A buddhista közgazdaságtan és filozófiai háttere

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A buddhista közgazdaságtan létjogosultságát Ernst Friedrich Schumacher közgazdász vetette fel Small is beautiful című könyvében. Schumacher úgy fogalmazta meg a buddhista közgazdaságtan alapelveit, mint ami nem a javak megsokszorozásában, hanem az emberek szenvedésektől való megszabadításában érdekelt (Schumacher, 1973). A buddhista felfogásban a szenvedésnek van oka – ez tulajdonképpen a Négy Nemes Igazság1 második tagja –, ami a vágy, más szóval szomj (tanhá). Vagyis a szenvedéstől való megszabadulás módja a vágyak kioltása, visszafogása lesz. Ne gondoljunk azonban aszkézisig menő (ön)sanyargatásra. A buddhista nézőpont szerint a szenvedésektől mentes jól-létet, az „e világi boldogságot” (szukha) éppen úgy tudjuk elérni, hogy nem adjuk át magunkat sem a fogyasztói kapzsiságnak, sem az aszketikus, nélkülöző életmódnak. A mértéktartás a buddhista felfogás és a buddhista közgazdaságtan meghatározó eleme, ez pedig az optimális mennyiség tudását jelenti (Zsolnai, 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hogy ezt jobban megértsük, érdemes még megemlíteni, hogy a buddhista megközelítés szerint az emberek alapvetően a nemtudás (aviddzsá) állapotában élnek – vagyis nem úgy látják a dolgokat, ahogyan azok valójában vannak. Ezért része mindennapjaiknak a szenvedés (dukkha), és ezért van bennük túlzó vágyakozás és szomj (tanhá) az anyagi javak és érzékszervi élvezetek iránt. Az emberek azonban a buddhista felfogás szerint rendelkeznek fejlődésre való hajlammal, és a különböző meditációs gyakorlatok (így a belátás, vagyis vipasszaná, illetve az éber tudatosság, vagyis szatipatthána) végzésével kifejlődhet a bölcsesség (pannyá), és ezzel megszűnhet a nemtudás (aviddzsá). A tudatosságnak és a bölcsességnek ezen a fokán könnyen belátható, hogy a modern gazdasági felfogással szemben – amely a maximális fogyasztásra ösztönöz – a vágyak és ezáltal a fogyasztás visszafogásával szüntethető meg a szenvedés, és érhető el a jól-lét (szukha).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentieken túl még egy fontos szempontot érdemes figyelembe venni, amikor a buddhista filozófián alapuló, a klímaváltozásra adható előremutató válaszokat vesszük számba: ez pedig az éntelenség (anattá) tanítása. A személyre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az ember tévesen azonosítja magát egy állandó én-nel, tévesen teremtünk meg egy olyan képzetet, amely szerint létezik valamiféle „állandó önmagunk”. Annak belátása – akár a már említett vipasszaná meditáció által –, hogy nem rendelkezünk állandó én-nel, lehetőséget teremt arra, hogy ne énközpontúan cselekedjünk a világban. Másképpen megfogalmazva: lássuk be, hogy jobban járunk, ha az ego (én) helyére az ecót (öko, környezet) helyezzük.
1 A Buddha a Négy Nemes Igazságban kifejti, hogy (1) mi a szenvedés (dukkha), (2) mik a szenvedés okai, majd feltárja, hogy (3) a szenvedés megszüntethető, és (4) utat is mutat a szenvedés megszüntetéséhez.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave