Hasonló eredményre jutott egy másik tanulmány is (Abboub et al. 2016), amely azt vizsgálta, hogy a prozódiai megkülönböztetéseket hordozó akusztikai jegyeket, azaz a hangmagasságot, a hangerőt és a hosszúságot, illetve azoknak az anyanyelvi prozódiában előforduló mintázatait az újszülöttek felismerik‑e. A kísérletben egynyelvű francia és kétnyelvű (francia és egy másik nyelv) újszülöttek agyi válaszát mérték olyan tiszta hangpárokra, amelyekben a hangsúly vagy az anyanyelvvel megegyező helyre esett, vagy épp az azzal ellentétes helyre. Újszülöttek egy adott csoportja esetén a hangpárok két tagja mindig csak egyetlen akusztikai jegyben különbözött. Így például az egyik csoport csak olyan hangpárokat hallott, amelyek hosszúságban különböztek: a rövid–hosszú hangpárok a francia prozódia alapvetően véghangsúlyos, jambikus ritmusát követték, a hosszú–rövid párok pedig ellentétesek voltak azzal. Az eredmények azt mutatták, hogy az újszülöttek csak azon akusztikai jegyek esetén különböztették meg a pár első tagján hangsúlyos hangpárt a második elemen hangsúlyos pártól, amelyek az anyanyelv prozódiájában is megkülönböztető szerepet játszanak. Az egynyelvű francia csecsemők tehát a hosszúsági kontraszton alapuló párokat megkülönböztették egymástól, és hibát jelző agyi választ adtak a franciától eltérő trochaikus, hosszú–rövid párokra. Ugyanez a hangmagassági kontraszt esetén nem történt meg, ami azzal magyarázható, hogy a francia prozódiában a hangmagasság-különbségek nem hordoznak kontrasztív szerepet. Az olyan kétnyelvű csecsemők viszont, akiknek a francia melletti másik nyelve hangmagasság-különbségeken alapszik, mint például a tonális nyelvek (mint például a thai vagy a mandarin), megkülönböztető választ adtak a hangmagassági kísérleti feltételben is.

A prenatális időszakban tapasztalt nyelvi ingerek fontosságát az anyanyelv prozódiai jellemzői, főleg a hangsúlymintázatok elsajátításának folyamatában tovább hangsúlyozzák azok a kutatások, amelyek koraszülött és teljes időre született csecsemők prozódiafeldolgozási képességeit vizsgálták. A koraszülöttek prozódiafeldolgozási képességei nagyon relevánsak, mivel ezeknek a csecsemőknek kevesebb tapasztalata van a születés előtti, aluláteresztő szűrőn át észlelt beszéddel, így képességeik közvetlenül rávilágítanak e prenatális inger szerepére. Ezek a tanulmányok azt mutatták ki, hogy a prenatális időszak fontosságát hangsúlyozó elméleteknek megfelelően a szóhangsúlyváltozásra adott eltérési válaszokban (mismatch response) jelentős különbségek mutatkoztak a koraszülöttek és teljes időre született gyermekek csoportja között még a születés után 6–10 hónappal is (Gonzalez-Gomez–Nazzi 2012; Garami et al. 2014; Ragó et al. 2014). Egy magyar csecsemőkön végzett vizsgálatban (Ragó et al. 2014) mind a teljes időre született, mind a koraszülött csecsemők észlelték, ha egy szóban az első mássalhangzó megváltozott. Abban az esetben viszont, amikor a szóhangsúly nem a magyarnak megfelelő helyen, tehát nem az első, hanem a második szótagon volt, csak a teljes időre született csecsemők adtak eltérési választ, a koraszülöttek nem. Ez arra utal, hogy koraszülöttek túlzottan rövid idejű méhen belüli tapasztalata befolyásolhatja a prozódia és azon belül is a hangsúly későbbi feldolgozását, ami kulcsfontosságú a korai nyelvelsajátításban.

Ugyanezen kutatócsoport későbbi vizsgálatai (Varga et al. 2019; 2021) azt is megmutatták, hogy a koraszülöttek nem megkésve, hanem másként dolgozzák fel a szóhangsúlyt. Már fiatal, 6 hónapos (nem korrigált életkor) koraszülöttek is képesek a szóhangsúly bizonyos változásait észlelni, 12 hónapos korra ez a képességük még több nyelvi kontextusban megjelenik. Agyi válaszaik azonban mind 6, mind 12 hónapos korban eltérnek teljes időre született társaikéitól. Ezen felül a születési súly különösen fontos tényezőnek bizonyult a koraszülött csecsemők korai nyelvi prozódiai feldolgozásában, mivel az korrelált az eltérési válasz mértékével. Ezek az eredmények kiemelik a prozódiai jelek jelentős szerepét a korai nyelvelsajátításban, és azt sugallják, hogy a szavak hangsúlyának feldolgozásáért felelős idegi mechanizmusokat a nyelvi környezet már születés előtt befolyásolja.

Martinez-Alvarez és munkatársai (2023) ezzel szemben azt nézték, hogy a csecsemők képesek‑e már születésükkor megkülönböztetni olyan prozódiai kontúrokat, amelyek az anyanyelvük prozódiáját követik és általában is gyakoriak a világ nyelveiben, olyan kontúroktól, amelyeket az anyanyelvi kontúrok visszafelé való lejátszásával kaptak (miközben maguk a fonémák érintetlenek maradtak, azokat nem játszották le visszafelé). Az újszülöttek erősebb válaszokat adtak a deviáns prozódiai kontúrokra, mint a szabályos anyanyelvi kontúrokra, főleg a jobb temporális agyterületeken, vagyis éppen ott, ahol a prozódia aktivitást vált ki a felnőtt agyban is.

A prozódia egyik fontos aspektusa a ritmus. A beszéd kvázi-periodikus jel, vagyis ritmusa nem teljesen szabályos, de jól észlelhető. A nyelvi ritmus egyik kiemelkedően fontos szintje a szótag, amely a beszéd fizikai jelében az amplitúdó burkológörbéjének felel meg (Giraud–Poeppel 2012; Meyer 2018). A felnőttek agya nagy pontossággal képes követni a beszéd burkológörbéjét, legalábbis olyan nyelveken, amelyet az alanyok ismernek. Az újszülöttek idegi aktivitásának elektrofiziológiai vizsgálata (Ortiz-Barajas et al. 2021) rávilágított arra, hogy a burkológörbe követésének képessége már születéskor jelen van. A kutatók három különböző (francia, spanyol és angol) nyelven mérték francia anyanyelvű újszülöttek és hat hónapos csecsemők agyi válaszát EEG segítségével. Az újszülöttek már születésüktől kezdve képesek voltak követni a burkológörbét mind anyanyelvükön, mind az ismeretlen nyelveken. Hasonló eredményre jutott egy másik kutatás is (Cabrera–Gervain 2020), amely azt mutatta meg, hogy az újszülöttek, akárcsak a felnőttek, akkor is képesek két mássalhangzót megkülönböztetni, ha az ingerek csak a burkológörbe leglassabb (16 Hz alatti) változásait tartalmazzák. Ez azért különösen fontos, mert a cochleáris implantátumok a beszédet a különböző frekvenciasávok vagy „csatornák” burkológörbéihez hasonló jelre redukálják le. Az, hogy már az újszülöttek agya is képes ezt követni, és ennek segítségével beszédhangokat megkülönböztetni, a korai beültetés lehetőségét és szükségességét támasztja alá.