Mivel a vizsgált időszak több mint húsz évvel ezelőtt véget ért, kevesebb potenciális korpuszból és módszerből választhattam, mint egy – a későbbiekben tervezett – kortárs vizsgálat során. Az 1980-as és 1990-es éveket vizsgálva például nem lett volna célszerű kérdőívet használni a potenciális kitöltők körének limitáltsága és az adatgyűjtés várható torzító tényezői miatt. Így a diskurzuselemzés és a kvantitatív tartalomelemzés ötvözése tűnt a legmegfelelőbb módszernek. Az eljárás során a korpuszból kigyűjtöttem azokat a részeket, ahol fordításról esett szó – ezeket nevezem szöveghelynek –, és tartalmi címkékkel láttam el őket. Ez lehetővé teszi a címkék listájának összeállítását, a belőlük körvonalazódó motívumok összegyűjtését, a köztük lévő kapcsolatok feltérképezését, a gyakoriságuk viszonylag objektív összehasonlítását, valamint a tartalmi áttekintést.

Ami a korpuszt illeti, két valamelyest homogén és rugalmasan hozzáférhető lehetőség maradt. Az egyik az interjúk, amelyek rendkívül értékes anyagot biztosítanának a korszak sok esetben most is aktív, akár neves, akár a háttérben munkálkodó fordítóival, szerkesztőivel és más szakmai szereplőivel. Fontos is, hogy ezek az interjúk elkészüljenek, amíg lehetséges. Jelen kutatáshoz azonban mégsem ez az elsődleges forrásom, mégpedig azért, mert ebben az esetben az interjúalanyok emlékezetére kellene hagyatkoznom, amely – egyelőre összehasonlítási alap hiányában – kevésbé megbízható adatbázist eredményezne. A legalkalmasabb választás a fentiek értelmében az írott források, ezek közül is a digitalizált formában hozzáférhető szövegek, mivel a digitális hozzáférésnek köszönhetően már manuálisan is jóval nagyobb szövegmennyiség dolgozható fel, illetve, mint látni fogjuk, a számítógépes elemzés is lehetővé válik.

Így esett a választásom az irodalmi folyóiratokra: nagy a választék az időszakban és sok esetben azóta is aktív, havi vagy néhány havi rendszerességgel megjelenő, már digitálisan hozzáférhető és kereshető folyóiratokból.

Fontos megjegyezni, hogy a fordításról való gondolkodást a közeg is jelentősen meghatározza. Nem mindegy, hogy kinek a szempontjából közelítünk – a szűk szakma, a tágabb szakma, a laikusok, a tágabb értelemben vett olvasóközönség szempontjából? A korpusz kiválasztása során főleg az befolyásolt, hogy minél több adathoz jussak, mivel a módszer minél pontosabb működéséhez erre volt szükség. Ennek érdekében pedig olyan korpuszra volt szükségem, amely kellő gyakorisággal foglalkozik fordítással, ami ironikus módon szűkítette a diskurzus résztvevőinek potenciális körét, ugyanis a teljesen laikus közönségnek szóló sajtótermékekből nem származott volna elegendő adat, a szűk szakmai közösség kommunikációjának hozzáférhető része pedig ilyen terjedelemben nem elérhető digitalizált formában. Tehát az irodalmi folyóiratok jellegéből adódóan a korpuszom ezúttal elsősorban a művelt nagyközönség és az irodalmi élet, illetve irodalomtudomány szereplőinek gondolatait tükrözi a fordítással kapcsolatban.

Fő korpusznak a Nagyvilág folyóirat 1980 és 1999 közötti számait választottam. A folyóiratnak 1956 és 2016 között havi rendszerességgel jelentek meg számai, legnépszerűbb időszakában akár 50 000 példányban (KULTer.hu 2016). Megjelenése hivatalosan szünetel, amióta utolsó főszerkesztője, Fázsy Anikó 2016-ban elhunyt, és jogi okokból sajnos egyelőre nem várható folytatás, a későbbiekben is bizonytalan, még a folyóirat honlapja is lekerült az internetről.

A Nagyvilág elsődleges témája a világirodalom, így a céljaimnak különösen megfelel: számítani lehetett rá, hogy innen nyerhető a legtöbb adat, itt kerül majd leggyakrabban és legrészletesebben szóba a fordítás. Az Arcanum Digitális Tudománytár („Arcanum Digitális Tudománytár” 2022) keresőjét használva ez könnyen alá is támasztható. „Fordítás” címszóra a kereső a Nagyvilág folyóirat 1980 és 1999 közötti számaiban 5495 találatot hoz – összehasonlításképpen: ugyanilyen feltételekkel a Helikon folyóiratból 1915 találatot, a Jelenkorból pedig 1010-et kapunk, látványos a különbség.

Ugyanakkor azonban a vizsgálat újszerűsége, az adatbázis, a koncepció és a használandó címkerendszer alakítása, tesztelése és pontosítása érdekében célszerű volt előbb próbavizsgálatot végezni egy kisebb korpuszon, hogy a korai problémákat már kiküszöbölve kezdhessek neki egy ilyen méretű munkának. Ehhez másik, kisebb korpuszt ígérő folyóiratot használtam, ami azzal a további előnnyel kecsegtetett, hogy az így kapott adatbázist kontrolladatbázisként használhatom majd a vizsgálat során. Erre a célra az Alföld folyóiratot választottam ki.

Az Alföld szintén nagy hagyománnyal rendelkezik, 1950-ben alapították először Építünk címmel, majd 1954 óta folyamatosan jelenlegi címével (Alföld Online 2020). A Nagyvilághoz hasonlóan havonta jelenik meg, ami szintén kedvez az összehasonlításnak. Ugyanakkor csak részben foglalkozik világirodalommal, így a fordítással kapcsolatos témák is kevesebb helyet kapnak hasábjain. Az Arcanum Digitális Tudománytár keresője „fordítás” keresőkifejezésre 892 találatot hoz 1980 és 1999 között, ami mindössze 16%-a a Nagyvilág találatainak. Ez lehetővé tette, hogy olyan korpusszal dolgozzak, amelyből a teljes húszéves időszak feldolgozható a próbafázisban, mégis megfelelő méretű adatbázist eredményez a teszteléshez és finomításhoz.

A próbakorpusz nagysága, valamint a téma összetettsége és újszerűsége miatt arra jutottam, hogy a tesztfolyamatot is két fázisra célszerű bontanom. Az első fázisban az első tíz év számait dolgoztam fel. A folyamat során az volt az elsődleges célom, hogy kialakítsam az adatbázis kategóriarendszerét és formáját, kipróbáljam és pontosítsam a szöveghelyek kiválasztásával és feldolgozásával kapcsolatos koncepciómat, ezenkívül az első, hipotetikus címkehalmazt teszteljem és optimalizáljam, majd a módszer további pontosítása érdekében összegezzem az első eredményeket; ezek ismertetése a jelen tanulmány célja. A második fázisban ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában feldolgozom a második évtized Alföld számait, ez lehetővé teszi, hogy tovább pontosítsam és egységesítsem a címkehalmazt. A címkékkel kapcsolatban óvatos diakronikus megállapításokat teszek, illetve a címkéket csoportosítom, pontosabban meghatározom a közöttük lévő kapcsolatokat, feltételezett kölcsönhatásokat, majd a teljes adatbázist elemzem. Az eredmények történeti kontextusba helyezésével és a részletesebb elemzéssel majd a Nagyvilág adatbázisának elkészülése után, a két adatbázis együttes vizsgálata során foglalkozom.