7.5. A támasztóréteges folyadékmembránok stabilizálása pektinnel

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ionos folyadékkal készített támasztóréteges folyadékmembránok stabilitása már jóval nagyobb, mint a korábban alkalmazott szerves oldószeres rendszereké, de további stabilizálásuk szükséges, hogy az ipari felhasználáshoz közelebb kerüljünk. A gázszeparációs kísérletek során észlelt – a transzmembránnyomás számlájára írható – kimosódás elkerülésére sokféle javaslat olvasható a szakirodalomban, de mi egy olyat kívántunk tesztelni, amely egyszerű, olcsó és széles körben elérhető természetes anyagot használ. A szakirodalomban zselatint teszteltek hasonló célokra (Couto, 2015), a mi választásunk a pektinre esett. Ez az anyag biokompatibilisnek tekinthető, sem az enzim működését, sem a membránszeparációt nem zavarja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Támasztóréteges folyadékmembránokat készítettünk cellulóz-acetát pórusos membrán, szénsavanhidráz és pektin felhasználásával, és buborékpontos porozimetriás technikával mértük a stabilitását. A kritikus nyomás, amely már kihajtja a pórusokból a pektines folyadékot, 7,2 barnak adódott, ami háromszorosa a pektin nélküli kontrollméréseknél kapott értéknek (Nemestóthy, 2018). Ezt követően gázpermeációs méréseket végeztünk az enzimmel és a nélküle készült membránokkal. A kísérleti eredmények szerint a CO2 permeabilitása egy nagyságrenddel nagyobb volt, mint a nitrogéné (55, illetve 1,6 barrer). Bebizonyosodott tehát, hogy a pektin alkalmas a támasztóréteges folyadékmembránok stabilitásának jelentős javítására úgy, hogy közben a szeparációs teljesítmény nem gyengül.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalásként: a támasztóréteges ionosfolyadék-membránokra vonatkozó kutatás-fejlesztési munkánk során először sikerült kialakítanunk ionos folyadékokkal készített, hatékony szeparációra alkalmas membránokat. Ezután új, CO2 szeparációjára „hangolt” ionos folyadékokkal optimalizálni tudtuk a rendszert. A meglevő rendszer további funkcionális fejlesztése során pedig egyrészt aktívabbá lehetett tenni a mátrixot a szénsavanhidráz enzim beépítésével, másrészt stabilizálni lehetett a működését pektin alkalmazásával.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave