Miért jönnek Magyarországra ezek a beruházások? Szabó, Szalavecz és Túry elemzése alapján ennek magyarázata elsősorban a kormányzati szándék és nem feltétlenül a beruházási környezet (Szabó–Szalavecz–Túry, 2022). Tíz vizsgált szempont alapján Magyarország fő vonzerejének az olcsó energia, olcsó munkaerő és az alacsony adók számítanak. Ezek tipikus jellemzőnek mondhatók a költségalapú versenyképességre épülő gazdaságfejlesztésben, ami a közepes jövedelem csapdájának egyik jellemzője (Győrffy, 2021: 54). A felsorolt tényezők mellett azonban nem lehet megfeledkezni az állami támogatás mértékéről sem. Takácsné és Kovács összegzése szerint 2021-ig 2800 Mrd forintnyi akkumulátorberuházás 308 Mrd állami támogatást kapott, ami 11 százalékos támogatási arányt jelent (Takácsné Szabó–Kovács, 2022). Fontos kérdés, hogy ez megéri-e, vagy lehetne-e jobban felhasználni az adófizetők befizetéseit.

Az akkumulátorgyártás hozadékának megítéléséhez fontos megérteni az akkumulátorokat és a releváns értékláncot. Anisits és Tóth a következőképpen írja le az akkumulátort: „A lítium-ion akkumulátor rétegezetten több cellából áll. Minden egyes cella négy alapkomponensből épül fel: katód: lítium-fémoxid (elektróda), anód: grafit (elektróda), szeparátor, amely a két pólust elválasztja, valamint a vízmentes folyékony ionokat vezető elektrolit (organikus oldat).” (Anisits–Tóth, 2017: 3) Az akkumulátor-értékláncban az akkumulátor gyártása a folyamat közepe, amelyet megelőz a nyersanyagok bányászata és feldolgozása, majd követi a felhasználás, azaz az elektromos autó gyártása és az újrahasznosítás (IEA, 2022a: 146). Az értékláncban a legnagyobb hozzáadott érték a felhasználás során jelenik meg: Gonzalez és de Hahn szerint 2030-ra 120–130 Mrd dolláros jövedelem keletkezik ebben a fázisban, míg az akkumulátor gyártási folyamatában 18–29 Mrd dollár (Gonzalez–de Hahn, 2020: 25).

A tevékenység jövedelmezőségére a már itt működő cégek adózott eredményéből is következtethetünk. A Samsung SDI-nek 2020-ban 497 Mrd forint árbevétel mellett 5,47 Mrd forint volt az adózott eredménye (HVG, 2021), míg 2021-ben 759 Mrd forint árbevétel már 15,48 Mrd forint adózott eredményt jelentett (HVG, 2022). Az SK Innovation 2021-ben 188 Mrd forint árbevétel mellett 2 Mrd forint veszteséget mutatott ki (HVG, 2022). Összehasonlításképpen a gyógyszergyártásban érdekelt Richter teljesítménye 2020-ban és 2021-ben 566,77 Mrd és 630,6 Mrd árbevétel, illetve 106 Mrd és 141,18 Mrd adózott eredmény. Önmagában már ez is jelzi, hogy a költségvetés mérsékelt vállalati adóbevételekre számíthat ezektől az akkumulátorgyáraktól, és léteznek jóval magasabb hozzáadott értékű ágazatok is.

Az akkumulátorgyártás rendkívül energiaigényes tevékenység. Technológiától függően 1 kWh akkumulátorkapacitáshoz ~60 kWh energia szükséges (Emilsson–Dahllöf, 2019: 23). Degen és Schütte 41,5 kWh eredményre jutottak, amiből 52 százalék földgáz a szárításhoz és a szárítóhelyiségekhez, 48 százalék pedig villamos energia, elsősorban az akkumulátorcellák formázásához, azaz feltöltésükhöz és lemerítésükhöz (Degen–Schütte, 2022). Ezek az értékek azt jelentik, hogy a CATL 100 GWh kapacitásához 4150–6000 GWh energia szükséges, aminek a nagyságrendje akkor lesz érthető, ha hozzátesszük, hogy Paks éves kapacitása 16 055 GWh (IEA, 2022b: 111). Az energiaszükséglet növekedését a Nemzeti Akkumulátorstratégiában is felismerik a szerzők: „A hazai akkumulátorgyárak jelenlegi éves energiaigénye 5,7–8,6 PJ-ra tehető, míg ez az igény akár 13,1 PJ-ra is emelkedhet a következő három-öt évben” (ITM, 2022: 27). GWh-ra lefordítva ez 1583–2389 GWh-ról 3639 GWh-ra való növekedést jelent. A szövegből nem világos, hogy ez magában foglalja-e a debreceni CATL energiaigényét, de mindenesetre jelzi, hogy az akkumulátorgyártás makrogazdasági szinten mérhető, jelentős többletenergiát igényel. Ennek alapján válik érthetővé Anisits és Tóth konklúziója, miszerint az elektromos autók annyiban környezetkímélők, amennyire a gyártásukhoz szükséges energia megújuló forrásból származik (Anisits–Tóth, 2017: 4). Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország energiaszükségletének 59 százalékát már most is importálja (IEA, 2022b: 20), akkor az is világossá válik, hogy nincs komparatív előnye energiaigényes tevékenységekben, így az akkumulátorgyártásban sem. Ez egyébként nem új felismerés: a Varga István vezette Közgazdasági Bizottság már 1957-ben ugyanerre a következtetésre jutott az első ötéves terv tapasztalatait elemezve (Pető–Szakács, 1985: 377).

Az akkumulátorgyártás nem csupán sok energiát, hanem rengeteg vizet is igényel, ami 70–80 százalékban az akkumulátorcella elkészítéséhez szükséges hűtési folyamatok során kerül felhasználásra (Philippot et al., 2019: 6). A gödi Samsung gyár óránkénti vízigénye 40 GWh tervezett gyártási kapacitáshoz 2400 m3, ami nagyságrendileg egy százezres város vízigényének felel meg (Bodnár, 2022a). Ez nem csupán azért probléma, mert a klímaváltozás miatti aszályok egyre sűrűbbé válnak, hanem azért is, mert ki kell építeni a vízközműveket, és ezek a beruházások versenyeznek a lakosság, a mezőgazdaság vagy a környezet igényeivel (pl. Velencei-tó megmentése) – és a jelek szerint az akkumulátorgyárak egyértelműen prioritást élveznek.

Az akkumulátorgyártásban a kutatás-fejlesztés és a gyártás élesen elválik egymástól. Ezt jelzi mind a Samsung SDI, mind a CATL honlapja:1 a magyarországi telephely a gyártásra koncentrál. A kutatás-fejlesztés hiányát az akkumulátor-iparági stratégia is gyengeségként említi (ITM, 2022: 18).

Az akkumulátorgyárak telepítése jellemzően kiemelt beruházásként történik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy az engedélyeztetési folyamat jelentősen leegyszerűsödik, a helyi lakosoknak és az önkormányzatoknak pedig semmilyen beleszólási joguk nincs abba, hogy mi történik a területükön (Bodnár, 2022b). Ennek azért van jelentősége, mert az akkumulátorgyártás jelentős környezeti terheléssel jár, és kevesen szeretnének egy ilyen gyár közelében élni. Éltető gyűjtése alapján (Éltető, 2022) idetartozik a több kilométerre elhallatszó zaj, ami a környékbeli ingatlanok értékvesztését okozza, csakúgy, mint a vízbázis elszennyeződése a veszélyes anyagok (lítium; elektrolit; N-metil-2-pirrolidon nevű oldószer, NMP) szivárgása miatt. A gyártás a dolgozók egészségére is veszélyes, több baleset és mérgezés történt már a gyárakban. A jövőben pedig az akkumulátorok újrahasznosítási kötelezettsége hozhat hatalmas mennyiségű mérgező elektronikai hulladékot Magyarországra.

A könyezeti károk mellett az akkumulátorgyártásra való koncentráció további kockázatát jelenti a nyersanyagok elérhetősége, a geopolitikai elköteleződés és a technológiai változások. Az akkumulátorok iránti kereslet robbanása miatt a gyártásukhoz szükséges fémek ára is jelentősen megnőtt, különösen a lítiumé, amelynek ára a 2015-ös szinthez képest megkilencszereződött (IEA, 2022a: 141). A lítium 70 százaléka Ausztráliából, a grafit 80 százaléka Kínából származik (IEA, 2022a: 156), vagyis a nyersanyagok elérhetősége erőteljesen koncentrált. A kobalt közel 70 százalékát Kongóban bányásszák, ahol ez gyerekmunkával és egyéb, rendkívül súlyos emberi jogi problémákkal terhelt tevékenység (Human Rights Watch, 2022). A nyersanyagok korlátozott elérhetősége egyrészt kiszolgáltatottságot jelent, másrészt jelentős ösztönzést a technológiai fejlesztésre. Magyarország szempontjából az akkumulátorgyártás így komoly sebezhetőséget alakít ki Kína, illetve Oroszország irányában a nyersanyag- és az energiaszükségletek miatt. Szintén sebezhetőség alakul ki a technológia fejlődése kapcsán, ami a lítium-ion akkumulátorok esetleges kiválthatóságát jelenti például só vagy a tengervíz felhasználásával (Euronews, 2022). Ez jelenleg természetesen csupán a jövő kérdése, ám amikor ennyire egyoldalú módon specializálódik egy gazdaság, az ilyen típusú, távolinak tűnő veszélyeket is mérlegelni kell.

Összességében az akkumulátorgyártásra való koncentráció a leírtak alapján határozottan kedvezőtlennek tekinthető a magyar gazdaság számára. Hatalmas állami támogatással egy olyan iparág települt meg Magyarországon, amelyben az ország jelentős komparatív hátrányokkal küzd – az energia, a víz és a munkaerő korlátaival. A tevékenységben a magyar hozzáadott érték alacsony: elsősorban a gyártás helyszínét és a külföldről importált gépek működtetését biztosítjuk. Közgazdasági szempontból így nehezen indokolható az egyoldalú fejlesztés ebben az irányban, különösen, amennyiben figyelembe vesszük a tevékenység jelentős kockázatait: a környezet súlyos veszélyeztetését, a nyersanyagok elérhetőségét, a technológia fejlődését és a geopolitikai sebezhetőséget.