Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/fonts/TeX/fontdata.js

A környezetvédelmi gondolat Magyarországon

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyugati társadalmakban az 1960-as és 1970-es évektől a lakosság körében egyre nagyobb figyelem irányult olyan kérdésekre, mint az egészség, az egészséges környezet, a béke stb. Ezt a kulturális hangsúlyváltást a második világháború utáni gazdasági fellendülés nyomán kialakult szubjektív biztonságérzet eredményezte (Mikecz, 2018, 24–25). A környezetvédelemnek az ad külön hangsúlyt, hogy a környezetet veszélyeztető gazdasági és politikai döntések nemcsak a mai generációk életét érintik, hanem a jövő nemzedékek életesélyeit is jelentősen befolyásolják (Bayer, 2003, 396).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyarországon az államszocialista időszakban a környezetvédelmi kérdések kezelését a különböző állami szakigazgatási apparátusok monopolizálták. A hazai környezetvédelmi problémák csak hiányosan, szűrten és torzítottan jutottak el a lakossághoz, az információkat blokkolta az állampárt. Az MSZMP pártdokumentumaiban még az 1970-es években is az az álláspont szerepel, hogy a szocializmusban nincs szükség autonóm környezetvédelemre, mert a szocialista gazdaság minden szereplője belső kényszerek alapján, automatikusan védi a környezetet. A hatalmon lévők nem engedélyezték az állampolgári kezdeményezésre létrejövő ökológiai csoportosulásokat, tevékenységüket a rendőrség által korlátozták (Loss, 2001, 278).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyarországon az ökológiai mozgalmak végül az 1980-as években jelentek meg. Az évtized közepén az állampárt már hagyta működni a környezetvédelmi klubokat, mert nem folytattak kifejezetten politikai tevékenységet. A hazai szervezetek hasonló ügyek mentén szerveződtek, mint a nyugat-európai mozgalmak. Ilyen ügyek voltak például a környezetvédelem, a nemzetközi béke stb. Ezek akkoriban is puha témáknak számítottak, így alkalmasak voltak az államszocialista rendszerrel szembeni elégedetlenség kifejezésére. A különbség az volt, hogy Nyugaton az ökológiai mozgalmak a képviseleti demokráciával szemben határozták meg magukat, míg Magyarországon az 1980-as években egy platformra kerültek azokkal, akik a politikai szabadságjogokért és/vagy alternatív modernizációs elképzelésekért szálltak síkra (Loss, 2001, 278; Mikecz, 2012, 71).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különböző alternatív szervezetek közül a Duna-mozgalom volt a legjelentősebb kezdeményezés. A bős–nagymarosi vízlépcső ügye alapvetően környezetvédelmi téma volt, azonban a Duna védelme összefonódott a nemzeti szimbólum megóvásával. Ez egyúttal már az állami hatalmi önkényt is támadta, emiatt válhatott a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése központi belpolitikai konfliktussá (Loss, 2001, 279; Mikecz, 2012, 71). Miután a Németh-kormány felfüggesztette a Bős–Nagymarossal kapcsolatos építkezéseket, a belpolitikai konfliktusból jogvita lett Magyarország és Csehszlovákia között, így a probléma integratív ereje csökkent, másfelől az alkotmányos berendezkedésről szóló viták elterelték a figyelmet a környezetvédelem ügyéről (Szabó M., 1999, 28–29; Mikecz, 2012, 72).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A rendszerváltás során a gazdasági és hatalompolitikai ügyek kerültek előtérbe, így az új politikai rendszerben is margóra szorult a környezetvédelem ügye, és előtérbe kerültek az átalános politikai és gazdasági viták (Szabó M., 1999, 28).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A környezetvédő mozgalomból párt is szerveződött: 1989. november 18–19-én Budapesten alakították meg a Magyarországi Zöld Pártot (MZP). A párt tagsága elsősorban azok közül került ki, akik az 1980-as években tevékenyen részt vettek a különböző környezetvédő és természetvédő mozgalmakban, illetve más alternatív szervezetekben, de több környezetvédelmi szakember is csatlakozott a párthoz. Az MZP taglétszáma az első általános országgyűlési választáskor körülbelül 600 fő volt. Az MZP szervezetépítését jelentősen nehezítette, hogy az 1980-as évek környezetvédő mozgalmaiban résztvevők jelentős része más politikai pártokhoz csatlakozott (Vida, 2011, 446–447; M. Kiss–Vida, 2005, 673; Szabó M., 1999, 29; Hubai, 2001, 90). Az 1990-es általános országgyűlési választásokon az MZP tizennégy egyéni jelöltet és négy területi listát állított; országos listát nem tudott állítani. Az első fordulóban 17 951 listás szavazatot szereztek, ami 0,36 százalékos arányt jelentett, és egy egyéni jelöltjük se jutott a második fordulóba (a Nemzeti Választási Iroda honlapjának vonatkozó adatai alapján). Ez azt jelentette, hogy nem sikerült parlamenti képviselethez jutniuk, sőt még állami költségvetési támogatásra sem szerezetek jogosultságot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az MZP választási sikertelenségének több oka volt. A környezetvédelmi konfliktusok hiánya és a környezetvédelemmel kapcsolatos általános konszenzus miatt az első általános országgyűlési választásokon a zöld témák jóval kisebb hangsúlyt kaptak, mint más ügyek (Mikecz, 2012, 72). A választásokon főként olyan hatalom- és gazdaságpolitikai kérdések és viták voltak napirenden, amelyekre a magyar ökológiai mozgalom érdemben nem tudott választ adni. Az ökológisták életminőséget és másként fejlődést, a környezet- és természetvédelmet hangsúlyozó programja és retorikája elsikkadt az életszínvonal esését hozó gazdasági válságban (Szabó M., 1999, 16).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egészen 2010-ig, a Lehet Más a Politika (LMP) parlamentbe kerüléséig egyetlen zöld párt sem jutott be az Országgyűlésbe. Az LMP annak köszönhette ezt a sikert, hogy ki tudta használni a pártrendszer átalakulását, meg tudta szerezni a Fideszre, az MSZP-re és a Jobbikra szavazni nem kívánók szavazatait. Azt is meg kell jegyezni, hogy a neve nem egy zöld-környezetvédő pártra utal, és a 2008-as pénzügyi válság után nem a zöld témák segítették a parlamentbe.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Visszatérve a zöld mozgalmakra, az állapítható meg, hogy a bős–nagymarosi ügy után is – gyakorlatilag napjainkig – elsősorban speciális, illetve regionális konfliktusok kapcsán szerveződtek, és tematikus, illetve regionális együttműködések jellemzik őket. Országosan laza hálózatban kapcsolódnak egymáshoz. A különféle helyi környezetvédelmi konfliktusokban és ezek megoldásában állami, politikai és társadalmi szervezetek különböző kooperációi vesznek részt. A környezetvédelmi tiltakozási potenciál tehát jelen van Magyarországon, de központi konfliktus és országos mobilizációs hálózat híján ritkán nyilvánul meg a szélesebb közvéleményt is megmozgató, figyelemfelkeltő tiltakozásokban (Szabó M., 1999, 21).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A különböző zöld témákat is megjelenítő és az országos sajtóban is megjelenő tüntetéseket Mikecz Dániel vizsgálta részletesen 2000 és 2010 között. A vizsgálatba bevont események a legtöbb esetben helyi „not in my backyard” tüntetések voltak 20–200 fő jelenlétével, amelyek során egyfelől egy település lakossága tiltakozott egy olyan beruházás ellen, amely véleményük szerint felborítaná a közösség addigi életvitelét, veszélyeztetné a biztonságukat, illetve az ingatlanok elértéktelenedéséhez vezetne (ilyenek voltak a vegyi üzemek és a szemétégetők ellen szervezett megmozdulások), másfelől a közlekedés témaköre mozgatta meg a helyieket, ahol az adott településen áthaladó forgalom volt a tiltakozás tárgya (Mikecz, 2012, 79–90).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A környezetvédő szervezetekről áttérve az egyének szintjére először azt szükséges megnéznünk, hogy a magyar társadalom értékrendjében milyen helyet foglal el a környezetvédelem. A környezetvédő értékrend minél szélesebb körű elterjedésének feltétele, hogy a posztmateriális attitűd a társadalom minél szélesebb körében elterjedt legyen. A posztmateriális attitűd nem a javak elosztására, hanem az élet minőségére, a környezet védelmére, a társadalom demokratizálódására, az önkéntes alapú közösségek létrehozására helyezi a hangsúlyt (Enyedi–Körösényi, 2004, 275).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat. A posztmaterialista értékindex alakulása a felnőtt magyar népesség körében 1998-ban, 2009-ben és 2017-ben (százalékos megoszlás)
Materiális
Vegyes
Posztmateriális
nt, nv
1998
59
38
2
1
2009
47
46
4
3
2017
26
53
18
3
Forrás: Szabó et al., 2021, 14
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1. táblázatból látható, hogy a posztmateriális értékrendűnek tekinthető állampolgárok száma az 1990-es évekhez képest jelentősen megnőtt, ahogy a vegyes értékrendűeké is, míg a tisztán materialista értékrendet vallók száma kevesebb, mint felére csökkent.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az 1990-es évek eleje óta zajló ideológiai orientációs vizsgáltokban rendszeresen helyet kapott a zöld-környezetvédő címke is. Az irányzattal való szimpatizálás mértéke igen szembeötlő, hiszen az 1990-es évek elején még a válaszadók több, mint 20 százaléka vallotta magát zöld-környezetvédőnek, majd ez az arány 2003 és 2006 között érte el az első mélypontját, amikor 11 százalék körülire csökkent. Az ezt követő években valamelyest nőtt az arány, viszont a 2020 decemberében végzett felmérésben a megkérdezetteknek mindössze 9 százaléka vallotta magát zöld-környezetvédőnek (Enyedi–Tardos, 2018, 57; Szabó et al., 2021, 51).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha összevetjük a környezetvédő és posztmateriális értékrendekkel kapcsolatos vizsgálatokat, akkor azt láthatjuk, hogy azok fordítottan arányosak, hiszen az idő előrehaladtával hiába nőtt a posztmateriális értékrendűek aránya, ha közben a környezetvédő identitásúak száma csökkent.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az értékekről a tettek szintjére lépve érdemes azt is megvizsgálni, hogy a magyar lakosság milyen mértékben hajlandó tenni a környezetvédelemért.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2017–2020 közötti időszakban a magyar lakosság 5–6 százaléka kötődött környezetvédő, zöld mozgalmakhoz. Ugyanebben az időszakban az összes kötődés aránya 31–39 százalék között mozgott: a vallási, kulturális és sportszervezetekhez való kötődés aránya volt a legmagasabb (Szabó et al., 2021, 100–101).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy 2004-es, a Gallup Intézet által végzett kutatás eredményei szerint a megkérdezettek többsége csak minimálisan lenne hajlandó áldozatokat hozni a környezetvédelem ügyéért. A megkérdezettek kisebbsége gondolta úgy, hogy a környezeti problémák megoldásában az egyéneknek annyi felelősségük van, mint az önkormányzatoknak, a környezetvédelmi szerveknek és a kormánynak – tehát a többség az utóbbiaktól várta a megoldást. A többség szerint a környezetszennyező tevékenységet jelentősen meg kellene adóztatnia az államnak. Azt a felvetést, hogy az egyének több adót fizessenek, és a bevételi többletet az állam a környezet állapotának javítására fordítsa, a megkérdezettek 70 százaléka elutasította (Kovács, 2008, 68).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A későbbi kutatásokban a megkérdezettek nagyobb arányban elismerték az egyéni felelősséget a környezetkárosításban, de továbbra is úgy vélték, hogy az államnak jelentős szerepet kell vállalnia az ügyben (Botár et al., 2016, 32; Mikecz–Oross, 2019, 7). Ha megnézzük az emberek saját bevallású fogyasztási szokásait, akkor még beszédesebb adatokat kapunk.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. táblázat. Tudatos fogyasztás 1. (TK–PTI – Závecz Research, 2019)
Politikai, etikai vagy környezetvédelmi okokból…
használt termékeket vásárolt
12%
csökkentette lakóhelye energiafelhasználását
14%
kerülte a műanyag palackok és zacskók használatát
21%
csökkentette a fogyasztását
7%
megváltoztatta az étrendjét
5%
szándékosan vett meg egy terméket
4%
nem utazott repülőgéppel
3%
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3. táblázat. Tudatos fogyasztás 2. (MTA TK SZI)
Szándékosan nem vásárolt, bojkottált
bizonyos árucikkeket
2002
5%
2005
5%
2006
5%
2008
6%
2010
6%
2012
4%
2015
3%
2017
5%
2018
3%
2020
5%
Forrás: Szabó et al., 2021, 105
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. táblázat. Tudatos fogyasztás 3. (MTVSZ, 2016)
Mennyivel hajlandó többet fizetni a környezetbarát termékekért?
0%-kal
18%
1–5%-kal
13%
6–10%-kal
26%
11–20%-kal
28%
21–30%-kal
9%
31–40%-kal
2%
41–50%-kal
4%
51% fölött
1%
Forrás: Botár et al., 2016, 55
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2., 3. és 4. táblázat adataiból jól látható, hogy a magyar lakosság csak mérsékelten hajlandó anyagi áldozatot hozni a környezetvédelem érdekében. Gyakorlatilag az egyes árucikkeket tudatosan nem megvásárlók aránya 3 és 6 százalék között van. A használt termékek vásárlása és a lakóhely energiafelhasználásának csökkentése esetében a környezetvédelem mellett a költséghatékonyság indokát is meg kell említenünk. Ezek mellett a lakosság több, mint 10 százaléka csak a műanyag zacskók és palackok használatának kerülésében tudatos. Továbbá az is látható, hogy környezetbarát termékekért a lakosság kevesebb, mint egyharmada hajlandó 20 százalékkal többet fizetni, és ami másfélszer annyiba kerül, azt már szinte senki nem akarja megvenni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti adatsorok nem tekinthetőek meglepőnek, ha összevetjük ezeket a magyar politikai kultúra általános állapotával.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave