5.5. Magzati reakciók a zenére

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel a beszéd mellett a zene és az éneklés a másik strukturált hanginger, amelyet egy magzat hallhat, egyes tanulmányok azt is tesztelték, hogyan reagálnak a magzatok a méhen belül hallott zenei ingerekre. Már a korai vizsgálatok is kimutatták, hogy az újszülöttek felismernek olyan dallamokat, amelyeket az anyaméhben hallottak (Granier-Deferre et al. 2011; Panneton–DeCasper 1986). Ezen megfigyelést követően James és kollégái (2002) a magzatkori zenei tanulást tesztelték. Ehhez a babák számára ismeretlen ritmikus zenét alkalmaztak. A vizsgálatot az elektív császármetszést megelőző 72 órán belül hajtották végre, mérve a zenére válaszul megjelenő magzati viselkedést, szívritmust és aktivitást. A vizsgálat kezdetén mindkét csoportban 60 percig rögzítették a magzati viselkedést. Az eredmények azt mutatták, hogy a magzatoknak abban a csoportjában, amelynek tagjai zenét hallottak, négy órányi zenehallgatás után szignifikáns különbségek voltak a magzati viselkedésben és a szívritmusban a kontrollcsoport tagjaihoz képest, akik nem hallottak zenét. Ezek a változások újszülöttkorban is megmaradtak, és a magzati korban zenét hallgató csecsemők több állapotváltást és hosszabb éberséget mutattak az ismerős zenei inger hatására. A tanulmány azt mutatja, hogy a prenatális zenei ingerlés befolyásolhatja a magzati viselkedést, és ez a hatás az újszülöttkorban is fennmarad, utalva ezzel a magzati tanulásra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy másik tanulmány (Lang et al. 2020) nemcsak viselkedéses, hanem agyi válaszokat is mért olyan újszülötteknél, akikkel a terhesség 34. hetétől kezdve naponta kétszer hallgattattak az anya hangján felvett gyermekdalokat. Két és öt héttel a születés után szívritmust és elektroencefalográfiai adatokat mértek ezeknél az újszülötteknél, míg azok a korábban hallott, illetve az addig ismeretlen gyerekdalokat hallgatták. Az eredmények nem mutattak egyértelmű bizonyítékot a prenatálisan bemutatott gyermekdalok felismerésére, azonban a csecsemők preferenciát mutattak anyjuk hangjára agyi válaszaikban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Arenillas-Alcón és munkatársai (2023) pedig a nyelv és a zene összefüggését kutatták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a születés előtti zenei expozíció milyen hatást gyakorol a beszédinger alapfrekvenciájának idegi kódolására. A vizsgálatban olyan újszülöttek vettek részt, akiknek egy csoportja a terhesség alatt naponta hallott zenét, míg a másik csoport nem. Azok az újszülöttek, akik naponta hallottak zenét, nagyobb spektrális amplitúdójú frekvenciakövető választ adtak, mint a kontrollcsoport. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a zenei csoportot utólagosan definiálták a kutatók az anyák zenehallgatási szokásainak rövid felmérése alapján, nem pedig előre, a kísérlet céljából létrehozott véletlenszerű csoportba sorolással. Így a zenei csoportban a magzatok zenei tapasztalata nagyon sokféle lehetett, akár az anya éneklése, akár külső zeneforrás révén, és a kutatás részletesebben sem azt nem kontrollálta, milyen hangerővel hallgatott az édesanya zenét (azaz, hogy az anya által hallgatott zene egyáltalán eljuthatott‑e a magzathoz), sem azt, mennyi ideig. Mindennek következtében e vizsgálat nem tud oksági viszonyokat felállítani a zenehallgatás és a frekvenciakövetéses válasz erőssége között. Elképzelhető, hogy az erősebb idegi válasz a zenei tapasztalat eredménye, de az is lehetséges, hogy azok az anyák hallgatnak gyakrabban zenét, akiknek eleve jobbak a zenei képességei, és ezt gyermekeik is öröklik.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave