A Semmi és a (klíma)szorongás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amikor Jaspers arról beszél, hogy a határhelyzetben a Semmi mutatkozik meg, nem kerülhetjük meg Heidegger ide vonatkozó és a klímaszorongáshoz nagyon is kapcsolódó gondolatait.1 Ahhoz, hogy megértsük a heideggeri Semmi egzisztenciára vetített ontológiai státuszát, a szorongás hangoltsága felől kell közelítenünk, ezek ugyanis összefüggnek. Az alábbiakban röviden két értelmezést is adok a szorongás és a Semmi kapcsolatáról, a klímaváltozás témakörére vetítve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elsőként nézzük meg, hogy mit ír erről Heidegger a Lét és időben. A 40. §-ban a filozófus kifejti: a szorongás mitől-jét – szemben a félelemmel – az jellemzi, hogy a fenyegető nincs sehol. Míg a félelemben felfedett „félelmetes” egy világon belüli létezőből ered, addig a szorongás mitől-je nem világon belüli létező. Ez a nem világon belüli létező tehát sehol sincs, ahol a sehol még nem a Semmit jelenti, mivel benne rejlik az általában vett játék, a világ általában vett feltárultsága a lényegszerű térbeli benne-lét számára. Ahogyan Heidegger írja: „A fenyegető ezért nem is közeledhet a közelben egy meghatározott irányból, hanem már »jelen« van – és mégsincs sehol, oly közel van, hogy szorongat, és elakasztja a lélegzetünket – és mégsincs sehol.” A német filozófus ezen – elsőre kissé zavarba ejtő – okfejtését jobban átgondolva igencsak találónak tarthatjuk a klímaszorongás tekintetében. Gondoljunk csak bele: a klímaváltozás, az ökokatasztrófa mint fenyegető úgy része a mindennapjainknak, hogy valójában „sehol nincs” jelen. Vannak ugyan vészjósló jelei, de karakteresen, egyik pillanatról a másikra nem befolyásolja az ember sajátjának tekintett, hétköznapi életét.2 Hétköznapiságunkban pedig otthonosan érezzük magunkat: megnyugtató magabiztossággal, magától értetődő „otthon-létben” éljük általános mindennapiságunkat (az akárki [das Man] világát), mígnem a fenyegető – amely olyan közel van, hogy szorongat, és mégsincs sehol – az otthontalanság egzisztenciális „móduszába” taszít bennünket. A mindennapi otthonosság összeomlik, a létező talajtalanná válik, és úrrá lesz rajta a „hátborzongató idegenség”.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Lét és időben Heidegger úgy ír a szorongásról (Sichängsten), mint ami eredeti és közvetlen módon tárja fel a világot mint világot, mitől-jében a „semmi az, és nincs sehol” nyilvánul meg. A „Mi a metafizika?” című székfoglaló előadásából készült tanulmányban még ennél is konkrétabban fogalmaz: „A szorongás megnyilvánítja a Semmit” (Heidegger, 1994, 22), amely Semmi már metafizikai síkon értelmezendő. Ebben az értelmezésben pedig akár úgy is fogalmazhatnánk: a szorongás hangoltságában szembesülünk azzal, hogy mindaz, ami körülvesz – a klímaszorongás esetén gyakorlatilag szó szerint – lehetne akár Semmi is. A potenciális ökokatasztrófa az eddig ismert világunk végleges elvesztésével szembesít bennünket, azzal, hogy (megszokott) környezetünk akár Semmi is lehet. Ez tehát egy másik lehetséges értelmezése a szorongás és a Semmi kapcsolatának a klímaváltozás témakörében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos azonban kitérni rá, hogy a szorongás a heideggeri filozófiában pozitív fenoménként, önsorsjavító lehetőségként jelenik meg (Busku, 2022a). A szorongás ugyanis – többek között a jelenvalólétnek a Semmivel való szembesülésekor – gyakorlatilag a világban való lenni-tudást mutatja meg. Ez azt jelenti, hogy választani engedi, és lehetőséget ad arra, hogy a jelenvalólét önmaga vagy nem önmaga, tulajdonképpeni vagy nem tulajdonképpeni létmódjaiban létezzen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tehát amíg Jaspers esetében a határhelyzetekben megvalósuló egzisztencia ugrásfokozataira tekinthetünk úgy, mint a klímaválság és a klímaszorongás egzisztencialista feloldására, addig Heideggernél a szorongásban megnyilvánuló Semmi ad lehetőséget arra, hogy a jelenvalólét önmagát és a tulajdonképpeni világot válassza.4 Ez utóbbi megállapítást úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a szorongás kilöki a jelenvalólétet a hamisságból, és szabaddá teszi a tulajdonképpeniségre.
1 Bár a határhelyzet fogalma Jaspershez köthető, a Semmi filozófiai vizsgálatával Heidegger – továbbá ebben a korban még Sartre – foglalkozott részletesebben.
2 Talán éppen ez lehet az egyik oka annak, hogy vannak, akik tagadják a klímaváltozást, és csupán „klímahisztinek” tekintik.
3 Érdekesség, hogy az a mondás, miszerint az ember a leghátborzongatóbban otthontalan, tulajdonképpen az ember görög definíciója. Valószínűleg innen származik a heideggeri szorongás hátborzongató idegensége, ami egyúttal a jelenvalólét nem-otthon-létét is jelenti (Busku, 2022b, 50).
4 Másképpen megfogalmazva: a jelenvalólét a Semmibe beletartottá tesz, és ebben a Semmiben a létező egészének oltára előtt, a Semmin át tud viszonyulni önmagához és a létezőhöz. Ebben a Semmiben kellő távolságra kerül mindattól, amihez korábban kötődött, és éppen ez a távolság adja meg a rálátást arra, hogy önmagát válassza (Busku, 2024, 40).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave