7.2.2. A fair szervezeti bérstruktúra kialakításának módszerei és a munkakör-értékelés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetes emberi magatartás saját ráfordításaink (input: idő, szaktudás, teljesítmény) és az annak ellentételezéseként kapott eredmények (output: bér, elismerés) összevetése másokkal (Adams, 1963). Amennyiben a két hányados megegyezik, akkor méltányosságot érzékelünk. Amennyiben a miénk alacsonyabb, akkor alulértékelésből fakadó, illetve, ha a miénk magasabb, akkor felülértékelésből fakadó méltánytalanságot élünk meg. A méltánytalanság érzete cselekvésre késztet. Ahogyan a 7.6. ábra is jelzi, ezek a következők lehetnek: 1. megváltoztatjuk a befektetett energiánkat (többet/kevesebbet dolgozunk); 2. változtatunk a kapott eredményen (többet/kevesebbet kérünk); 3. torzítjuk saját magunk észlelését (mi vagyunk ügyetlenek/jobbak); 4. torzítjuk a másik észlelését (biztosan ügyesebb, biztosan más miatt kapott annyit); 5. másik viszonyítási személyt választunk vagy pedig 6. otthagyjuk a szervezetet. A szervezet szempontjából az első és az utolsó tényező jelentkezhet problémaként, míg az egyén oldaláról az összes annak tekinthető. Mathis és Jackson szerint a méltányosság érzete disztributív, és a procedurális igazságosságból is származhat (Mathis et al., 2020). Az előbbi Adams méltányosság-elméletéhez kapcsolódik, az utóbbi viszont annak függvényében alakul, hogy mennyire tartjuk igazságosnak a folyamatot, amelyen keresztül az adott munkatárs béréről, javadalmazásáról döntenek (ki, hogyan, mikor dönt, ugyanúgy kezelik-e, mint a többi munkavállalót stb.).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.6. ábra. A méltányosság-elmélet megfontolásai és a lehetséges válaszok
Forrás: Adams, 1963 alapján a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek rámutatnak arra, hogy miért fontos a munkakörhöz szükséges képességek és teljesítmények megfelelő mérése, illetve a mérési lehetőségének azonosítása. Viszonylag egyszerű összehasonlítani két olyan munkakört, ahol sztenderd minőségű, egyszerű terméket állítanak elő. A hozzá kapcsolódó javadalmazás is könnyen megvalósítható. Mi a helyzet ugyanakkor egy olyan esetben, ahol az egy-egy részfolyamatért felelősök, illetve akár a folyamat előtti-utáni részben elhelyezkedők munkájának értékét kellene megállapítani? Hogyan teljesíthető – ha egyáltalán – az „azonos munkáért azonos bért” régóta hangoztatott elve? Ezekre a kérdésekre is megoldást kell találni – ennek fontos eszköze a munkakör-értékelés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkakör a szervezet legkisebb azonosítható egysége: rendelkezik saját céllal, dinamikával, minőségi és mennyiségi jellemzővel, valamint egyéni felelős is tartozik hozzá. Torrington és munkatársai megfogalmazása szerint a munkakör-értékelés egy olyan, rendszeresen és rendszerszerűen megvalósított folyamat, amelynek célja az adott munkakör szervezeten belüli viszonylagos/relatív értékének meghatározása (Torrington et al., 2021). Fontos, hogy itt – a teljesítményértékeléssel ellentétben – az értékelés középpontjában a munkakör (annak tartalma, elvárásai, jellemzői) állnak, nem pedig a munkakört betöltő személy sajátosságai. Egy jól dokumentált és megfelelően megvalósított munkakör-értékelésre hivatkozva arányos és méltányos ellentételezési rendszert lehet kidolgozni és működtetni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Munkakör-értékelés során (lásd 7.7. ábra) a legfőbb kiindulási pontot a szervezeti struktúra – amelynek legkisebb természetes egysége a munkakör – áttekintése, aktualizálása képezi. Ennek során az alábbi elemeket célszerű vizsgálni:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • szervezeti viszonyok (felettes, közvetlen kollégák, beosztottak),
  • feladatok és felelősségek,
  • kapcsolódások más munkakörökhöz,
  • a munkakörön belüli lehetőségek és határok, valamint
  • a munkaköri követelmények (ezen belül kiemelten kezelve a tudás, képesség, tapasztalat elemeket).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

,

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.7. ábra. A munkakör-értékelés alapjellemzői
Forrás: Torrington et al., 2021 alapján a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos azt is szem előtt tartani, hogy bár a munkakör-értékelési eljárások szisztematikusan megfigyelt és elemzett információkon alapulnak, nem tekinthetők objektív, tudományos megoldásoknak. A munkakör-értékelés nem veszi át, de támogathatja a kollektív alku feladatát. A különböző technikák nem az abszolút, hanem a relatív értékek megállapítását szolgálják. A munkakör-értékeléshez szükséges alapinformációkat a munkakör-értékelési folyamat során elkészülő, illetve aktualizált munkaköri leírás biztosítja. Alkalmazásának eredményeként „csupán” egy a munkakörök közötti hierarchiát, esetleg a különbségeket átlátható, elmagyarázható módon megjelenítő, szervezeten belüli alapbérstruktúra jön létre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkakör-értékelés tradicionális technikáinak széles tárházából néhányat ismertetünk, a 7.2. táblázatban szereplő csoportosítást alkalmazva. Az alkalmazott csoportosítás egyik eleme a használt viszonyítási alap (ami lehet egy másik munkakör vagy egy előre definiált elemeket tartalmazó skála). A másik pedig, hogy az alkalmazás során a munkakört mint egészet (globális módszer) vagy annak elemeit vizsgálva (analitikus módon) történik-e az összehasonlítás.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.2. táblázat. A munkakör-értékelés módszerei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Forrás: Torrington et al., 2021 alapján a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A globális módszerek közös tulajdonsága, hogy viszonylag könnyen megérthetők és alkalmazhatók. Bevezetésük, alkalmazásuk idő- és költségigénye alacsony. E megoldások sajátos hiányossága, hogy nem jelzik a munkakörök közötti különbség mértékét. Ezek ellenére kisebb szervezetek, illetve viszonylag kevés összehasonlítandó munkakör esetén kielégítő megoldást biztosítanak. Legismertebb verzióik a rangsorolás, valamint a fokozatmegállapító, kategorizáló módszerek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Rangsorolás esetén az értékelők úgy állítják rangsorba a szervezet korlátozott számú munkakörét, hogy ehhez nem kapnak külön szempontrendszert. Nem a munkakörök elemeit vizsgálják, hanem a munkakört mint egészet szemlélik és vetik össze a többivel, aminek eredménye a munkakörök rangsora. Az így értékelhető munkakörök száma kissé bővíthető, ha a páros összehasonlítás módszerét alkalmazzuk. Így mindig csak azt kell eldönteni, hogy az éppen összehasonlított kettő közül melyik a szervezet számára értékesebb munkakör. Ez a módszer úgy is elvégezhető, hogy a rangsorokat először részlegenként rangsoroljuk (például műszaki, számviteli és igazgatási területek munkakörei), majd ezek összefésülésével készítjük el a szervezet összesített rangsorát (lásd 7.3. táblázat).
  • Az osztályba sorolási vagy kategorizáló módszer alkalmazása esetén először a skálát kell kialakítani, a fokozatok vagy kategóriák jellemzésével. Ehhez gyakran használják az adott kategória tipikus – benchmark – munkaköreinek jellemzőit. Egy-egy értékelendő munkakörről – a róla szóló munkaköri leírás alapján – azt kell megállapítani, hogy melyik munkaköri fokozatba/kategóriába (sok helyütt használják az angol megnevezést: grade) illeszthető leginkább az éppen vizsgált munkakör (lásd 7.4. táblázat).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.3. táblázat. Példa az összesítő rangsorokra

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Forrás: a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.4. táblázat. Példa az osztályba sorolási kategóriákra

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Forrás: a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az analitikus módszerek közül a pontozásos megoldások a népszerűek. Ez annak köszönhető, hogy az eljárás eredményei jól indokolhatók, az elemek mennyiségi jellemzése révén a munkakörök közötti különbségek jól kifejezhetők. A nagy, komplex szervezetek is használhatják, ám kifejlesztése, alkalmazása idő-, tudás- és így költségigényes. A személyzeti tanácsadó szervezetek standardizált, védjegyezett megoldásai többnyire valamilyen pontozásos megoldások. Az egyedi szervezeti igényekhez igazodó saját fejlesztésű módszerekhez sokféle előny kapcsolódhat. A következő részben kialakításuk, működtetésük főbb megfontolásait, tennivalóit vázoljuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pontozásos módszer alkalmazását egy körültekintően kiválasztott és jól felkészített munkacsoport az értékelendő tényezők meghatározásával kezdi, amelyek között a leggyakrabban szereplők közé tartoznak a munkakörben igényelt készségek, tudás; az erőfeszítés, terhelés; a felelősség és a munkafeltételek. A következő tenni-, illetve eldöntenivaló a tényezőkhöz rendelendő szintek, fokozatok számának meghatározása és a fokozatdefiníciók megalkotása. A 7.5. táblázatban egy lehetséges megoldást láthatunk, amely már a szintekhez rendelt pontszámokat is feltünteti.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.5. táblázat. Példa pontozásos munkakör-értékelési módszerre

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Forrás: a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tényezők és a fokozatok kiválasztása, definiálása és a pontértékek hozzárendelése után az egyes tényezőkhöz/tényezőcsoportokhoz tartozó súlyszámok megállapításával készen áll az a sztenderd, a tényezőnkénti skála, amelyhez minden egyes munkakör, munkaköri elem hasonlítandó. Az összevetés eredményeként megállapítható az egyes tényezők pontszámmal kifejezett értéke, végül meghatározható a munkakör összpontszáma. Ehhez természetesen előfeltétel a munkakörök jól dokumentált jellemzése: a munkakörelemzésen alapuló, aktualizált munkaköri leírás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkakör-értékelés végeredménye az egyedi munkakörökből álló munkaköri hierarchia, amellyel biztosítható az igazságosság, a belső méltányosság. A fokozatmegállapító módszer esetén a hierarchia már a hasonló értékű munkakörök csoportjaiból áll. Az itt nem tárgyalt, meglehetősen bonyolult tényező-összehasonlító módszer alkalmazásakor ebben a fázisban már tényezőnkénti, így munkakörönkénti bértételeink is vannak. A többi módszer esetében ezek előállításához további lépések szükségesek. A munkaköri struktúra bérstruktúrává alakításához a hasonló munkaköri csoportokhoz, munkakörcsaládokhoz rendelendő bérszintekre is szükség van.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkakörök helyes „beárazásakor” a belső méltányosságon kívül a külső versenyképesség szempontjai is érvényesítendőek. Ehhez bérpiaci információk, összehasonlítások szükségesek – ezt szolgálják a már említett jövedelemszint-felmérések.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkakör-értékelés eredményeként – például pontértékkel – kifejezett munkaköri hierarchia és a bérpiaci információk, elemzések együttes kezelése, megjelenítése a szervezeti bérhierarchia-alakítás kiindulópontja. A 7.8. ábra egy ilyen összevetés eredményét szemlélteti. Az egyedi benchmark munkakörök jövedelemszint-felmérési értékei alapján képzett bér(szint)görbe alapján számolhatók a szervezetspecifikus (az ábrán 371 pontértékű) munkakörökhöz rendelendő bérszintek (az ábrán ez 565 000 forint). Az így formálódó rendszer együttesen tehet eleget a belső méltányosság és a külső versenyképesség követelményeinek.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.8. ábra. Bér(szint)görbe
Forrás: a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szervezetek azonban ritkán élnek az egyedi munkakörökhöz rendelt bérpont-meghatározás gyakorlatával. Ehelyett a hasonló jellegű és értékű munkakörökből csoportokat, kategóriákat, osztályokat – grade-eket – képeznek, amelyekhez bérsávokat, -tól-ig értékeket rendelnek. A sávok lehetnek keskenyek vagy szélesek (lásd 7.9. ábra).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

7.9. ábra. Keskeny (balra) és széles (jobbra) bérsávok
Forrás: a szerzők saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Keskeny bérsávok: a versenyszférában a leggyakrabban alkalmazott módszer. Az adott bérsáv kifejezhető egy középponthoz (pl. 100 ezer forinthoz) viszonyítva egy tartományban (80–120 százalék) vagy struktúra szerint is (nyolc-tíz „lépcsőfokban” szétosztandó). A keskeny fizetési sávok jól átlátható és igazságos rendszert alkotnak, ugyanakkor a sok besorolási osztály miatt a kollégák gyorsan akarnak majd feljebb és feljebb jutni.
  • Széles bérsávok (broadbanding): a fizetési osztályok számának csökkentése (négy-hat) és a sávok szélesítése (50–75 százalék vagy magasabb) jellemző, nagyobb átfedésekkel. A könnyebb tájékozódás érdekében referenciapontok kijelölésével segítik a munkatársak eligazodását, hiszen ezek mutatják a „szokásos” bérszintet adott munkakörben. Ezzel a módszerrel rugalmasabban lehet alkalmazkodni a piaci viszonyokhoz, változásokhoz.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave