Az anyanyelv-elsajátítás során a gyermek többé-kevésbé fokozatosan képessé válik a beszédhangok beszélő- és kontextusfüggetlen felismerésére, megkülönböztetésükre, koartikulációs sajátosságaik, valamint sorrendiségük azonosítására (Van-Heugten–Johnson 2014). A beszédészlelés fejlődése a gyermek beszédprodukcióján mint egyfajta tükrön keresztül közvetlenül tapasztalható, hiszen a kiejtett beszédhangok, hangkapcsolatok, hangsorok jelzik azt, hogy mit dolgozott fel a környezet beszédjelenségeiből (McMurray–Aslin 2005). Ez a „produkciós tükör” természetesen nem tökéletes, hiszen lehetnek olyan nyelvi elemek a gyermek alakuló mentális lexikonában, amelyek a beszédprodukció során (még) nem hallhatók. A beszédhangokra emlékeztető gőgicsélésekben eleinte alig van stabilitás, ami a percepció és az artikuláció bizonytalanságaira egyaránt utal. Majd a gőgicsélt hangok változatai csökkennek, a gőgicsélésben egyre jobban felismerhetők egy-egy anyanyelvi fonéma realizációi. A különféle „hangkapcsolatok” a differenciálás következményei. Mindebben a vizuális észlelés fejlődésének meghatározó szerepe van. A gőgicsélt hangsorok egyre hosszabbak lesznek, egyre többféle artikulációs gesztus valósul meg bennük és szándékosan ismétlődnek, ezek a tények igazolják a produkciót megelőző beszédészlelés fejlődését.

 

Az emberi agyféltekékre a funkciómegoszlás és az együttműködés jellemző; az egyik agyfélteke mindig domináns szerepet tölt be a vezérlésben. Ez az agyfélteke-dominancia (agyi lateralizáció), ami a nyelvelsajátítás során, a különböző nyelvi ingerek hatására alakul ki (pl. Hugdahl 2003; Krepsz–Gósy 2018; Gósy–Huntley Bahr 2020). Annak kimutatására, hogy melyik a domináns agyfélteke, széles körben elterjedt a dichotikus tesztek alkalmazása (ekkor a két fülbe egyidejűleg különböző nyelvi információt közvetítenek, és a kísérleti személynek meg kell ismételnie a hallottakat). A dichotikus tesztek eredményei igazolták a nagymértékű jobbfül-fölényt (balagyfélteke-dominanciát) az átlagos, egészséges populációban. Az adatok arra utaltak, hogy mintegy 12 éves korig a gyermekek teljesítménye egyre javul (Moncrieff 2011). A 3. ábra közel hatszáz, tipikus fejlődésű, jobbkezes, magyar anyanyelvű gyermek fejlődési ívét mutatja a GMP-diagnosztika (Gósy 2006) 19-es tesztjének alkalmazásával tíz korcsoportban.

 

 

A részt vevő gyermekek a jobb fülükben hallott szavak közül többet tudtak pontosan megismételni, mint azok közül, amelyeket a bal fülükben hallottak. Az életkor előrehaladtával az ismétlések egyre pontosabbak voltak mind a két fülben hallott szavak esetében. A jobb és a bal fülben hallott szavak visszamondásai között fiatalabb korban nagyobb volt a különbség, mint az idősebbeknél. A dichotikus tesztek eredményei utalnak a gyermek beszédészlelésére és a beszédfigyelmére is.