A klímakatasztrófa mint határhelyzet

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egzisztencialista filozófia felől közelítve a klímaváltozás témájához az első megállapításom, hogy az emberiséget fenyegető potenciális ökokatasztrófa egy határhelyzet. A határhelyzet fogalmának kidolgozása a német egzisztencialista filozófushoz és pszichiáterhez, Karl Jaspershez köthető. Jaspers szerint mindennapi létünk egyik jellemzője, hogy helyzetekben, szituációkban vagyunk. Ezek a szituációk állandóan formálódnak, változnak, adódnak. Vannak azonban köztük elkerülhetetlenek és megváltoztathatatlanok is – ilyen például a szenvedés, a bűn vagy a halál. Ezeket Jaspers határszituációnak vagy határhelyzetnek (Grenzsituation) nevezi. Ennek fényében a klímakatasztrófa abszolút határhelyzetnek is tekinthető (Kőváry, 2019), hiszen, ha bekövetkezik, átlépünk egy olyan határt, amelyen túl az ökoválság szituációja visszafordíthatatlanná, helyrehozhatatlanná válik, valamint szenvedéssel, bűnnel és halállal jár. Kérdés, hogy mit tudunk tenni akkor, amikor szembesülünk egy ilyen a határszituációval. A válasz röviden az, hogy két lehetőségünk van: megkerüljük ezt a határszituációt, és tulajdonképpen nem veszünk tudomást róla, vagy – vállalva magunkat – szembenézünk vele.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jaspers úgy véli, életünk mindennapiságában gyakran megkerüljük a határszituációkat: elfelejtjük a bűneinket, a világ bizonytalanságát, legtöbbször arról sem veszünk tudomást, hogy meg kell halnunk. Előbb-utóbb azonban mindannyian szembesülünk ezekkel határszituációkkal. A világ megbízhatatlanságára való ráébredés pedig – Jaspers szerint – a kudarc példázata. Nem mindegy azonban, hogy az ember miként éli meg ezt a kudarcot. Mint azt a német filozófus 1949-ben indult Einführung in die Philosophie című rádióelőadás-sorozatában, illetve az ez alapján készült könyvben kifejti: nem elég az a sztoikus tanács, hogy gondolkodásunk függetlenségében keressünk menedéket. Jaspers szerint ez a gondolkodás semmiféle támaszt nem nyújt. Az emberen, pontosabban a jelenvalóléten (Dasein)1 múlik (Jaspers, 1971, 20), hogy az önmegnyugtatás eszközeit választja-e (a német filozófus és pszichiáter itt szintén a sztoikus bölcs tanácsára céloz, aki – meglátása szerint – tévedett, mivel nem mérte fel eléggé az ember tehetetlen voltát és azt, hogy a gondolkodás függetlensége önmagában üres), vagy méltósággal elfogadja a megfejthetetlent. Jaspers filozófiája szerint a határhelyzetben vagy a Semmi (Nichts)2 mutatkozik meg, vagy érezhetővé válik a tünékeny világi léttel szembeni, illetve azon túli tényleges és valóságos. Az ember pedig ekkor igaz létére ébred, és felismeri, hogy az élete múlandó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A határszituációk ilyen értelemben a lelki fejlődés filozófiai jelenségei, amelyek érdekében (az egyén szintjén) meg kell térnünk, és gyökeresen át kell alakítanunk az életünket. Ez a megtérés nem a vallások által kínált megváltás, ezzel a filozófia nem tud szolgálni. A filozofálás azonban maga a világ fölébe kerekedés vagy világhódítás (Weltüberwinden), amely – Jaspers szerint – a megváltás analogonja (Jaspers, 1971, 20).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindezek alapján levonható az a következtetés, hogy magára a filozófia művelésére tekinthetünk úgy, mint egy lehetőségre, amelynek segítségével szembe tudunk nézni a klímakatasztrófával és a vele járó klímaszorongással.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A filozófiai megtérésen túl Jaspers a határhelyzetekben megvalósuló egzisztencia ugrásfokozatait is ismerteti (Jaspers, 2008, 112), ami konkrét iránymutatásként értelmezhető az egzisztenciális beteljesülés útján. E szerint az iránymutatás szerint az első ugrás akkor történik meg, amikor kilépünk a mindennapok rutinjából, és a vizsgálódás abszolút magányát választjuk, meghódíthatva ezzel saját létünket. A második ugrás a „megvilágosodás” felé a határhelyzet lehetőségként való értelmezésekor valósul meg, míg a harmadik akkor, amikor ezt az értelmezést elsajátítjuk, és benne cselekszünk.
1 A Dasein alapvetően heideggeri szakterminus. Heidegger ezt a filozófiai fogalmat az emberre utalva használja. Magyarra jelenvalólétként vagy itt-létként fordítjuk. Lényegét tekintve arról van szó, hogy a mindennapiságában egzisztáló jelenvalólét többnyire nem tulajdonképpeni létmódjában él, de rákérdezve önnön létére lehetősége van eleget tenni tulajdonképpeni mivoltának, és ezáltal legsajátabb lenni tudását választhatja. Ahogyan Heidegger írja a Lét és időben: „[…] a létezőt, amely mindig mi magunk vagyunk, és amely egyebek mellett a kérdezés létlehetőségeivel is rendelkezik, a jelenvalólét [Dasein] terminussal jelöljük.” (Heidegger, 2004, 23)
2 Jaspers leírásában ez a Semmi hasonlít Heidegger metafizikai (a „Mi a metafizika?” című székfoglaló előadásában kifejtett) Semmijéhez, amelyet a szorongás nyilvánít meg.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave