Egy másik, zenei ritmikai képességeket mérő feladat a ritmikus dobolás vagy kopogás (angolul tapping) jellemzőit méri. A paradigmának több változata is van, amelyek részben eltérő folyamatokra érzékenyek. Az egyik változatban a vizsgálati személyeknek egy ritmikus hangingerrel együtt kell kopogniuk, amit szenzomotoros szinkronizációs paradigmának is szokás nevezni. Ez lehet egy metronómszerű, egységes időközönként megjelenő hanginger vagy egy komplexebb zenei inger, például egy popsláger. Az utóbbi esetben a ritmikus kopogást a zene ütemével kell szinkronizálni. Egy másik változatban a feladat eleje megegyezik a szenzomotoros szinkronizációs paradigmával, azonban a hanginger egy ponton megszűnik, de a vizsgálati személynek folytatnia kell a kopogást ezt követően is ugyanabban az ütemben. Egy harmadik verzióban a vizsgálati személynek hanginger nélkül kell egyenletesen kopognia vagy egy neki kényelmes tempóban (spontán motoros tempó), vagy a lehető leggyorsabban (leggyorsabb motoros tempó), illetve leglassabban (leglassabb motoros tempó). A teljesítmény mérésére különböző mutatókat szokás használni, amelyek mérhetik a pontosságot (a szinkronizációs paradigmákban a várt időponthoz képest mikor kopogott a vizsgálati személy), a konzisztenciát (mennyire egyenletes két kopogás közti távolság) vagy a tempót (mennyi idő telik el két kopogás között).