Mássalhangzó időtartama (ms-ban): a zöngétlen zárhangok esetében a zárszakaszt és a zöngekezdési időt tartalmazó időintervallum, a nazálisok esetében a mássalhangzó teljes időtartama. (C-vel jelöljük ezt az akusztikai paramétert függetlenül attól, hogy rövid vagy hosszú mássalhangzóról van szó.)

A célmássalhangzót környező magánhangzók hossza (ms-ban): A megelőző magánhangzó (V1) a célmássalhangzót közvetlenül megelőző hangot, a követő magánhangzó (V2) pedig a célmássalhangzót közvetlenül követő hangot jelenti.

Gemináta/szingleton arány (G/S arány): személyenként kiszámoltuk az egyes /t k n ɲ/ hangok esetében a gemináták és a szingletonok átlagos időtartamát, majd ezt a két átlagértéket elosztottuk egymással. Így személyenként 4 értéket kaptunk (a /t k n ɲ/ mássalhangzókra), amelyeket átlagoltunk nazálisokra és explozívákra, valamint a beszélő átlagos G/S arányát is kiszámoltuk. Ez az érték azt mutatja meg, hogy a hosszú mássalhangzók hányszor hosszabbak a rövid párjaiknál. Például 1‑es érték esetén a gemináta és a szingleton hangok azonos hosszúságban realizálódtak, 2‑es érték esetén pedig a gemináták kétszer olyan hosszú időtartamban, mint a szingletonok.

A mássalhangzó időaránya a környező magánhangzókhoz képest (C/V1 és C/V2): ez a nemzetközi szakirodalomban gyakran használt relatív mértékegység a mássalhangzó-hosszúság vizsgálatára (Hirata–Whiton 2005). Ez a jellemző ugyanis alkalmas arra, hogy az artikulációs tempótól függetlenül megmutassa a különbséget a két fonológiai kategória fonetikai realizációi között. Tempókülönbségek lehetnek ugyanis egyrészt a beszélők között az egyénre általánosan jellemző beszédsebesség miatt (gyors vagy lassú beszélők), másrészt a tempó egy beszélőn belül is változatos lehet a közlés különböző részein (új információ, gyakori vagy ritka lexéma, beszédalkalmazkodás, illetve fáradás hatására stb.). A C/V arány a hangsor két szomszédos hangjának időtartamát veti össze, így megbízhatóbb mutató lehet a vizsgálatunk során, mint az abszolút értékek, amelyek nagyfokú variabilitásnak vannak kitéve. A célmássalhangzónak a megelőző, illetve a követő magánhangzóhoz viszonyított időaránya azt mutatja meg, hányszor hosszabban realizálódott a mássalhangzó a szomszédos magánhangzóhoz képest. Ha 1‑es az érték, akkor ugyanolyan hosszan, ha annál kisebb, akkor a magánhangzó volt hosszabb, ha 1-nél nagyobb, akkor a mássalhangzó volt hosszabb.