Főszerkesztői utószó

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok a jelen tanulmánygyűjteménnyel jelentős mérföldkőhöz érkezett. Történetében az 1970-ben kiadott 7., „Nyelv és gondolkodás” címet viselő kötetben jelent meg először nyelvelsajátítási témájú dolgozat, rögtön kettő is: a magyar mondattani és kontrasztív-tipológiai kutatások kiemelkedő alakjaként ismert Dezső László egy elméleti-módszertani fókuszú tanulmánya és a pszichológus Sugárné dr. Kádár Júlia elemzése a szókincs óvodáskori fejlődéséről. Bár előfordult egy-egy kötetben nyelvelsajátításról szóló közlemény (például a cochleáris implantátumot használó kétnyelvű gyerekek anyanyelv-elsajátítását vizsgáló dolgozat Ritva Takkinen tollából a Bartha Csilla szerkesztette 28. kötetben), az 1970 óta eltelt időben mindössze két ÁNyT tanulmánygyűjtemény adott jelentősebb teret a nyelvelsajátítás témakörének. Ezek egyike a Telegdi Zsigmond, Pléh Csaba és Szépe György által szerkesztett, 1995-ben megjelent nyelvpszichológiai és pszicholingvisztikai tárgyú 18. kötet, melyben hat dolgozat foglalkozott az (anya)nyelvelsajátítás kérdéseivel. A másik pedig a Bánréti Zoltán szerkesztette 2017-es, „Kísérletes nyelvészet” címet viselő 29. gyűjtemény, amelyben a nyelvelsajátítás témáját – ha csak négy tanulmánnyal is – már önálló tematikus rész képviselte. Ezen előzmények után a jelen kötet az Általános Nyelvészeti Tanulmányok történetében az első, amely teljes terjedelmét a nyelvelsajátítás kérdéskörének szenteli.