A longitudinális tanulmányok több időpontban mérik fel a vizsgálati személyek kognitív képességeit, és az így kapott eredmények közötti kapcsolatot vizsgálják. A ritmusfeldolgozási képesség kifejezetten korán fejlődésnek indul (Cirelli et al. 2016; Hannon–Trehub 2005; Lenc et al. 2023; Phillips-Silver–Trainor 2007; Zentner–Eerola 2010). Winkler és munkatársai (2009) és Háden és munkatársai (2024) már újszülötteknél is megfigyelték az ütem feldolgozásának képességét. Bár a nyelvtani fejlődés kezdete is a csecsemőkorra tehető, a nyelvtani képesség sokkal később, körülbelül négyéves kortól kezdve mérhető megbízhatóan. Több tanulmány utal arra, hogy a csecsemők nagyban támaszkodnak a nyelv ritmikai tulajdonságaira a nyelvelsajátítás során (Bernard–Gervain 2012; de Carvalho et al. 2016; 2017; Gervain 2018; Gervain–Werker 2013; Jusczyk 1999; Martinez-Alvarez et al. 2023; Ortiz-Barajas et al. 2023). Így felmerül a kérdés, hogy a korai ritmikai fejlődés, illetve az azt támogató folyamatok hozzájárulnak‑e a későbbi nyelvtani fejlődéshez. Egy folyamatban lévő tanulmányunk erre keresi a választ amerikai angol anyanyelvű gyerekeknél. Először a vizsgálati személyek zenei ritmikus ingerre adott agyi válaszait mértük meg 6–12 hónapos korukban, majd a nyelvtani képességeiket négyéves korukban. Ha a kutatás végén kapcsolatot találunk a mutatók között, az arra utal, hogy a korai ritmikai képességek, illetve az azokat támogató folyamatok hozzájárulnak a nyelvtani fejlődéshez.