A zenei ritmus és a nyelvtan feldolgozásának kapcsolatát a ritmusos priming módszerével is vizsgálta több tanulmány. A módszer lényege, hogy a vizsgálati személyek először egy rövid (általában kb. 30 másodperces) zenei ingert hallanak, majd közvetlenül ez után nyelvtani feldolgozást igénylő feladatot végeznek el. Ezután ismét egy zenei inger jön, majd a nyelvtani feladat, és ez ismétlődik több (általában összesen 4–8) alkalommal. A zenei ingerek vagy szabályosak, azaz egyértelmű metrikus szerkezettel rendelkeznek, amelyben az ütem könnyen felismerhető, vagy szabálytalanok, azaz nem társítható hozzájuk metrikus szerkezet és nincsen egyértelmű ütemük. Ha a nyelvtani és zenei ritmus feldolgozása hátterében hasonló folyamatok állnak, akkor azt várjuk, hogy a vizsgálati személyek jobb teljesítményt nyújtanak a szabályos zenei ingerek után, mint a szabálytalanok után. A ritmusos priming tanulmányok szerint ennek oka az, hogy a szabályos ritmus ugyanazokat a mechanizmusokat (precíz hallási feldolgozás, neurális oszcillációk szinkronizálódása egymással és a hangingerrel, szenzomotoros kapcsolódás, hierarchikus szerkezetek feldolgozása) aktiválja, amelyek a nyelvtani feldolgozáshoz szükségesek, így ezek készenlétben állnak a nyelvtani feldolgozásra. Ezzel szemben a szabálytalan zenei részletek nem eredményeznek ilyen készenlétet.