A fentiekkel összhangban állnak Assaneo és munkatársai (2019) elegáns tanulmányának eredményei. A vizsgálatban a szerzők a résztvevőket két csoportra osztották: akik egy ritmikus beszédfolyamot hallva, egy szótag (ta) ismételt produkcióját spontán a hallott beszédfolyam ritmusához igazították (szinkronizálódó csoport) és akik nem. Egy másik feladatban a szinkronizálódó csoport agyi oszcillációi pontosabban szinkronizálódtak a hallott beszédfolyam ritmusával és a két csoport frontális és a hallási területek közötti agyi kapcsolatai is különböztek. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a viselkedéses szinkronizációnak és az agyi oszcillációk szinkronizációjának különbségei között agyi strukturális eltérések állnak. Ezen túl, a szinkronizálódó csoport magasabb teljesítményt nyújtott egy szegmentációs szótanulási feladatban is, ami arra utal, hogy a motoros és hallási területek közötti kapcsolatok a nyelvelsajátítást is befolyásolhatják. Egy másik tanulmány (Li et al. 2018) szerint pedig egy 24 hétig tartó zongoratréning erősíti a hallókéreg és a motoros kéreg közti funkcionális kapcsolatokat, ami egyrészt szintén támogatja a zenei képességek és a szenzomotoros összekapcsolódás közti összefüggéseket, másrészt pedig arra utal, hogy a képességek és a hátterükben álló agyi kapcsolatok is fejleszthetők.