysége ugyanakkor lassan javul, alacsony szintű, és az EU-s átlagtól való eltérése évek óta változatlan. A térségek többségében a gazdasági szerkezet és átalakulása jelentősen eltér az EU5-től, ami összetett okokra vezethető vissza – ezek között gazdaságon kívüliek (pl. városhálózat, földrajzi elhelyezkedés, migráció) és gazdasági jellegűek (függő gazdaság, újraiparosítás) egyaránt előfordulnak. Az adatok alapján a kohéziós források célterületeinek, a kevésbé fejlett térségeknek a felzárkózása jóval lassúbb, mint a forrásokból jórészt kizárt fejlettebb térségeké, vagyis az EU regionális politikája sem tűnik elég hatékonynak.