A tipikus fejlődésmenetet az autizmussal élő gyerekek és kamaszok fejlődésével összehasonlítva azt látjuk, hogy a működés mintázata sok szempontból hasonló tipikus és atipikus fejlődésben, de autizmusban jelentős késést látunk az egyes fejlődési mérföldkövek elérésében. Emellett a tipikus működést vizsgáló kutatások nagyjából egy irányba mutatnak, míg autizmusban számos ellentmondó eredményt látunk. A pragmatikai megértés során a tipikus fejlődésű gyermeki agy a felnőtt agyhoz képest általában nagyobb mértékű aktivitást mutat, ráadásul az agy jóval kiterjedtebb területein. Autizmusban ezzel szemben meglehetősen ellentmondásos eredményeket látunk. Bizonyos kutatások a tipikus fejlődésű gyerekekhez képest nagyobb aktivációt találtak a pragmatikai feladatok megoldása közben autizmussal élő gyerekeknél, míg más kutatások éppen ellenkezőleg: csökkent aktivitást mértek az agy bizonyos területein.

Az agy funkcionális hálózatainak érése nem azonos tempójú az agy egyes területein. Mind a tipikus, mind az atipikus fejlődésre igaz, hogy a szenzoros kéreg hálózatai fejlődnek ki leghamarabb. Atipikus fejlődésnél azonban az esetek jelentős részében számolnunk kell szenzoros túl- vagy alulműködéssel, ami alapvetően határozhatja meg a megértés sikerességét. A nyelvi képességek lateralizációja tipikus fejlődésben 5–6 éves korra kialakul, autizmusban azonban csak jóval később. Ez azt jelenti, hogy mind a nyelvi, mint a pragmatikai feladatok megoldása közben bilaterális aktiváció jellemző a balfélteke-túlsúlyú aktivációval szemben tipikus fejlődésben 5–6 éves korig, autizmusban pedig kamaszkorig. A nyelvi működéshez szükséges hátsó (posterior) temporális és parietális területek kisebb korban nagyobb aktivitást mutatnak a nyelvi ingerekre, mint később, amikorra a nyelvi folyamatok automatizálódása kialakul. Autizmusban ezzel szemben azt találták, hogy mind a jobb féltekei aktivitás, mind a hátsó nyelvi területek aktivitása a kontrollcsoporthoz képest minden vizsgált életkorban magasabb, ami arra utal, hogy az ASD-vel élő gyerekeknél kevésbé/később automatizálódnak a nyelvi folyamatok, és a lateralizáció sem megy végbe kellően hatékonyan. A prefrontális kéreg érése fordított U alakú mintázatot mutat: kisgyermekeknél a prefrontális kéreg még nem, vagy kevésbé aktív a pragmatikai megértés során, mivel ezek a kérgi területek csak később indulnak jelentős fejlődésnek. Kamaszkorig egyre növekvő aktivitást látunk itt (elsősorban a prefrontális kéreg mediális területein, valamint az inferior frontális gyrusban) a nyelvi és pragmatikai feladatokra, ami felnőttkorra ismét csökkenést mutat. Ezzel szemben lineáris aktivitásnövekedés mutatkozik az életkor előrehaladtával például a gyrus fusiformisban, amely többek között az arckifejezések felismeréséért felelős agyterület.

Az agy általános strukturális fejlődése arra mutat, hogy a kezdeti rövidtávú kapcsolatokat az életkor előrehaladtával nagyobb távolságú kapcsolatok váltják föl. Ezek teszik lehetővé az egyes kognitív működések összerendezhetőségét. Ezek nélkül az információáramlás és az információk integrálása kevésbé hatékony, az agy kevésbé képes bizonyos funkciók specializációjára. Ennek a folyamatnak döntő hatása van a pragmatikai megértésre is. Autizmusban jól feltárt jelenség, hogy a nagyobb távolságú neurális összeköttetések gyengébbek, és a funkcionális csomópontok közötti munkamegosztás eltér a tipikus fejlődéstől. Ahogy fentebb láttuk, az adott nyelvi vagy pragmatikai feladatra kiterjedtebb és/vagy bilaterálisabb választ a tipikus fejlődés esetében kisebb gyermekeknél látunk, ahol a funkciók specializációja és a nyelvi folyamatok lateralizációja még nem alakult ki és szilárdult meg. Ezt összefüggésbe hozhatjuk azzal, hogy a pragmatikai megértés során autizmusban az aktivációs mintázat jóval kiterjedtebb területen mutatkozik, mint a kontrollcsoportban; valamint autizmusban a legtöbb pragmatikai feladatban korlátozott performancia látszik. Ez a jelenség egybevág az autizmusban érintett agyban megfigyelt nagyobb távú neurális összeköttetések korlátozottabb működésével, valamint a funkcionális csomópontok – ezzel együtt pedig a funkciók specializálódásának – kevésbé érett működésével. A tanulmányban bemutatott eredmények ismeretében a pragmatikai fejlődés kísérletes vizsgálata során a neurális fejlődési folyamatokkal jobban összehangolt, vagyis az agy fejlődési és érési folyamataival jobban összhangban lévő, egy adott életkorban jellemző neurális érettségi fokhoz pontosabban kalibrált kérdéseket tehetünk fel, ezáltal pedig pontosabb válaszokat kaphatunk a pragmatikai képesség működéséről.