Svindt Veronika, Bóna Judit (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI. • Tanulmányok az anyanyelv-elsajátítás köréből
›
A születés előtti nyelvi tapasztalat és annak hatása a későbbi nyelvfejlődésre
›
2. Nyelvelsajátítási elméletek

2. Nyelvelsajátítási elméletek

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvelsajátítás az 1950‑es évektől a többek között Noam Chomsky nevével fémjelzett kognitív fordulat és az ahhoz kapcsolódó elméleti viták középpontjában állt. Két elmélet feszült egymásnak. A nyelv és általában az emberi mentális tartalmak nagy részének veleszületettsége mellett kiálló Chomsky amellett érvelt, hogy a nyelvelsajátítás nem más, mint a veleszületett univerzális grammatika paramétereinek a nyelvi bemenet szerinti beállítása (Chomsky 1959; Marcus et al. 1999; Guasti 2002). Ennek megfelelően a gyermek nem utánozza a nyelvi bemenetet, és igen kevés nyelvi tapasztalat is elegendő számára ahhoz, hogy anyanyelve nyelvtanának helyes paramétereit beállítsa. Ezzel szemben a tanulásalapú elméletek azt állították, hogy nem beszélhetünk nyelvspecifikus veleszületett tartalmakról. A nyelvtanulást olyan általános, más területekre is kiterjedő képességek magyarázzák, mint a társas tanulás (Tomasello 2000), a statisztikai tanulás (Bates et al. 1997) vagy az analógia-képzés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A genetika, az agyi képalkotó eljárások és más kísérletes technikák fejlődésével egyre világosabbá vált, hogy a veleszületett és a tanult hatások nem választhatóak el egymástól, nem állíthatóak szembe. Mostanra a nyelv elsajátítását magyarázó elméletek mind a genetikai, mind a környezeti tényezők szerepét elismerik, és a nyelv eredetét már nem dichotómiaként állítják be (Lidz–Gagliardi 2015; McMurray 2016). Ma a legfontosabb elméleti kérdés egyre inkább az, hogy a veleszületett és a környezeti, tanuláson alapuló tényezők milyen kapcsolatban állnak egymással, hogyan hatnak egymásra, hogyan egészítik ki egymást az emberi fejlődés során (Gervain 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az integratív elméleti keretben a nyelvfejlődés kezdeti szakasza különösen nagy figyelmet kap, mert lehetővé teszi annak megállapítását, milyen képességek vannak jelen a nyelvi fejlődés kiindulási állapotában, azaz akkor, amikor a tapasztalat hatása még elenyésző. Míg sok területen a csecsemő csak a születés után kezd el tapasztalatokat szerezni, a nyelvi ingerekkel a gyermek már magzati korban, a terhesség utolsó trimeszterében találkozik (DeCasper–Fifer 1980). Ez gyakorlati szempontból ugyan megnehezíti a nyelvelsajátítás kiindulási állapotának vizsgálatát, mivel érthető módon a magzatok vizsgálatához kevesebb módszer áll rendelkezésre, mint a csecsemőkéhez, ugyanakkor még fontosabbá teszi a magzatokkal és újszülöttekkel folytatott kutatásokat, és e kutatások során annak figyelembevételét, hogy az újszülött már rendelkezik nyelvi tapasztalatokkal (Moon et al. 2013; Partanen et al. 2013; Gervain 2015).
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave