Esettanulmány: az európai energiaválság és a Kelet-Mediterráneum

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti elméleti gondolatokat talán az európai energiaválság problémáján keresztül a legegyszerűbb szemléltetni. Az európai klímaegyezményt 2020-ban írták alá, amelynek keretében a tagállamok vállalták, hogy 2030-ig az emisszió szintjét 55 százalékkal az 1990-es szint alá fogják csökkenteni, valamint megállapodtak, hogy 2050-ig el fogják érni a nettó zéró kibocsátást. Az emissziócsökkentés egyik fő eszközének a dekarbonizációt tekintik, amely az emisszió jelentős hányadáért felelős. 2022 februárjában ugyanakkor kirobbant az orosz–ukrán háború, amely az Európai Unió által kivetett szankciók eredményeként energiaválságot generált a tagállamokban. Oroszország ugyanis jelentős szerepet töltött be az Európai Unió gázellátásában: 2021-ben az összes gázimport 39,9 százalékát adta. 2022-ben az orosz–ukrán háború következtében kivetett szankciók eredményeként ez 22,9 százalékra csökkent (The EU’s gas supply, 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az európai tagállamok alapvetően a gázbeszerzés diverzifikációjával, a megújuló energiaforrások használatának gyorsításával, energiahatékonysági és takarékossági programokkal válaszoltak, valamint átmenetileg a meglehetősen környezetszennyező szénkitermelést is fokozták. Csak 2021-ben – tehát egy esztendővel az ukrajnai háború kirobbanása előtt – 10 százalékkal növekedett a széntermelés az Európai Unió területén, elsősorban a világméretű pandémiát követő gazdasági konszolidáció eredményeként. 2022-ben az Európai Uniót sújtó gázválság következtében további 7 százalékkal emelkedett a kitermelés (Messad, 2022). A széntermelés és -felhasználás átmeneti növelése fokozza a környezetre nehezedő nyomást. Miközben a klímakutatók szerint a dekarbonizáció önmagában már nem elégséges lépés az államok részéről, a széntermelés növelése csak még inkább fokozza a problémákat. Nehezítette a helyzetet, hogy Németország a 2011-es fukusimai katasztrófát követően bejelentette: 2022. december 31-ig kivezeti a nukleáris energiát. Ugyanakkor a válságra való tekintettel 2023. április 15-ig meghosszabbították három nukleáris létesítmény használatát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt válik érdekessé a Kelet-Mediterráneum geopolitikai és geoökonómiai szerepe, itt ugyanis az izraeli Tamar gázmező 2009-es felfedezése óta fokozatosan növekszik a gázkitermelés. A térségben Izrael, Ciprus és Egyiptom rendelkezik a legnagyobb készletekkel. Az utóbbi állam kiemelt stratégiai helyzetben van, hiszen két gázcseppfolyósító üzemmel is rendelkezik (Idku és Damietta). A három állam 2019-ben energiaügyi együttműködésről írt alá megállapodást, egy energiahubot formáltak (Stergiou, 2019). Az Európai Unió terve már a háború kirobbanásakor az volt, hogy Ciprustól Görögországon és Olaszországon át megépítik az úgynevezett EastMed vezetéket, amely a tervek szerint 6 milliárd eurós költségvetéssel 1872 kilométer hosszan évente 6–9 milliárd köbméter gázt lett volna képes az Unió területére szállítani (Badarin–Schumacher, 2022).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A projekt geopolitikai vonatkozása Oroszország, de leginkább Törökország kizárása; a vezeték tervezett nyomvonala az utóbbi állam által vitatott területen halad keresztül. Nem véletlen, hogy Törökország 2019-ben aktivizálta magát a Földközi-tengeren, mindenekelőtt a líbiai polgárháború aktív résztvevőjévé vált a Tripoli székhelyű hivatalos kormány támogatásával. A líbiai polgárháborúban Oroszország a másik oldalon, Kalifa Khaftár erőinek támogatójaként lépett fel. Törökország 2019-ben kétoldalú megállapodást kötött a líbiai kormánnyal a két ország tengeri területeinek meghatározásáról, különös tekintettel az Ankara által követelt különleges gazdasági övezetre, amely érinti a már említett ciprusi gázmezők státuszát is. Törökország valójában meg akarta akadályozni az EastMed vezeték megépítését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik oldalon ugyanakkor felmerül, hogy ha és amennyiben az Európai Unió valóban elkötelezett a szén-dioxid-emisszió fokozatos csökkentése mellett, akkor hogyan egyeztethető össze a klímavédelmi célokkal egy hosszú megtérülésű vezeték megépítése. Érdekes módon az Egyesült Államok, amely kezdetben politikai támogatásáról biztosította az EastMed vezeték megépítését, 2022 januárjában éppen környezetvédelmi okokra hivatkozva visszavonta azt, és erről a három érintett államot, Izraelt, Egyiptomot és Ciprust is értesítette. 2022 februárjában azonban kirobbant az orosz–ukrán háború, amely felerősítette az amúgy is meglévő török elkötelezettséget, hogy – többek között – Izrael irányában politikai és gazdasági értelemben normalizálja a kapcsolatait. Ebben Washington is érdekelt volt, és a Biden-adminisztráció közvetített az izraeli–török és az izraeli–libanoni kapcsolatokban. Törökország az orosz–ukrán háború kérdésében kettős politikát folytatott: miközben látványosan kiállt Ukrajna szuverenitásáért, továbbá bizonyos fegyvereket is értékesített, nem szakított Oroszországgal sem, és nem vezetett be szankciókat. Hasonlóképpen járt el egyébként a projektben érintett valamennyi nem EU-tagállam, így Izrael és Egyiptom is, hiszen Oroszország a háború után is meghatározó külső szereplője marad a térségnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2022 februárjában kirobbant energiaválság hatására az Európai Unió vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a kelet-mediterráneumi gázkészletekre. 2022 júniusában az EU képviselői keretmegállapodást írtak alá Izrael állammal és Egyiptommal a gázkészletek felvásárlásáról 15 milliárd amerikai dollár értékben. Kérdéses azonban, hogy milyen úton jut el a gáz az Európai Unió területére, illetve hogyan történik majd a gáz elosztása az Unión belül. A gázkészletet két úton lehet Európába juttatni: vagy cseppfolyósítás után, vagy vezetéken keresztül. Törökország ez utóbbiban lehet érdekelt, stratégiai fekvése folytán ugyanis megkerülhetetlen az EastMed vezeték kudarcát követően. Az Ursula von der Leyen által aláírt megállapodás az egyiptomi üzemekben történő cseppfolyósítást helyezi előtérbe.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti elméleti keretek figyelembevételével jelen tanulmány szerint az Európai Unió és a Kelet-Mediterráneum viszonya három szakaszra osztható a klímaváltozás tükrében. A geopolitikai szakirodalomban deterritorializációnak nevezzük azt a folyamatot, amikor egy korábban stratégiailag fontos térség szerepe átalakul a nemzetközi kapcsolatokban. Az Európai Unió szemszögéből reterritorializációnak vagyunk szemtanúi a kelet-mediterráneumi térség vonatkozásában. Az Európát érintő 2015-ös migrációs válság fordulópontot jelentett az Európai Unió és a Kelet-Mediterráneum viszonyában, amelyet a klímaváltozással kapcsolatos megközelítések első szakaszának nevezhetünk. A klímaváltozás mint threat multiplier jelenik meg, vagyis az Európai Unió biztonsági szemüvegen (securitization) keresztül tekint az éghajlati kérdésekre, amelyek hozzájárulhatnak a migrációs nyomás és a terrorfenyegetettség fokozódásához. Már 2008-ban, vagyis jóval a migrációs válságot megelőzően Javier Solana, az EU főképviselője egy a klímaváltozás és a nemzetközi biztonság témájában publikált tanulmányában a következőket fogalmazta meg: „A klímaváltozás a veszélyeket leginkább megsokszorozó tényezőnek tekinthető, amely felerősíti a meglévő trendeket, feszültségeket és az instabilitást” (Climate Change and International Security, 2008).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Európai Unió egyszerre normatív szereplőként és reálpolitikai aktorként is megjelent a Mediterráneum déli és keleti részén. A normatív és reálpolitikai szerepkörök között számos esetben átváltást – trade-offot – láthatunk, hiszen a líbiai események hatására a demokratizáció erőltetése helyett a stabilitás megőrzése vált a legfontosabb kérdéssé.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Európai Unió szemszögéből a második szakasz a 2019 és 2022 közötti időszak, amikor a klímaváltozás kérdése úgynevezett issue trade-offként működött. Az Európai Bizottság ugyan már 2013-ban döntött az EastMed gázvezeték megépítéséről, ugyanakkor valójában a 2019-es háromoldalú – Ciprus, Izrael és Egyiptom közötti – energiaügyi megállapodás emelte azt hivatalos szintre. 2021-ben az EastMed projekt felkerült az Európai Bizottság PCI-listájára (List of Projects of Common Interests, 2022). A tervek szerint 2027-ben kezdődne a kereskedelmi tevékenység a gázvezetéken, amelyet a megvalósíthatósági tanulmányok a fenntarthatóság szempontjából is pozitívnak értékeltek. Mindez némiképp ellentétben áll azzal, hogy az európai klímavédelmi egyezmény már 2030-ra jelentős dekarbonizációval számol, miközben a projekt anyagi megtérülése minimálisan is egy évtizedes távlatban értelmezhető. A klímavédelmi egyezmény alapelvei ugyanakkor megjelentek az Európai Unió és a térség államainak kapcsolatában, vagyis az európai szomszédságpolitika keretében is. A jelentések szerint az Európai Unió azonban elsődlegesen a humanitárius válságokat megelőző projekteket finanszírozott, és kevés támogatás hozható összefüggésbe kimondottan a klímaváltozással (Wolfmaier–Foong–König, 2021). Az Európai Unió mint a térségben meghatározó politikai aktor a percepciója, illetve az érdekei alapján jelenítette meg a klímaváltozást külpolitikájában. 2022 januárjában – egy hónappal az ukrán háború kezdete előtt – az Egyesült Államok váratlanul éppen a klímaváltozási célokra hivatkozva visszavonta politikai támogatását az EastMed projekttől. A háttérben nyilván olyan érdekek is meghúzódhatnak, mint az amerikai palagázipar térnyerése és az amerikai cseppfolyósított gáz értékesítése az európai országok számára. Az Európai Unió napirendjéről hivatalosan mindenesetre nem került le az EastMed megépítésének terve, az ezzel kapcsolatos politikai nyilatkozatok ugyanakkor változtak (Michalopoulos, 2022). Mindez azt jelenti, hogy az amerikai külpolitikában 2022-ben nyomásgyakorlásként jelent meg a klímavédelmi tényező (altered landscape), amelyet jelentős mértékben felülírt a kirobbant orosz–ukrán háború és az EU által bevezetett szankciók következtében kialakult energiaválság.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a klímavédelmi kérdések nemcsak hogy napirendre kerültek, hanem egyenesen a nemzetközi politikát alakító tényezővé váltak. A liberális nemzetközi rendszer jelenlegi átalakulása azonban bizonytalanná teszi, hogy az egyes államok mennyiben tartják fenn vállalt klímapolitikai céljaikat. Ezeket az ellentmondásokat jól szemlélteti az európai energiaválság. A válságot megelőzően megszületett az európai klímavédelmi egyezmény, amely – nem meglepő módon – a dekarbonizációt, az emisszió radikális csökkentését tűzi ki céljául. Azonban a 2022-es orosz–ukrán háború következtében az energiakérdés „biztonságiasul”, a gázforrások és az energiamix diverzifikálása sok esetben mintha felülírná a klímapolitikai célokat (Chondrogiannos, 2022). Említhető például a széntermelés fokozása vagy egy olyan vezeték (EastMed) megépítésének terve, amelynek megtérülése jóval túlmutat a 2030-as klímavédelmi célokon. Az Európai Unió, illetve a tagállamok normatív szerepénél jóval erőteljesebben hatnak a döntésekre az érdekek, amelyek ideiglenesen akár háttérbe is szoríthatják a vállalások implementációját.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave