Szerkesztői bevezetés

Örvendetes, hogy az anyanyelv-elsajátítás irodalma gazdag, bár bizonyos szempontból kiegyenlítetlen. Például sokkal több kutatás foglalkozik a nyelvfejlődés korai szakaszaival, különösen az első három életévben végbemenő fejlődéssel vagy az óvodáskori nyelvhasználat jellemzőivel, mint a későbbi életkori szakaszokkal (és itt is különbség van a kisiskoláskori és a kamaszkori nyelvfejlődésről szóló tanulmányok számában). De a különböző nyelvi szintek elemzése is eltérő mértékben került fókuszba: több vizsgálat számol be a grammatikai sajátosságokról, mint például a pragmatikai vonatkozásokról vagy a gyermekek beszédének fonetikai jellemzőiről.

Ez a kiegyenlítetlenség mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomra jellemző. Egy 2022-ben publikált tanulmányban (Kidd–Garcia 2022) a négy legismertebb, gyermeknyelvvel foglalkozó nemzetközi folyóiratot (Journal of Child Language, First Language, Language Acquisition és Language Learning and Development) vették górcső alá abból a szempontból, hogy milyen témájú kutatásokat publikáltak, illetve milyen anyanyelvű gyermekeket vizsgáltak a tanulmányokban 45 év távlatában, 2020-ig bezárólag. Az eredmények azt mutatták, hogy az áttekintésben szereplő tanulmányok a legnagyobb arányban a morfoszintaxissal foglalkoztak (27%), ezt követte a szókincs és a szemantika elsajátítása (24%), majd a pragmatika és a diskurzuskészségek fejlődése (20%), a nyelv és kogníció (15%) és a fonológiai fejlődés (12%), míg a legkisebb arányban, mindössze 2%-ban a nem verbális kommunikáció gazdagodásának elemzése fordult elő. Egy másik tanulmány (Guo 2022) még nagyobb korpuszból gyűjtötte össze a gyermeknyelvi kutatásokat az 1900 és 2021 közötti időszakból. Ez az áttekintés nem korlátozódott konkrét folyóiratokra, hanem a mesterséges intelligencia segítségével 48 453 tanulmányt tekintett át a Web of Science-ről. A kereséshez a szerző a child language kulcsszót használta, további megszorítás volt, hogy angol nyelvű szakcikk kategóriába essenek a vizsgált írások (a találatok közül kizárta a nem releváns, pl. immunológiai, környezetvédelmi, dietetikai tárgyúakat). A módszertan miatt nemcsak nyelvészeti és pszichológiai folyóiratok és témakörök jelentek meg az eredmények között, hanem több más tudományterület tanulmányai is, mint például a gyógypedagógia és rehabilitáció vagy a pedagógia. A nyelvészeti témák közül a leggyakrabban előfordulók gyakorlatilag minden nyelvészeti területet lefedtek: első és második nyelv elsajátítása, artikuláció, szókincs, nyelvtani fejlődés, pragmatikai fejlődés, szemantika, nyelvi készségek. A nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a gyermeknyelvvel kapcsolatban a legnépszerűbb témák tudományterülettől függetlenül az iskolaérettség, az olvasási készség fejlődése, az atipikus nyelvfejlődés, az autizmus spektrumzavar és a kétnyelvűség.

Kidd és Garcia (2022) elemzése szerint a világ nyelveinek mindössze 1,5%-a szerepelt a négy legismertebb nemzetközi gyermeknyelvi folyóirat által bemutatott kutatásokban, ami 103 nyelvet jelent. Ezek többségéről is csak egy-egy kutatás szólt. A tanulmányok 54%-a angol anyanyelvű gyermekek nyelvelsajátításával foglalkozott, mintegy 30%-uk indoeurópai (főleg neolatin és germán) nyelveket beszélőkkel, és csak a tanulmányok maradék 16%-ában jelentek meg nem indoeurópai nyelvek (például héber, mandarin, japán, finn, koreai, török, magyar, zulu vagy xhosa). A szerzők felhívták a figyelmet arra is, hogy több nyelv anyanyelv-elsajátításáról nagyon keveset tudunk, ami akár eltorzíthatja a nyelvelsajátításról való általános ismereteinket is.

A gyermeknyelvi kutatások módszertana is sokat változott az elmúlt száz évben (összefoglalóan l. Gósy 2017). Kezdetben egy-egy gyermek nyelvfejlődésének a megfigyelése volt jellemző, gyakran a nyelvész szülők saját gyermekeik nyelvi előrehaladását dokumentálták ún. gyermeknaplókban. Bár kérdéses, ezek mennyire mutattak objektív képet, illetve mennyire lehetett belőlük általános következtetéseket levonni, mégis hasznos betekintést nyújtottak a gyermeknyelv longitudinális fejlődésébe. Bizonyos megszorításokkal ma is használhatók egy-egy nyelvi jelenség elsajátításának megfigyelésére – például a HU-LARSP (Bunta et al. 2016) adaptációjához is nagy segítséget nyújtottak a szülők által készített feljegyzések.

Ugrásszerű fejlődést okozott a gyermeknyelvi kutatások módszertanában a kísérletes eljárások bevezetése, illetve a hangrögzítés elterjedése, még ha a felvételkészítés számos módszertani nehézséget okozhat is – a gyermekek esetében többet, mint a felnőttekkel készített felvételek esetében. Különösen nagy segítséget jelentenek a kutatóknak a többféle szempontból elemezhető gyermekbeszéd-adatbázisok. A legismertebb nemzetközi gyermeknyelvi beszédadatbázis a CHILDES – Child Language Data Exchange System (vö. MacWhinney–Snow 1990). Fejlesztését 1984-ben kezdte meg Brian MacWhinney és Catherine Snow. Az adatbázisban különböző anyanyelveket elsajátító gyermekek beszédfelvételei szerepelnek, jelenleg 26 különböző nyelvet beszélőké, köztük magyar gyermekeké is. Több más gyermekbeszéd-korpusz vagy adatbázis is létezik, például az amerikai Kids’ Audio Speech Corpus (Eskénazi 1996), az orosz INFANTRU és CHILDRU (Lyakso et al. 2010), illetve többnyelvű, akcentusos beszédet tartalmazó gyermeknyelvi adatbázisok (Children News; vö. Raab et al. 2007) vagy más beszédtechnológiai célból létrehozott gyermekbeszéd-korpuszok (Shobaki et al. 2000; Kazemzadeh et al. 2005; D’Arcy et al. 2004) is vannak.

Magyar gyermekekkel is készültek beszédkorpuszok és adatbázisok. Az első magyar nyelvű gyermekbeszéd-felvételeket a Hegedűs-archívumban találjuk (Menyhárt 2012). 76 gyermek hangfelvételét tartalmazza a beszédtechnológiai alkalmazásokhoz készült SPECO gyermekbeszéd-adatbázis (Csatári et al. 1999). Óvodás gyermekektől rögzített felvételek találhatók a Magyar óvodás beszélt nyelvi korpuszban (MONYEK; Mátyus–Orosz 2014). Fonetikai vizsgálatokra is kiválóan alkalmas, bár idősebb, de még nem felnőtt adatközlőkkel készült a Tini BEA (Gyarmathy–Neuberger 2015). A legnagyobb, legszélesebb életkori spektrumot átfogó magyar gyermekbeszéd-adatbázis a GABI (Gyermeknyelvi beszédadatbázis és információtár; Bóna 2017a), amelynek fejlesztése 2013-ban kezdődött, és többszáz gyermek és kamasz meghatározott, több beszédfeladatból álló protokoll szerinti felvételét tartalmazza.

A magyar gyermeknyelvi kutatások nemzetközi viszonylatban is korán megkezdődtek. Már a 19. század második felében megjelentek az első gyermeknyelvi tanulmányok (Ponori-Thewrewk 1871; Balassa 1893), a 20. század elején pedig egyre többen foglalkoztak a gyermeknyelv hangtani és grammatikai fejlődésével, majd a szókinccsel (például Balassa 1893; 1920; Bakonyi 1918; 1921; Kenyeres 1926a,b; Cser 1939).

Néhány évtizeddel később (az 1950-es évektől) komoly fellendülést mutattak a magyar gyermeknyelvi kutatások, amelyek mára nemzetközi színvonalúvá váltak. Gósy 2017-es összefoglalójában utal a kifejező sírás, a gőgicsélés, a holofrázisok szakaszainak, illetve a beszédhangok kialakulásának tudományos igényű leírására, a grammatikai fejlődés és a szókincsfejlődés elemzésére, a beszédészlelés és beszédmegértés, avagy később a spontán beszéd folyamatosságának vizsgálatára. Fontos kutatási területekké váltak a két- és többnyelvű nyelvelsajátítás, az atipikus nyelvi fejlődés, a pragmatikai fejlődés elemzése, illetve a társalgási készségek finomodásának a vizsgálata. A gyermeknyelvi konferenciák, kutatási projektek, könyvek, tanulmánygyűjtemények, folyóiratcikkek és disszertációk száma folyamatosan növekszik. Mára a magyar gyermekek nyelvelsajátításával foglalkozó kutatások gyakorlatilag minden nyelvészeti nézőpontot lefednek.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok 36. kötetében szereplő tanulmányok is a téma sokszínűségét tükrözik. Nagyon széles életkori spektrumon vizsgálják a nyelvelsajátítás különböző aspektusait: a születés előtti időszak nyelvfejlődésre gyakorolt hatásaitól egészen kisiskolás korig mutatják be az anyanyelv-elsajátítás tanulmányozásának különböző irányait, kérdéseit és területeit. Az elemzett nyelvi szintek is sokfélék: az elméleti megközelítések változásainak bemutatása mellett olvashatunk tanulmányt a beszédfeldolgozásról, különböző szupraszegmentális elemek észlelésének és produkciójának fejlődéséről, a prozódia és a szókincs gyarapodásának összefüggéseiről, a szókincs, a mondatalkotás, a morfológia fejlettebbé, az artikuláció pontosabbá válásáról, a pragmatikai és narratív készségek kibontakozásáról és az atipikus fejlődésről is.

A tanulmányok között egyaránt találunk egy-egy téma kurrens szakirodalmát vagy éppen kutatástörténetét áttekintő írásokat és empirikus kutatásokat is. Számos tanulmány az első magyar nyelvű összefoglalása az adott témának, ezért biztosak vagyunk benne, hogy a jelen tanulmánykötetet a nyelvészközösség tagjai mellett haszonnal forgathatják a nyelvi fejlődéssel foglalkozó más szakemberek, például gyógypedagógusok, pszichológusok, gyermekpszichiáterek, valamint a nyelvtudománnyal ismerkedő egyetemisták, de az érdeklődő laikus közönség is.

Babarczy Anna és Csányi Petra tanulmánya azt vizsgálja, hogy milyen hatása van óvodáskorú gyermekek metaforaértelmezésére a kognitív rugalmasság fejlettségének és a társas kommunikációval szembeni elvárásoknak. A bemutatott kísérletsorozat eredményei szerint a három- és négyéves gyermekek kognitív rugalmasságot mérő tesztekben elért eredményei nem mutattak összefüggést a metaforaértési feladat válaszmintázataival. A szerzők további kísérleteket végeztek annak érdekében, hogy a kapott mintázat mögött feltételezhető okokat feltárják. Megállapításuk szerint inkább a társas-kulturális elvárások állhatnak az óvodás gyermekek szó szerinti jelentéshez való ragaszkodása mögött, semmint a kognitív rugalmasság hiánya.

Csépe Valéria tanulmánya részletes áttekintést nyújt a prozódia, azon belül is a szóhangsúly feldolgozásának kora gyermekkori fejlődéséről. A tanulmány bemutatja a prozódiaérzékenység fejlődésének folyamatát egészen magzati kortól. Áttekinti az anyanyelvi, valamint az idegennyelvi beszédhangsúlyra való érzékenység korai kialakulásának empirikus szakirodalmát. Részletesen bemutatja a hangsúlyészlelés és -feldolgozás idegrendszeri és kognitív feltételrendszerét és csecsemőkori fejlődését.

Dobó Dorottya, Lukács Ágnes és Lukics Krisztina tanulmánya a statisztikai tanulás szerepét vizsgálja a tipikus és az atipikus nyelvelsajátításban. Tanulmányukból egyrészt képet kaphatunk a statisztikai tanulás és a nyelvi fejlődés összefüggéseiről a témában született nemzetközi kutatások szintetizáló jellegű összefoglalása által, másrészt a szerzők összegzik a témában készült saját kutatási eredményeiket is, amelyek kifejezetten magyar anyanyelvű tipikus és atipikus fejlődésű gyermekeknél vizsgálják a statisztikai tanulás hatását a nyelvi képességek fejlődési zavarára. A szerzők bemutatják azt is, hogy ezeket az összefüggéseket hogyan befolyásolják más kognitív működések, például a munkamemória vagy a végrehajtó funkciók.

Gósy Mária összefoglaló tanulmánya a beszédfeldolgozás működésmechanizmusát mutatja be az anyanyelv-elsajátítás oldaláról. A beszédfeldolgozási folyamatok modellálásának általános ismertetése után a hallás, a beszédészlelés és a beszédmegértés fejlődésébe nyerhetünk bepillantást. Mindezeket a folyamatokat a mentális lexikon kiépülésével és működésével összefüggésben is megismerhetjük. A szerző szemléletes példák segítségével mutatja be a fejlődés folyamatát, kísérletek eredményei alapján. Végül a tanulmány kitekintésként a jövő kutatási feladataira is kitér.

Hámori Ágnes és Bóna Judit tanulmánya 5 és 9 éves gyermekek felnőttekkel való társalgásainak jellemzőit mutatja be a beszédtempó és a beszélőváltások időzítésének szempontjából. Az eredmények azt mutatják, hogy már az 5 évesek is képesek a gyors és gördülékeny szóátvételre, bár a szóátvételi időik (FTO-ik) átlaga és módja hosszabb időtartamot mutat, mint a 9 éveseké. Ez utóbbi korcsoportnak is hosszabb időre van még szüksége a szóátvételhez, mint a felnőtteknek. A beszédtempó az előzetes elvárásokkal ellentétben nem függött össze az FTO-val, ami azt mutatja, hogy a szóátvételi stratégiákat más nyelvi és szociokulturális tényezők (is) befolyásolják.

Hattyár Helga tanulmánya alapos áttekintést nyújt a jelnyelv elsajátításának jellemző módozatairól és útjairól. Bemutatja a jelnyelv-elsajátítás tipikus menetét, nehézségeit, valamint a különböző elsajátítási utak által jelentett eltérő kihívásokat. Fókuszában a magyar jelnyelv elsajátítása áll, de az áttekintés kiterjed a jelnyelvek elsajátításának általános jellegzetességeire is. Felvázolja emellett a siketség eltérő elméleti és gyakorlati megközelítéseit, bemutatja a bimodális kétnyelvűség jellegzetességeit és hatásait a nyelvfejlődésre, de kitér a halló családba születő siket gyermekek eltérő igényeire és nehézségeire is. A jelnyelvelsajátítás egyes lépcsőfokait részletesen, számos példával mutatja be.

Kas Bence és Lőrik József tanulmánya egy magyar nyelvre adaptált, szülői beszámolón alapuló mérőeszköz, a KOFA (Kommunikatív Fejlődési Adattár) segítségével a korai, 15–32 hónapos kor közötti nyelvelsajátítás jellegzetességeit mutatja be nagy mintán (390 fő). A tanulmány magyar anyanyelvű gyermekeknél az expresszív szókincs és a nyelvtani morfémák fejlődéséről, valamint a mondatalkotás kezdeti fejlődéséről szolgál igen fontos és hasznos eredményekkel mind az anyanyelvfejlődés folyamatait kutatók, mind a gyakorlati szakemberek számára.

Ladányi Enikő tanulmánya olyan témakört mutat be, amelyet csak az elmúlt évtizedekben kezdtek vizsgálni a nyelvelsajátítással foglalkozó kutatók. Mára már egyre növekvő számú kutatás bizonyítja a zenei ritmikai feldolgozás és a nyelvtani feldolgozás szoros kapcsolatát. A tanulmány ezt a kapcsolatot mutatja be és járja körül alaposan a legújabb kutatási eredményekre alapozva. Kimondott célja nem csupán egy alapos áttekintés nyújtása, hanem a logopédus szakemberek figyelmének felhívása arra, hogy a gyenge ritmikai képesség jelentős kockázati tényező lehet a későbbi nyelvi elmaradás/nehézségek esetében, ami erősen megfontolandóvá teszi a ritmikai képességek szűrését és mérését óvodás korban.

Murányi Sarolta összefoglaló tanulmánya egy Magyarországon alulkutatott témát, a narratív készség fejlődését mutatja be kétéves kortól kisiskolás korig. Ismerteti a narratív készség elsajátításához kapcsolódó alapfogalmakat és elméleti hátteret, majd annak életkori jellemzőit hazai és nemzetközi kutatási eredmények alapján. A narratív készség elsajátítását befolyásoló tényezők között megismerhetjük az atipikus fejlődés hatását, az otthoni nyelvhasználat és a narratív készség összefüggéseit, illetve az utóbbi szerepét az iskolai sikerességben. Neuberger Tilda tanulmánya mássalhangzók fonológiai hosszúságának fonetikai megvalósulását elemzi 7–8 éves tipikus fejlődésű gyermekek spontán beszédében. A szingleton és gemináta mássalhangzók időtartamának elemzése mellett vizsgálja a célmássalhangzókkal szomszédos magánhangzók időviszonyait a zöngétlen explozívák és a nazálisok esetében, és az eredményeket összehasonlítja fiatal felnőttek adataival. Az eredmények szerint a gyermekek ejtésében a rövid–hosszú mássalhangzók időtartamában kisebb eltérés mutatható ki, mint a felnőttek beszédprodukciójában. Ugyanakkor a magánhangzók mássalhangzó-kontextustól függő időviszonyai a gyermekek beszédprodukciójában is hasonlóak a felnőtteknél tapasztalt mintázatokhoz. A kutatás eredményei új adalékokkal szolgálnak a magyar anyanyelvű gyermekek fonológiai fejlődésének megismeréséhez.

Pléh Csaba tanulmánya a fejlődési nyelvtani patológia fogalmi változásai mögött álló elméleti és gyakorlati megfontolásokat tekinti át. A tanulmány végigvezeti az olvasót azon az úton, ahogy az elmúlt fél évszázadban a specifikus nyelvi zavar (specific language impairment, SLI) terminustól eljutottunk a napjainkban használt nyelvfejlődési zavar (developmental language disorder, DLD) terminusig. A fogalomrendszer változása leképezi a nyelv(tan)i képességről való elméleti és gyakorlati tudás változását, és az eltérő elméleti keretekből fakadó különböző értelmezéseket, kitérve azok előnyeire és hiányosságaira is. A tanulmány alapvető fontosságú nemcsak a nyelvészek, de a logopédus szakemberek számára is, akik munkájukban gyakran találkoznak e két fogalom párhuzamos használatával: jelen tanulmány a fogalmi kettősség tisztázásához és megértéséhez segít hozzá.

Svindt Veronika tanulmánya áttekintést nyújt a pragmatikai megértéshez szükséges neurális hálózatok fejlődéséről csecsemőkortól egészen kiskamasz korig. Az áttekintéshez feltárt szakirodalomból kirajzolódik, hogy a pragmatikai működést az agy komplex funkcionális hálózatainak együttműködése teszi lehetővé. A tanulmányból képet kaphatunk a nyelvi hálózat, a szalienciahálózat, a tudatelméleti hálózat, valamint a központi végrehajtó hálózat neurális fejlődésének mérföldköveiről, valamint arról, hogy ezeknek a hálózatoknak a strukturális és funkcionális fejlődése hogyan határozza meg és teszi lehetővé a gyerekek pragmatikai megértését.

Szeberényi Noémi és Gervain Judit tanulmányukban alapos áttekintést adnak a születés előtti nyelvi tapasztalatoknak a későbbi nyelvfejlődésre való hatásáról. A születés előtti időszak hatásai az anyanyelvfejlődés kutatásának egyik méltatlanul elhanyagolt, és korábban kevés figyelmet kapott témája. A szerzők nem csupán összefoglalják a tárgykörben létrejött legfontosabb elméleti irányzatokat és empirikus kutatási eredményeket, de szintetizálják is mindezt, valamint olyan új modellt is javasolnak, amelynek alapja a korai nyelvi tapasztalatokra való építkezés.

A szerkesztők bíznak abban, hogy a kötet naprakész információval szolgál nemcsak a kutatók, egyetemi hallgatók, hanem a gyakorlati szakemberek és az anyanyelvi fejlődés iránt érdeklődők és a szülők számára is. A tanulmánykötet az anyanyelv fejlődésének számos aspektusáról nyújt átfogó képet, kurrens és hasznos tudást adva az olvasó kezébe. A közölt tanulmányok a magas szintű szakmai tudás átadása mellett is törekszenek a közérthetőségre. A szerzők az általuk használt fogalmakhoz pontos és világos magyarázatokat fűznek, ezért a kötetet bátran ajánljuk nemcsak azoknak, akik az anyanyelvfejlődés kutatásának legújabb trendjeiben szeretnének naprakészek lenni, hanem azoknak is, akik még csak most ismerkednek a témával.