Az eddigi eredmények alapján döntő szerepet játszik a fonémareprezentációk kialakításában: a csecsemők képesek ugyanannak a fonémának az akusztikailag eltérő megjelenései között is észlelni a különböző fonetikai jellemzők gyakori együttelőfordulásait, ezáltal robusztus fonémareprezentációkat hoznak létre (Maye et al. 2008; 2002). Az ST szerepe ezen kívül a nyelv magasabb szintjein is megfigyelhető. A csecsemők lexikális fejlődésének egyik feltétele, hogy képesek felismerni a szóhatárokat a környezetből érkező folyamatos beszédfolyamban. Ezt a folyamatot segíti a statisztikai információkra, az átmenetvalószínűségekre való érzékenység (pl. Gabay–Holt 2015; Vandermosten et al. 2019; Maye et al. 2002). Az ST a szóalakok kiemelése mellett a szemantikai tartalom elsajátításához is hozzájárul: a csecsemők észlelik a szóalakok és a környezeti ingerek közötti gyakori együttelőfordulásokat, ami megkönnyíti a szókincs elsajátítását (pl. Yu 2008; Evans et al. 2009; Mainela-Arnold–Evans 2014; Spencer et al. 2015). Az ST-nek meghatározó szerepe van a szintaktikai struktúrák elsajátításában is. A csecsemőket a mondatszerkezeti szabályok elsajátításában is segíthetik a szavak és az absztrakt szintaktikai kategóriák közötti átmenetvalószínűségek (pl. a névelőket gyakran követi főnév, l. Kidd 2012; Kidd–Arciuli 2016; Misyak– Christiansen 2012). Emellett az ST az írás-olvasási készségek fejlődésében is fontos szerepet játszik, mert a vizuálisan bemutatott nyelvi ingerek felismerése – vagyis az olvasás automatizálódása – a különböző vizuális mintázatok gyakorisági jellemzőinek észlelésével fejlődik, és ezáltal válnak a tanulók gyakorlott olvasókká (pl. Kahta–Schiff 2019; Spencer et al. 2015; Tong et al. 2019; Torkildsen et al. 2019).

Az ST-feladatokon mutatott teljesítmény a későbbi fejlődés során és felnőttkorban is együttjárást mutat a nyelvi teljesítmény különböző aspektusaival. Bár kezdetben ezt az összefüggést általánosnak gondolták, amely az ST bármely formája és valamennyi nyelvi funkció között fennáll, a kísérleti eredmények ennél specifikusabb összefüggésekre utalnak. A neurotipikus személyek szószegmentálási képességei a lexikális képességekkel (Spencer et al. 2015) és az olvasási készségekkel (Arciuli–Simpson 2012; Frost et al. 2015; Torkildsen et al. 2019) mutatnak együttjárást, míg a mesterségesnyelvtan-tanulás a mondatértéssel (Misyak–Christiansen 2012) és a zajban történő beszédészleléssel (Conway et al. 2010), a távoli függőségek tanulása pedig a vonatkozó mellékmondatok feldolgozásának hatékonyságával függ össze (Misyak et al. 2010).

Bár több tanulmány is szignifikáns összefüggést talált az ST és a nyelvi képességek között, a tanulás komplex folyamatában fontos figyelembe venni azokat a kognitív tényezőket, melyek hozzájárulhatnak a nyelv és az ST együttjárásához. A nyelvelsajátítási folyamatok és az ST is a környezeti ingerekből származó információk feldolgozására és a mintázatok kiemelésére épülnek, és emiatt bizonyos alapvető kognitív mechanizmusok egyaránt hatással lehetnek a nyelvre és az ST-re, mivel hatással vannak a bejövő ingerek feldolgozására és manipulálására is. Számos olyan kognitív képességről kimutatták korábban, hogy hozzájárul a nyelvelsajátításhoz, amely a statisztikai tanulási teljesítményben is szerepet játszik. Ilyen például a verbális munkamemória és a rövid távú memória kapacitása (Misyak–Christiansen 2012), a feldolgozási sebesség (Kaufman et al. 2010), és a nemverbális IQ (Siegelman–Frost 2015). Ezért az ST és a nyelvi képességek között megfigyelhető együttjárásból nem következtethetünk arra, hogy közvetlen kapcsolat van közöttük; elképzelhető, hogy olyan közös kognitív erőforrások is közvetítik a kapcsolatot, mint a feldolgozási sebesség, az IQ és a munkamemória. A fentiek miatt fontos figyelembe venni e folyamatok lehetséges hatását mind az ST-re, mind a nyelvelsajátításra. Ráadásul mivel sok korrelációs tanulmány csak gyenge vagy mérsékelt összefüggést talált az ST és a nyelvi képességek között (pl. Conway et al. 2010; Mainela-Arnold–Evans 2014; Misyak et al. 2010), ez még inkább felveti a kérdést, hogy egy harmadik háttérváltozó közvetíti‑e a kapcsolatot.

Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatára Kidd–Arciuli (2016) a nyelvi megértés és az ST összefüggését tesztelte a munkamemória, a szókincsméret és a nemverbális IQ figyelembevételével. Az eredményeik szerint a vizuális tripleteket tartalmazó feladaton nyújtott ST teljesítmény jó előrejelzője a nyelvi megértési készségeknek, még akkor is, ha az elemzés során figyelembe veszik a fenti tényezők lehetséges hatását. Singh és munkatársai (2012) csecsemők bevonásával vizsgálták, hogy a 7,5 hónapos korban megjelenő ST milyen mértékben prediktálja a 24 hónapos kori szókincsméretet. Az eredményeik alapján az ST teljesítmény előrejelzi a későbbi szókincsfejlődést még akkor is, ha a Bayley Scales of Infant Development (BSID, 2. kiadás; Bayley 1993) által mért egyéb kognitív képességek hatását kontrollálják. Torkildsen és munkatársai (2019) az ST és az írási, olvasási készségek közötti kapcsolatot vizsgálták, és azt találták, hogy az ST jelentős prediktora az olvasási készségek fejlődésének is. Összességében a regressziós modelljük az olvasási képességek varianciájának 64%-át magyarázta, de a munkamemória-kapacitás és a gyors automatikus megnevezés teljesítményének egyéni különbségei a variancia nagyobb hányadát magyarázták, mint az ST. Eredményeik szerint az ST kismértékben ugyan, de szignifikánsan hozzájárult a tipikusan fejlődő gyermekek olvasási képességeihez. Összességében ezek a tanulmányok azt implikálják, hogy bár az ST és a nyelvi képességek kapcsolatában szerepet játszik a munkamemória, a szókincs, az IQ és más kognitív tényezők, mégsem állíthatjuk, hogy az összefüggést teljes mértékben ezek közvetítik. Más szóval közvetlen kapcsolat is fennáll az ST és a nyelvi képességek között.

Ezek az eredmények további tanulmányok eredményeivel együtt (pl. Lany–Saffran 2018; Spencer et al. 2015) arra utalnak, hogy az ST jelentős szerepet játszik a nyelvelsajátításban. A jobb ST-képességekkel rendelkező személyek nagyobb szókinccsel (Shafto et al. 2013; Singh et al. 2012; Spencer et al. 2015), jobb nyelvtani készségekkel (Kidd–Arciuli 2016; Misyak et al. 2010) és fejlettebb olvasási képességgel (Torkildsen et al. 2019) rendelkeznek. Azonban mivel nagyon kevés tanulmány vizsgálta a harmadik változók hatását, további vizsgálatok szükségesek annak tisztázásához, hogy ezt az összefüggést milyen mértékben közvetítik más tényezők. Vagyis bár több nyelvi szinten is rendelkezésre állnak empirikus érvek az ST szerepére vonatkozóan, az ST nyelvelsajátításhoz való hozzájárulásának mértéke és jellege még mindig nem teljesen ismert. A fenti eredmények azt a kérdést is felvetik, hogy azokban a fejlődési zavarokban, amelyekben a nyelvi képességek valamilyen formában sérülnek, sérül‑e az ST is, és vajon az adott zavar esetében ismert kognitív deficiteken túl a statisztikai tanulás sérülése is hozzájárulhat‑e a nyelvelsajátítási nehézségekhez.