Bár a prozódia fejlődésének kutatása hosszú idő után végre a kutatói érdeklődés középpontjába kerülhet, megállapítható, hogy az általános, elsősorban az angolszász nyelvekre kidolgozott modellek más nyelvekre csak korlátozottan használhatók. A közlések száma még mindig viszonylag csekély, ám az általános szemléletben egyfajta elmozdulás látható. Anne Cutler 2012 szeptemberében a Radboud Egyetemen (Nijmegen, Hollandia) tartott bemutatkozó előadásának az „Eentaalpsychologie is geen taalpsychologie” címet adta. A cím szójáték, így nem csupán hollandról magyarra fordítása, hanem jelentésének értelmezési lehetőségei is kihívást jelentenek. Szószerinti fordításban a cím azt jelenti, hogy ’az egynyelv-pszichológia nem nyelvpszichológia’, szabadabban pedig azt, hogy az egy nyelvet vagy a csak egynyelvűeket tanulmányozó pszichológia nem nyelvpszichológia. A cím erős, ám az előadás szövege megengedő, hiszen a megszorítás elsősorban az univerzális, minden nyelvre érvényesnek vélt elméletekre vonatkozik. Az üzenet minden modellalkotó számára az lehet, hogy egyetlen nyelv tanulmányozásával nem lehet, vagy legalábbis nehéz univerzális nyelvi modelleket alkotni, s az angol nyelv magyarázatára született elméletek korlátozottan alkalmazhatók más nyelvekre. Ez pedig érvényes kifejezetten azokra az elméletekre, amelyek a prozódia fejlődésének univerzális törvényszerűségeit igyekeznek magyarázni úgy, hogy számos területen nincsenek még ismert empirikus adatok. Anne Cutler munkássága számos kísérleti eredménnyel, elméleti munkákkal, modelljavaslatokkal járult hozzá a prozódia fejlődésének megértéséhez. Hatása a hangsúlyészlelés fejlődésének megértésére, a téma kutatóira kivételes volt és még sokáig az is marad.