Brown és Poortman (2018) megközelítésében a szakmai közösségek hálózata olyan csoportok kollaboratív tanulása, melynek tagjai kilépnek szakmai tevékenységük, gyakorlatuk megszokott (a szakmai mindennapokat körülvevő) közösségéből, tanításuk, tanulásuk fejlesztése céljából. A tanuló szakmai közösségek (PLC) és a szakmai tanulási hálózatok (PLNs) megközelítése, azok alapvető jellemzői nagyon hasonlóak: a közös célok, a kollaboráció, illetve a szakmai tanuláson keresztül a tanulók tanulásának és eredményeinek előmozdítása kiemelt cél. Azt azonban, hogy hogyan jönnek létre ezek a hálózatok, továbbá eredményes működésüket számos tényező befolyásolja. A hálózatok kialakulásában meghatározó elemek a humán és a szociális tőke (szakmai tőke) (Hargreaves–Fullan 2012), valamint a mikro-, mezo- és makroszintű elemek is (Evert–Stein, 2022; Portmann et al., 2022). A humán tőke a szervezeti tagok szakmai felkészültségét, tudását, kompetenciáit, elköteleződését öleli fel, míg a kapcsolati tőke azokat a pozitív forrásokat, kollektív erőforrásokat jelöli a szervezeten belüli és kívüli kapcsolatok esetén, mely a szervezeti tagokat támogathatja (ilyen lehet a kollegiális kapcsolatok mélysége, a kollégák között kialakuló szakmai véleménycsere minősége, a szervezeti bizalom). A humán tőke sajátosságai: a szervezeti tagok tudása, kompetenciái, nézetei a mikroszintű elemek, míg az olyan szervezeti kontextusbeli tényezők, mint a szervezet (iskola) mérete, erőforrásai, illetve kiemelten az iskolavezetés a mezoszintű elemek, a makroszintű tényező közé pedig a stratégiai, szakmapolitikai befolyásoló elemeket sorolhatjuk (Evert–Stein, 2022; Portmann et al., 2022).