A szaliencia-hálózat többek között olyan komplex működésekben vesz részt, mint a kommunikáció, a szociális viselkedés vagy a metakogníció. Mindebben azonban nem közvetlenül vesz részt, hanem úgy, hogy a felsorolt folyamatok működéséhez szükséges szenzoros, affektív és kognitív funkciókat integrálja (Menon 2015). Feladata egyrészt, hogy a térben vagy időben ritkán előforduló, és ezért szaliens/kiugró jelenségeket felismerje és „kiválassza”; másrészt pedig, hogy segítse az ismétlődő stimulusokhoz való hozzászokást – vagyis az adott inger szalienciájának csökkentését. A szaliencia-hálózat segít abban is, hogy egy adott ingerre a megfelelő minőségű és mennyiségű, vagyis éppen odaillő választ adjuk; valamint felismerjük (a mások és a saját viselkedésünkben egyaránt), amikor ez nem valósul meg, és a feldolgozandó ingerek között valamilyen konfliktus van (a konfliktus maga a szaliens információ). Fontos megjegyezni, hogy a szaliencia relatív, és az az inger, amely egy csoport számára szaliens, nem biztos, hogy egy másik csoport számára is az. Több kutatás is amellett érvel, hogy az autizmus spektrumban tapasztalható korlátozott szociális működés oka az lehet, hogy a szociális ingerek az érintett agy számára nem minősülnek szaliensnek, és ez vezet a rossz szociális megértéshez (Menon–Uddin 2010).

A szaliencia-hálózat működésére utaló jellemzőket a kutatók már kétéves gyermekeknél is azonosítani tudtak, és kimutatták, hogy ez a hálózat a teljes gyermek- és kamaszkoron keresztül jelentős fejlődésen megy át (Menon 2015). Hétéves gyermekeknél az látszik, hogy a szaliencia-hálózat egyes területeit egymással, valamint a szaliencia-hálózatot más funkcionális hálózatokkal összekötő kapcsolatok még meglehetősen gyengék (Menon 2015). Asaridou és munkatársai (2019) felhívják a figyelmet arra, hogy míg felnőtteknél a szaliencia-hálózat (azon belül a cinguláris kéreg elülső része és az insula elülső területe) aktiválódik az affektív információk megértésénél, addig kamaszoknál ez az aktivitás még nem kimutatható, esetükben ehelyett a perspektívaváltásért és a tudatelméleti működésért felelős területek mutatkoznak elsősorban aktívnak (mint a precuneus, a superior temporális árok és a jobb temporoparietális csomópont). Óvatos feltételezésként összeköthetjük mindezt azzal, hogy a 3. pontban bemutatott tanulmányok közül a pragmatikai: szó szerinti jelentések kontrasztjában mindössze három tanulmány talált aktivációt a hálózat csomópontjaihoz tartozó területeken (Wang 2007 csak a cinguláris kéreg elülső területén; Green et al. 2018 és Groen et al. 2010 pedig szintén ezen a területen, de csak a tipikus fejlődésű gyermekeknél, az ASD-csoportban nem). Ezek az eredmények – sok más egyéb tényező hatásával együtt – szintén utalhatnak a szaliencia-hálózat viszonylagos gyermekkori fejletlenségére. Ugyanakkor ez az eredmény önmagában mindezt nem bizonyítja, ehhez további vizsgálatok szükségesek.