A nyelvfejlődés szükségszerűen az agy fejlődésével párhuzamosan történik. Ez neurális szinten azt jelenti, hogy a nyelvi működést az agy általános érésének jellegzetességei miatt gyermekkorban jellemzően rövidtávú lokális kapcsolatok irányítják, a működés ezekre korlátozódik (Gaudet et al. 2020). A rövidtávú lokális kapcsolatokat fokozatosan váltják föl az egyre hosszabb távú – vagyis egyre távolabbi területek összeköttetésein alapuló – kapcsolatok. A nagytávolságú kapcsolatok erősödését többek között a fehérállomány mennyiségének növekedése teszi lehetővé. Az agy strukturális és funkcionális változásainak mértéke, és az érés folyamatának időablaka azonban nem azonos az egyes kérgi területeken, és különösen igaz ez a nyelvi folyamatokban részt vevő agyterületekre. Általánosan az állapítható meg, hogy minél fiatalabb gyermekeket vizsgálunk, annál erőteljesebb aktivitás mutatkozik egy‑egy új ingerre az agy adott területein. Az életkor előrehaladtával ez az aktivitás többnyire csökken, mivel az új ingerek egyre inkább ismerőssé, ezáltal pedig automatizálttá válnak, mivel az agy behuzalozódik ezekre a kapcsolatokra. A nyelvi működés során kimutatható agyi aktivitás az életkor előrehaladtával egyre inkább a frontális területek felé tolódik el. Ez azt jelenti, hogy a hátsó (posterior) területeken egy‑egy nyelvi feladatra az életkor előrehaladtával egyre kisebb aktivitás mutatkozik. Ennek oka, hogy a szabályalapú tanulás során könny(ebb)en automatizálódó/ható nyelvi működésekért a temporális és a parietális lebeny, valamint a vizuális feldolgozást (pl. írott nyelv felismerése) végző occipitális lebeny bizonyos területei felelősek (vö. pl. Weiss-Croft–Baldeweg 2015). Eközben a prefrontális kérgi területek lassabb érése miatt a magasabb szintű kognitív működést is feltételező nyelvi folyamatoknál (ideértve most a pragmatikát is) korai életkorban alacsonyabb, később pedig egyre nagyobb agyi aktivitás mérhető, amely aktivitás felnőttkorra ismét csökkenést mutat, ahogy az automatizálódás és a prefrontális kéreg érése lezajlik.

Több kutatás is kimutatta, hogy azoknál a gyerekeknél, akik jobb nyelvi performanciával rendelkeznek, a nagyobb távolságú funkcionális összeköttetések jóval erősebbek voltak a bal inferior parietális lebeny, a bal superior temporális sulcus és gyrus, valamint a bal inferior frontális gyrus között (Weiss-Croft–Baldeweg 2015). A fejlődéses vizsgálatok azt mutatják, hogy bár ezeknek a területeknek az aktivitása már kisbabáknál is megfigyelhető mondatok hallgatása közben, a nyelvi ingerekre adott aktivációs mintázatok az életkor előrehaladtával jelentős változást mutatnak (Qi et al. 2021). Ezek a változások nagyban függenek az agy fejlődéses strukturális változásaitól. A nyelv lateralizációja fejlődéses folyamat: míg a megértés során felnőttkorban elsősorban a bal félteke inferior frontális gyrusa1 és a bal temporális kéreg superior és középső gyrusa (BA21, BA22, BA41) aktiválódik, addig gyermekkorban jellemzőbb, hogy bilaterális aktivációt látunk ezeken a területeken (Enge et al. 2020). Autizmussal élő gyermekeknél a nyelvi és pragmatikai folyamatok lateralizációja jelentős késést mutat. Iróniaértési feladatban az találták, hogy az autizmussal élő gyermekek jobb féltekei inferior frontális gyrusában szignifikánsan nagyobb aktiváció mérhető a kontrollcsoportnál még kamaszkorban is (Wang et al. 2006b), sőt ez a mintázat felnőttkorban is kimutatható (Tesink et al. 2009).

A bal inferior frontális gyrus aktivációs mintázatában is különbség van a gyermekek és felnőttek között. Felnőtteknél számos kutatás igazolta, hogy a bal féltekei inferior frontális gyrus pars opercularis (BA 44) területe aktiválódik a nyelvi megértési feladatokban, míg gyerekeknél ez a terület kezdetben nem vonódik be a mondatfeldolgozásba, de egyre növekvő mértékű aktivitást mutat kamaszkorra. Amíg az aktivitás ezen a területen csak kismértékű, addig helyette a pars triangularis (BA45) bilaterálisan látja el ezt a funkciót kisgyermekeknél (Enge et al. 2020; Qi et al. 2021). Célzott összehasonlítás során kiderült, hogy bár a pars opercularis aktivitása hétéves gyerekeknél már kimutatható, de esetükben a pars triangularis mutatja a nagyobb mértékű aktivitást, ami felnőtteknél nem jellemző. Ez arra utalhat, hogy gyerekeknél a BA44 önmagában még nem elegendő a mondatfeldolgozáshoz (Brauer et al. 2011). Qi és munkatársai (2021) a bal féltekei pars triangularis neurális kapcsolatait vizsgálva azt találták, hogy az életkor előrehaladtával nő a funkcionális összekapcsoltság a fontos ToM-központként számon tartott temporo-parietális csomópont, az inferior parietális lebeny és a pars triangularis között. Asaridou és munkatársainak (2019) vizsgálata jól mutatja a pars triangularis felnőttkorig elhúzódó kiemelt szerepét. Beszédaktusokat vizsgálva azt találták, hogy indirekt: direkt kontrasztra kamaszoknál többek között a bal féltekei pars triangularis aktiválódik. Az, hogy a pars triangularis a fejlődés során egyre inkább részt vesz a pragmatikai megértésben is, minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy az életkor előrehaladtával egyre több neurális kapcsolata lesz a ToM-hálózat egyes csomópontjaival. Ezt támasztja alá egy autizmussal élő 12–18 éves fiatalokkal végzett kísérlet (Groen et al. 2010). Azt figyelték meg, hogy miközben a szó szerinti nyelvi megértési folyamatokban nem volt különbség a bal inferior frontális gyrus aktivációjában a tipikus és autizmussal élő csoport között, addig egészen más mintázatot láttak a pragmatikai feldolgozás során. Azokban az esetekben, ahol a mondatmegértéshez a beszélőtől származó információk integrálására is szükség volt az inkongruencia feldolgozásához, abnormálisan alacsony aktivitást találtak az ASD csoportban a bal inferior frontális gyrusban a kontrollcsoporthoz képest. Ehhez jól kapcsolódik az a megfigyelés, amely szerint a pars triangularis felnőtteknél munkamemória-feladatokban is jelentős aktivációt mutat (Fedorenko et al. 2011). Úgy tűnik, hogy míg felnőtteknél a bal féltekei pars opercularis és a pars triangularis kissé eltérő funkciókat látnak el a nyelvi működésben, addig gyermekkorban ezek a területek az életkorra jellemző rövidtávú neurális kapcsolatok miatt még kevésbé specializálódnak részfunkciókra.