Loading [MathJax]/jax/output/HTML-CSS/fonts/TeX/fontdata.js

Az éghajlatváltozás fogalmai – horizontális metszetben

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban az éghajlatváltozás fogalmának két nagyon különböző, ugyanakkor egymás mellé rendelhető – vagyis horizontális rendbe szervezhető – értelmezési tartományát szeretném röviden áttekinteni: a természet- és a társadalomtudományos vizsgálódások éghajlatváltozás-koncepcióiról lesz szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természettudományos szemmel nézve az éghajlatváltozás kvantifikálható, mérhető, modellezhető természeti jelenség, amely műveletileg zárt rendszerekként értelmezhető természeti „szférák” (geoszféra, bioszféra, hidroszféra és atmoszféra) interakciói által alkotott holisztikus rendszerként modellezhető (Hulme, 2009, 106). A természettudományos vizsgálatok célja ezen rendszerek és kölcsönhatásaik kvantitatív modellezése és megértése, lehetőség szerint objektív, magukra a rendszerekre koncentráló módon. A természettudományos vizsgálódás általában vett önértelmezése szerint „kinéz” a természetre a társadalomból, tárgyai természeti objektumok.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor az éghajlatváltozás társadalmi jelenség is – amint felismerjük, hogy az emberiség a fizikai klíma alakító ágense lett, amely felismerés általánosan konszenzuális az összes érintett tudományterület számára, legfőképpen pedig az antropocén-koncepcióban koncentrálódik (Latour, 2021, 313–335). Tudatosítanunk kell, hogy kulturális, társadalmi, politikai és etikai gyakorlatok szűrőin keresztül jön létre mindaz, amit az egyes társadalmakban a klímaváltozás jelent. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az éghajlatváltozás „társadalmi fogalma” (jelentése) közvetett viszonyba kerül magával a természeti jelenséggel (a jelentés eredeti hordozójával): „Amint az idea útja során új kultúrákkal találkozik, és érintkezik a politika, gazdaság, populáris kultúra, kereskedelem és vallás világaival – gyakran a média közvetítő szerepe által –, a klímaváltozás új jelentéseket vesz fel, és új célokat szolgál” (Hulme, 2009, 37).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az éghajlatváltozás jelentése a társadalmi kommunikáció hálózataiban tehát újabb és újabb, az eredeti „természeti” aspektusoktól nagyon eltérő „társadalmi” elemeket vesz fel. Különböző, kockázattal, technológiával és jóléttel kapcsolatos attitűdök, etikai, ideológiai és politikai hitek, múlt- és jövőértelmezések szövedékébe illeszkedik. Ezek konceptualizálása, operacionalizálása és mérése meglehetősen komoly módszertani kihívás, amely önmagában is vitákat generál.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az éghajlatváltozás „társadalmi fogalmában” a korábban bemutatott rendszerek (szférák) a társadalom rendszerével kiegészülve, egészen pontosan annak részeként modellezhetők.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amint az ábra is mutatja, az éghajlatváltozás „társadalmi fogalmának” esetében a természettudományos eszközökkel leírt szférák nem a „maguk valóságában” jelennek meg, hanem a társadalmi valóságba ágyazva, annak jelentésrendszerei által meghatározott reprezentációk formájában (ezt jelzi az ábrán az egyes szférák nevéhez kapcsolt [R] index): ekképpen vesz fel az éghajlatváltozás fogalma társadalmilag létrehozott és meghatározott jelentéseket, és ebben a formájában jelenik meg, válik érzékelhetővé a társadalmak tagjai (a nyilvánosság, társadalmi közbeszéd) számára. Ahogyan arra Martin Voss is rámutat: az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák a (természettudós) kutatók számára már a 20. század közepétől viszonylag pontosan kezdtek kirajzolódni, a közbeszéd számára ugyanakkor mindez a maga riasztó mivoltában csak a 21. század elejétől tudott megjelenni – éppen azért, mert a társadalom számára a probléma, a lehetséges áttekintés és a cselekvési készség egyaránt a szociális térben konstituálódnak, vagyis emberek mindenkori környezeteiben zajló közvetlen és közvetett interakciókban, kommunikációs folyamatokban (Voss, 2010, 10).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiekből következően a társadalomtudományos vizsgálatok célja tehát általánosságban annak feltárása, hogy a társadalmi rendszer milyen módon foglalja magába, dolgozza fel az eredetileg természetiként azonosított rendszereket. Ebben a vonatkozásban – meglátásom szerint – legalább két különböző felfogás különíthető el, amelyek különbsége elvezet az úgynevezett „ágencia-problémához”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyik felfogást lényegében úgy lehetne összefoglalni, hogy egy természeti ok (ebben az esetben az éghajlatváltozás) közvetlenül kivált bizonyos társadalmi következményeket. Természeti ok és társadalmi okozat ezen modellje az éghajlatváltozás olyan direkt társadalmi következményeit próbálja leírni, mint például a migráció, az erőszak különböző formáinak megjelenése és működése stb. (A modell legismertebb példája talán Harald Welzer Climate Wars. Why People Will Be Killed in the 21st Century? című sikerkönyve.) Ezt a megközelítést alapvetően empirikus (méréseket hangsúlyozó) és a jelen helyzet feltárására irányuló törekvések jellemzik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik felfogás az előbbinél jóval messzebbre merészkedik a társadalmi hermeneutika területén, amennyiben az éghajlat érzékelésének és kulturális reflexiójának történetét, az általa generált és meghatározott kulturális koncepciókat kívánja feltárni a jelen helyzet értelmezésének háttereként (például: Glacken, 1967; Boia, 2005; Hulme, 2009). Lényegében arra kíváncsi, miként jönnek létre és működnek mindazok a társadalmi szűrőrendszerek és diskurzusok, amelyek saját természetüknek és lehetőségeiknek megfelelően teszik hozzáférhetővé az éghajlat és az éghajlatváltozás fogalmát a társadalmi kommunikáció számára. Ez a felfogás elméleti, és többnyire történeti érzékenységgel is jellemezhető. (Gyakran felmerül például a kérdés, miként volt értelmezhető a klíma fogalma a mértékegységek, mérőeszközök, illetve a tudományos modellek megjelenése előtt és után.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két megközelítés különbsége az éghajlatváltozás lehetséges értelmezésének lényegét érintő kérdéshez vezet el, nevezetesen az úgynevezett „ágencia-problémához” (lásd Hulme, 2015), amely röviden úgy foglalható össze, hogy magára az éghajlatra mint a változást jelző indexre vagy mint a változás ágensére tekint-e a tudományos modellalkotás. Az előbbi értelemben az éghajlat mérhető időjárási trendek indikátoraként, mintegy indexikusan érzékelteti a változást: ezt az alapvetően kvantitatív irányultságú, elsősorban mérhető adatokra támaszkodó megközelítést fejezi ki az angol szaknyelv a Climatic Change kifejezéssel. (1977-ben folyóirat is indult ezzel a címmel.) Az alapkérdés ebben az esetben: mi az éghajlatváltozás?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Utóbbi értelemben a klíma a változás ágense: természeti és társadalmi változásokat egyaránt okozó természeti erő és szociokulturális mintázat. (Az angol terminológiában: Climate Change. Az „éghajlat” itt főnév, a változás oka, nem pusztán jelzője.) Ez a megközelítés, amely az 1990-es évektől egyre népszerűbb a szakirodalomban, teret enged a kvalitatív, antropocén szemléletnek, általánosságban nagyobb hangsúlyt fektet a természeti és kulturális összefüggések nem direkt, egymást kölcsönösen meghatározó, dialektikus viszonyára, és elutasítja a természeti ok – direkt társadalmi okozat hagyományosnak tekinthető modelljét. Alapkérdése így hangzik: mit tesz, miként hat az éghajlat(változás)? Az éghajlat eszerint olyan társadalmivá transzformált természeti erő, „amely befolyásolja a társadalmi habitusokat, gazdasági jólétet, egészséget, a nemzetek teljes energiáját” (Hulme, 2015, 290).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az imént Mike Hulme szavaival összefoglalt felfogás tehát társadalmi/kulturális ágensként határozza meg az éghajlatváltozás eredendően természeti jelenségegyüttesét. Érdemes ezen a ponton mellé helyeznünk egy másik, az ezredforduló óta igen népszerűvé vált koncepciót: a tudományok rendkívül széles, a földtudományoktól a közgazdaságtanon, filozófián, kulturális antropológián, kritikai társadalomtudományokon keresztül a geopolitikáig ívelő spektruma által tárgyalt antropocén-gondolatot. Ez lényege szerint ugyanis éppen az ágencia kérdéskörében mozog, csak éppen a „másik oldalról”, amennyiben azt tematizálja, hogy az ember, az emberi (társadalmi) cselekvés meghatározó hatóerővé (ágenssé) válik a természeti környezet formálásának szempontjából: az antropocén fogalma „a földtörténet egy új szakaszára utal, amelyben az emberiség a természet egyik fő erejévé lett, olyan erővé, amely megváltoztatja magának a Földnek a dinamikáját és működését” (Lövbrand–Mobjörk–Söder, 2020). Bruno Latour híres esszéjében pontosan rámutat mindennek a tudományos szemléletet – és általánosságban az episztemológiát – illető jelentőségére is: „Míg a science studies korábbi feladata az volt, hogy megértse a tudósok tevékeny szerepét a tények konstrukciójában, most [az antropocén korszakában – T.B.] új probléma merült fel: hogyan érthetjük meg az ember ágenciájának tevékeny szerepét a tények konstrukcióján túl egyáltalán annak a jelenségnek a létezésében, amely jelenséget ezek a tények próbálnak megalapozni” (Latour, 2021, 314).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az éghajlatváltozás Hulme által bemutatott ágens-felfogását és az antropocén-koncepciót egymás mellé állítva – mintegy az ágencia közös nevezőjére hozva – pontosan kirajzolódik előttünk a természeti és társadalmi szférák egymásba ható, egymást kölcsönösen meghatározó dialektikus viszonya. Véleményem szerint ennek a viszonynak a pontos megértése jelenti a kulcsot és a kiindulópontot az éghajlatváltozás jelenségegyüttesének (és jelentőségének) tulajdonképpeni, elméleti igényű megértéséhez és lehetséges modellezéséhez a társadalomtudományok szempontjából. Innen érthető meg Martin Voss megállapítása, amely szerint az éghajlatváltozás kutatása a társadalomtudományokat valójában saját alapkérdéseikkel állítja szembe (Voss, 2010, 25), amennyiben például a realizmus/társadalmi konstruktivizmus (más megfogalmazásban: naturalizmus/szociologizmus) paradigmáinak régi, alapvető ontológiai és episztemológiai konnotációkat hordozó megkülönböztetésének újragondolására késztet. Ezek ugyanis a társadalom és a természeti környezet alapvető szétválasztásán alapulnak, és a kettő közül valamelyik szféra elsődlegességét tételezik kiindulópontként, míg mind a Hulme által bemutatott ágens-felfogás, mind az antropocén-koncepció – különösen a Latour által elhelyezett hangsúlyokkal – a két szféra mellérendelt, egymásba ható, újfajta viszonyát tételezi.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave