4.2. Anyanyelvi és idegen nyelvi prominencia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A legújabb kutatások eredményei szerint valóban megkezdődhet már a magzati korban az adott nyelv szupraszegmentális jellemzőinek kivonása, a proto-nyelvi feldolgozás első fázisa. Ezt a hipotézist idegtudományi adatokkal támasztja alá az a kutatás (Mariani et al. 2023), amely szerint a születés után az intrauterin szerzett tapasztalatnak köszönhetően már ekkor megkezdődik a prozódia agyi feldolgozása, a prozódiai jegyek, egységek emlékezeti rögzítése. Mariani és munkatársai (2023) magzati korban spanyol, francia vagy angol nyelvet halló újszülötteknek mutattak be az adott nyelvre jellemző prozódiájú mondatokat, mérve ezalatt az agy spontán elektromos aktivitását (elektroenkefalográfia, EEG). Az EEG frekvenciatartományainak elemzésével sikerült kimutatni, hogy egy adott frekvenciasávban mért oszcilláció erősödése a szótagfrekvenciával mutatott együttjárást, utalva ezzel arra, hogy a prozódiai egységeknek nagyobb a jelentősége a beszéd születéskori reprezentációjában. Ez érthető is, hiszen a biológiai szűrést „átvészelő” prozódiával a hallórendszer már a születés előtt találkozik. Az új idegtudományi vizsgálat eredményeit két szempontból is érdemes tovább gondolni. Az egyik szempont módszertani, azaz olyan alkalmazásról van itt szó, amely a spontán agyi aktivitás frekvenciatartományainak elemzésével mutatta ki a már a magzati korban kialakuló feldolgozást, s nem az eseményhez szinkronizált válasz mérésével követi azt. Ez utóbbi esetben, amely-re később még visszatérünk, a prozódiai egységek (frázis, szótag) határai az agyi válasz eltérő hullámaihoz (komponenseihez) köthetők. Marianiék eredményeinek (Mariani et al. 2023) másik újdonsága, hogy a szótagfrekvenciát kísérő théta tartomány (3–7 Hz) az implicit memória kísérője (Loonis et al. 2017), ez pedig megerősíti a prozódia fejlődésére, ezen belül elsősorban a szótaghangsúly feldolgozására vonatkozó korai viselkedési eredményeket (Bertoncini et al. 1995; Bijeljac-Babic et al. 1993), valamint a prozódia fejlődésének implicit tanulást feltételező csizmahúzási (bootstrapping) elméletét (Nazzi et al. 1998).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korábbi elképzelések szerint a hangsúlyos szótag akusztikai jellemzőit az határozza meg, hogy a prominencia a beszélő részéről nagyobb fiziológiai erőfeszítéssel jár, mint hangsúlytalanok esetében (Ladefoged 1967). A nagyobb erőfeszítést szubglottális (több levegő távozik a tüdőből), glottális (a gégeizmok összehúzódása, amely a hangmagasság változását okozza) és szupraglottális mechanizmusok (az ajkak, a nyelv és az állkapocs nagyobb és gyorsabb elmozdulása) közvetítik. Az extrém artikulációs mozgások több időt igényelnek, ezért a hangsúlyos szótagok szegmentumai hosszabb időtartamúak lehetnek, mint a hangsúlytalanoké. Emellett a produkció és az észlelés szempontjából is fontos feltevése az artikulációs fonológia elméletének (Browman–Goldstein 1992) az, hogy míg viszonylag kevés az átfedés a hangsúlyos szótag szomszédos szegmentumai között, a hangsúlytalan szegmentumok átfedhetik egymást, s ez a szegmentális kontraszt jelentős csökkenéséhez vezet. Ez elegánsan magyarázza azt a megfigyelést is, hogy a hangsúlyos szótagok szélén lévő szegmentumok hajlamosak megőrizni azonosságukat (ellenállnak a koartikulációnak), míg a szótaghatáron átnyúló hangsúlytalan szegmentumokat aránytalanul befolyásolhatja a koartikuláció.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindebből az is következik, hogy nem az akusztikai összetevők adják a hangsúly univerzáliáit, hanem azok magasabb szintű észlelési egységei. Az egyes nyelvekben ugyanis a hangsúlyt meghatározó akusztikus jellemzők (attribútumok) eltérhetnek intenzitás, alaphang (f0), időtartam és magánhangzó-minőség szerint. Sőt, a mondat- és szószintű prominencia is összeolvadhat vagy interakcióba léphet egymással. Mády és munkatársai (2017) produkciós kísérletükben a német és magyar nyelvet hasonlították össze és azt találták, hogy a német nyelvben mindkét prominencia kifejezésére használják az időtartamot, az energiát, a spektrális egyensúlyt és az f0-t. Ezek az akusztikai paraméterek azonban a magyarban a mondatszintű prominenciát jellemzik, a szószintű prominencia pedig az időtartamra és az f0-ra korlátozódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint láthatjuk, az egyes nyelvek szegmentális szerkezetükben, időzítésükben, a szupraszegmentális attribútumok nyelvi felhasználásában egyaránt különböznek, s mindennek akusztikai megvalósítása a beszédészlelés alapja. Azt is tudjuk, hogy a helyesen használt szóhangsúlymintázatnak a beszédértésben legalább olyan fontos szerepe van, mint a szegmentális tulajdonságoknak, jóllehet a nyelvközi összehasonlító kutatások, köztük az idegen akcentussal foglakozók főként az utóbbira koncentráltak. A kétnyelvűség globális térnyerésével azonban előtérbe került az a kérdés, hogy az első és a második nyelv (L1, L2) prozódiai eltérései miként befolyásolják a prozódia feldolgozását. A prozódiatanulás interferencia-hipotézise szerint (Tremblay et al. 2016) egy új szegmentációs jel felismerése és használata nehezebb, ha az L1 és L2 prozódiai rendszere hasonló, és könnyebb, ha jelentős az eltérés. A helyzet azonban ennél egy kissé összetettebb, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szerzők meghatározása szerint a prozódia akkor hasonló, ha a hangsúly ugyanazt a szóhatárt jelöli (a szókezdetet vagy a szóvéget), bár nem feltétlenül azonosan. Így például a francia és a koreai prozódiailag hasonlóak, mert mindegyik a szóvégi határokat jelöli az emelkedő f0-lal, de a hangmagasság jelzése eltérő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A javasolt modellek egyik fő problémája, s az interferencia-hipotézis is ilyen, hogy a szegmentációs határ általános jelzésének tekinti a szótagmegnyúlást. Ez azonban nem teljesül minden nyelvre, a lexikális hangsúly pedig kevésbé megbízható. Tény viszont, hogy az L2-t vagy mesterséges beszédet hallgatók az L1-beli szóhangsúlyra és más prozódiai információkra támaszkodnak még akkor is, ha az L2 mint célnyelv ezen tulajdonságaiban jelentősen eltér tőlük (Cutler et al. 1992).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A prozódiai jelzések funkciói és akusztikai jellemzői is jelentősen eltérhetnek, így a hangsúlyészlelés fejlődésének kutatásában nem az akusztikai variációk, hanem az azokra épülő mintázat, azaz a magasabb szintű észlelési egység a kiindulópont. A felnőtt hangsúlyészleléshez hasonló szinthez vezető fejlődési változásokban lényeges szerepe lehet az adott nyelvre jellemző prozódiai mintázatnak, s ez igazán fontos, ha azt kívánjuk feltárni, hogy ez miként támogatja a szószintű szegmentációt, majd a nyelvre jellemző szóhangsúly stabil használatát. A szóhangsúlyészlelés kezdeti szakaszának kutatása ezért nem véletlenül keresi a választ arra, hogy a hangsúlyhoz kötött szegmentáció hat‑e a szókincs fejlődésére, és ha igen, hogyan.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave