A nemzetközi kapcsolatok és a klímaváltozás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy világméretű változások korát éljük. A hidegháborús nemzetközi rendszer felbomlásával globálissá vált, az Egyesült Államok hegemóniájára épülő liberális nemzetközi rendszer ma válságát éli. A liberális nemzetközi rendszer olyan értékei, mint a szabadkereskedelem, lehetővé tették újabb pólusok – például Kína – felemelkedését a nemzetközi rendszerben. A liberális nemzetközi rendszer jelenleg zajló átalakulásának várható kimeneteléről nem rendelkezünk biztos információkkal, ugyanakkor a történelmi példákból kiindulva az átrendeződés három módját vizionálhatjuk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. Történelmileg a fennálló nemzetközi rendszerek jelentős hányada egy nagy, rendszerszintű háború eredményeként bomlik fel. Sokan a 2022 februárjában kirobbant orosz–ukrán háborút tartják ilyennek, jelen sorok szerzője azonban úgy vélekedik, hogy inkább Oroszország globális hatalmiságának visszaszorulása váltotta ki a határaink mentén is zajló nemzetközi fegyveres konfliktust.
  2. A nemzetközi kapcsolatok egyes elméleti szakértői szerint a liberális nemzetközi rendszer fennmarad ugyan, de átalakul, és – ahogyan Ikenberry fogalmaz – szükségképpen magában kell foglalnia a nem nyugati hatalmakat is (Ikenberry, 2018).
  3. Más elméleti szakértők, így a nemrégiben Magyarországon járt Mearsheimer szerint a liberális nemzetközi rendszer, amely téves premisszákra épült – például a demokrácia világméretű elterjesztésének elvére – eleve kudarcra volt ítélve, így szükségképpen valamilyen új rendszer alapjai körvonalazódnak, amelyben olyan államok is helyet követelnek maguknak, mint Kína vagy India (Mearsheimer, 2019).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kétségtelen tény, hogy az elmúlt évek változásai – többek között a világméretű Covid-19 pandémia, az orosz–ukrán háború, illetve a globális infláció – lelassították a felgyorsult globalizációt, sőt egyes vélekedések szerint deglobalizációs folyamatot indítottak el, amelynek nyomán ismét előtérbe kerülnek a nemzetállami megoldások, a protekcionizmus. A globalizáció eredményeként a világgazdaság egyik alapismérve az aszimmetrikus kölcsönös függőségi viszonyok, az interdependenciák, amelyeket az elmúlt évek tendenciái szintén megkérdőjeleznek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A liberális nemzetközi rendszert többféle kihívás érte az elmúlt egy-két évtizedben. Ezek közé sorolhatjuk az úgynevezett globális problémákat – mint a demográfiai robbanás, a szegénység, éhínség, háborúk, valamint a klímaváltozás. A globális kihívások globális válaszokat követelnek, egy olyan globális kormányzást (global governance), amely meghatározott intézményeken és normákon keresztül szabályozza az államok magatartását egy adott kérdésben. A második világháború utáni hatalmi viszonyokra épült az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), amely multilaterális keretek között képviseli a globális problémák kezelését. A klímaváltozás kihívása valójában a 20. század második felében, illetve különösen az elmúlt két-három évtizedben került a nemzetközi kapcsolatok diszciplína napirendjére. A nemzetközi kapcsolatok elméleti irányzatait tekintve öt olyan területet nevezhetünk meg, amelyek keretében a klímaváltozás hatással van a nemzetközi politikára (Sending–Øverland–Hornburg, 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A klímaváltozás jelentős mértékben szűkítheti az állam területi szuverenitását. A nemzetközi kapcsolatok egyik alapszereplője az állam, amely területi és személyi szuverenitással rendelkezik, vagyis fennhatóságot gyakorol az általa ellenőrzött terület, illetve állampolgárok fölött. A klímaváltozás bizonyos jelenségei – például a globális felmelegedés következtében megolvadó jéghegyek – megemelik a tenger vízszintjét, és ezáltal szárazföldi területeket, városokat tüntethetnek el. A tengerszint 1880 óta átlagosan 21–24 centiméterrel emelkedik, de az elmúlt két-három évtizedben a növekedés felgyorsult. A világ lakosságának 30 százaléka olyan tengerparti településeken él, amelyek ki vannak téve a fenti folyamatoknak (Lindsay, 2022). Néhány állam, amely közel a tengerszinten fekszik, fokozott veszélynek van kitéve. Egyes csendes-óceáni szigetek – például Kiribati – vagy az Indiai-óceánon a Maldív-szigetek területének jelentős hányada víz alá kerül az évszázad végére, alkalmazkodásra/áttelepülésre kényszerítve az ott élő állampolgárokat.
  2. A klímaváltozás a biztonság/biztonságiasítás szemszögéből is vizsgálandó. Például a globális felmelegedés felelőssé tehető azért, hogy az állam egyes területein élő közösségek harmóniája megbomlik. E helyütt azonban érdemes felhívni a figyelmet arra az általános tudományos kérdésre, hogy egyes kihívások nem kizárólag a klímaváltozás számlájára írhatók, hanem úgynevezett multikauzális magyarázattal írhatók le. A klímaváltozás többnyire együtt jár olyan kormányzati hibákkal, amelyek önmagukban felerősítik/multiplikálják egymást. Például a 2011-ben kirobbant arab tavasz súlyosan érintette Szíriát, ahol a határ menti Deraa mezőgazdasági településen kezdődtek a tüntetések. A felkelés elsődleges kiváltó oka a vízkészletek elapadása és a mezőgazdasági tevékenység ellehetetlenülése volt, ami részben visszavezethető arra a szárazságra, amely 2007 és 2010 között sújtotta a közel-keleti államot (Kelly et al., 2015). Azonban az Aszad-rezsim nem kezelte megfelelően a helyzetet – nem demokratikus körülmények közepette kormányzati hibák sorát követte el –, ami végső soron a megmozdulásokhoz, később pedig polgárháborúhoz vezetett. A világ egyes területein apadnak a vízkészletek. Az ívóvíz hiánya és az emelkedő hőmérséklet jelentős népességmozgások forrása, és ezáltal politikai feszültségek, fegyveres konfliktusok generálója. Erre talán az egyik legjobb példa a szudáni Dárfúr helyzete, ahol a sivatag terjeszkedése – a korábbi Basír-rezsim elnyomó és diszkriminatív politikájával párosulva – felborította a nomád és a letelepedett arab és afrikai törzsek közötti, évszázadok óta fennálló egyensúlyt. További példaként Pakisztán említhető, ahol 2022 nyarán a szélsőségesen meleg időjárás következtében megolvadó hó és jég a monszunesővel párosulva elöntötte az ország déli Szindh tartományának felét-kétharmadát.
  3. A klímaváltozás révén a világ energiaellátása szempontjából előtérbe kerülnek a megújuló erőforrások, és háttérbe szorulnak a környezetszennyezőbb technológiák (pl. szén), ami a hatalmi-politikai és gazdasági viszonyokat is érintő geopolitikai átrendeződéseket alapozhat meg. A világgazdaság szempontjából kulcsfontosságú pozíciót töltöttek be a közel-keleti olajmonarchiák, amelyek Iránnal együtt a világ olajkészleteinek több, mint 50 százaléka felett rendelkeznek. Ha a szénhidrogének szerepe csökken, az értelemszerűen hatással lesz a térség politikai és gazdasági viszonyaira. Az energiakérdés különösen az Európai Unió gázellátása szempontjából kiemelt jelentőségű, hiszen a 2022 februárja óta tartó orosz–ukrán háború a szankciók következményeként átrendezi a beszerzési forrásokat. Oroszország főként az ázsiai országok irányába képes értékesíteni az egyes energiahordozókat; például Indiával a háború kirobbanása óta megsokszorozódott a kereskedelmi forgalma.
  4. A klímaváltozás és az úgynevezett puha hatalom (soft power) között szoros összefüggést fedezhetünk fel. Más szavakkal megfogalmazva: azok az államok, amelyek politikájukban a klímaváltozást mint komoly felelősséget hangoztatják, jobb megítéléssel, nemzetközi imázzsal rendelkeznek. A másik oldalon azonban látni kell, hogy a klímaváltozás kérdését fel lehet használni politikai célokra is, és negatív színben lehet feltüntetni államokat. Ez a téma különösen az Észak–Dél viszonyrendszerben érdekes, ahol a fejlett nyugati államok azzal vádolják a feltörekvő Kínát és Indiát, hogy utóbbiak modernizációja nincs kellő figyelemmel a környezeti kérdésekre, és a karbongázok kibocsátásának abszolút szintje tekintetében világelsők.
  5. A klímaváltozás kérdése a fentiekből adódóan hatással van az egyes államok külpolitikai döntéshozatalára, külpolitikai magatartására, sőt az államok egymás közötti kapcsolataira is. A 2015-ben az ENSZ égisze alatt tető alá hozott úgynevezett párizsi klímaegyezménynek jelenleg 195 részes tagállama van. A nagyobb kibocsátók közül Irán például nem ratifikálta a dokumentumot. Mint ismeretes, a Trump-adminisztráció 2020-ban kilépett az egyezményből, majd az Egyesült Államok 2021-ben visszalépett. A klímaváltozás tehát kooperálásra kényszeríti, ösztönzi az egyes államokat, ugyanakkor országok közötti konfliktusok forrása is lehet.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi kapcsolatokban a klímaváltozás kérdése háromféle megközelítésben, háromtípusú politikai narratíva keretében tematizálódik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. A klímaváltozás az államra leselkedő „fenyegetés-multiplikáló” hatással (threat multiplier) rendelkezik, vagyis felerősíti a meglévő kihívásokat. A klímaváltozás ilyen jellegű szerepe szorosan összekapcsolódik a biztonság és a biztonságiasítás (securitization), valamint a migráció és a klímamenekültek fogalmával. A klímaváltozás kapcsán gyakran fogalmazódik meg az a tézis, miszerint a fejlődő államokban a farmerek a demográfiai nyomás következtében nem figyelnek környezetükre, így megélhetésük alapja, a mezőgazdasági tevékenység ellehetetlenül, következésképpen lakóhelyük elhagyására kényszerülnek (klímamenekültek). Ez a nyugati politikai körökben biztonsági kihívásként jelenik meg, ergo biztonságiasítódik (ún. degradation narrative). A nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó szakirodalmi vitáknak is része ez a tézis, amely kritikusai szerint csekély tudományos relevanciával bír, sokkal inkább a fejlettebb államok politikai elitjeinek diskurzusa. A téma kapcsán a legnagyobb vitát éppen a fentiekben idézett, 2011 óta zajló szíriai polgárháború hátterének kérdése váltotta ki. Jan Selby és szerzőtársai tanulmányukban nem kevesebbet állítanak, mint hogy az antropogén éghajlatváltozás instabilitást okozó hatása megkérdőjelezhető, és éppen a szíriai eseményeket hozzák példaként (Selby et al., 2017). A szárazság ténye nehezen vitatható, ugyanakkor a migráció nem vezethető vissza egyetlen tényezőre, a klímaváltozásra. Azt multikauzális tényezők, így az Aszad-rezsim által adott intézményi válaszok, illetve ezek elégtelensége és egyéb társadalmi, gazdasági és kulturális faktorok okozzák. A közvetlen kapcsolat a szárazság ténye és a szíriai fegyveres konfliktus között nehezen bizonyítható tudományosan (Selby et al., 2017).
  2. A klímaváltozás és a gazdasági fejlődés (pl. gazdasági növekedés) között átváltások azonosíthatók (trade-off). Az egyes államok politikai vezetőinek részéről jelentős nyomás mutatkozik arra vonatkozóan, hogy a munkanélküliséget és/vagy a szegénységet felszámolandó gyorsabb gazdasági növekedést érjenek el, ami alapesetben az emisszió növekedésével jár, vagyis hátrányos a környezeti kérdések szempontjából. Ugyanakkor számos kutatás megállapítja, hogy nincsen a priori konfliktus a gazdasági fejlődés és a klímavédelem között (Swart, 2008). Általában a gazdasági növekedéshez felhasznált energia környezetszennyező, emissziót növelő hatását szokták kiemelni. A fenntartható fejlődés tehát egy olyan terminus, amely egyidejűleg tekintettel van az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaira, valamint a környezeti kérdésekre. Napjainkban többnyire komplex intézményi, politikai és gazdasági jellegű, összehangolt cselekvésként szokták megfogalmazni a klímapolitikát, amely kivédi a fenti átváltásokat. A nemzetközi politikában azonban a klímaváltozás kérdésében jelentkező átváltások a nemzetközi fejlődéstanulmányoktól némiképpen eltérő jelentéstartalommal bírnak. A klímaváltozás – ahogyan a fentiekben láthattuk – egyes államok külpolitikáját jelentős mértékben meghatározó tényező lehet. A külpolitika a nyomásgyakorlás eszköze is lehet, amit jól szemléltet az amerikai–kínai viszony. Például az Obama-adminisztráció 2014-ben elhalasztott egy a Dél-kínai-tengeren tervezett hadgyakorlatot azért, hogy Kína támogassa a párizsi klímaegyezményt (Colgan, 2021). Mindez azt mutatja, hogy az államközi kapcsolatokban a klímaváltozás egy adott külpolitikai magatartást kikényszerítő eszközként is használható – általában a nemzetközi rendszer hegemón pozícióban lévő állama által.
  3. A nemzetközi kapcsolatok szemszögéből a harmadik tényező a „megváltozott táj” (altered landscape) politikai következményeivel írható le. A megváltozott táj mint fogalom a klímaváltozás szakirodalmának gyakori témája, ugyanakkor a világpolitikában olyan környezeti változásokra utal, amelyeknek komplex hatásuk van (Colgan, 2021). Például az olvadó gleccserek katonai támaszpontok működését akadályozhatják, és befolyással lehetnek akár a globális ellátási láncokra is. De példaként az is említhető, hogy ha a globális gazdaságban a környezeti szempontok miatt csökken a szénhidrogének szerepe, akkor változni fog olyan régiók geopolitikai jelentősége, mint a Perzsa-öböl, az energiakereskedelem irányai pedig szintén átalakulnak.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave