Időbeliség

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A wittgensteini karfelemeléses példát alkalmazzuk egy konkrét helyzetre: főhősünk legyen egy közlekedési rendőr, aki az útkereszteződésben hirtelen és határozott mozdulattal függőlegesre emeli a karját, ami a forgalmi irány megváltozásának a jele – a közlekedési lámpa sárga fényének megfelelően. Magát a szituációt ábrázoljuk egy időegyenesen, szemléltetve a különféle hatások időbeli eloszlását. Az időegyenes jelen pillanata nem más, mint a forgalmi és az időjárási viszonyok hullámzásának, a körülötte lévő emberek, tárgyak lármájának és zajának, az épületek, a szűkebb-tágabb terek látványának, párájának, levegőjének – a végtelen sok impresszió szövedékének – pillanatnyi szelete. Lépjünk a lehető legközelebb hősünkhöz, mi több, bújjunk a bőrébe, álljunk a cipőjébe, próbáljuk teljesen elfoglalni azt a téridő-pozíciót, ahonnan ő a saját perspektívájából szemléli a világot.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miért éppen abban a pillanatban emeli fel a karját a rendőr, amikor felemeli? Vajon a körülmények szorítása préseli ki mozdulatát? A forgalom alakulása minden bizonnyal kínál némi mozgásteret: a következő autót még elengedi, a másodikat már nem, mert amott türelmetlenkedik a sorjázó gépkocsioszlop. De megtehetné, hogy az elsőt sem engedi el. Sőt ennek provokatívan az ellenkezőjét is teheti: elenged még pluszban ötöt-hatot, vállalva a türelmetlenkedők indulatát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A képlet tovább szűkíthető. Legyen az első megoldás: egyet elenged, majd felemeli a karját. Pontosan mikor is emeli fel? Kifújja a levegőt, és azt követően. Vagy nem fújja ki, hanem előbb felemeli a karját, és csak utána szusszan. Mi határozza meg, hogy lélegzetvétel előtt vagy után mozdítja a karját? Ha előtte, mennyivel előtte? Ha utána, mennyivel utána? Egyetlen másodpercben a pillanatok végtelen sora ragadható meg. Melyik lesz a tett pillanata? Cseppnyi mélázó hangulat egy villanással későbbre tolhatja a mozdulatot, egy a szélvédő mögül felsejlő szimpatikus arc átrendezheti a másodpercet, az „ennek az oldalnak már nagyon régen kedveztem” emlék felülírhatja mindkét benyomást.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Elméleti „szöszölésnek” tűnhetnek ezek az ad hoc felvetések, a gyakorlati tét mindazonáltal roppant jelentős. Az imént megfogalmazott két kérdés: 1. Miért éppen abban a pillanatban emeli fel a karját a rendőr, amikor felemeli? 2. Vajon a körülmények szorítása préseli ki a mozdulatát? – egy harmadikat rejt magában, egy előfeltevést, amelynek tisztázása nélkül jogosulatlanok vagyunk feltenni őket: mi az, amire vonatkozóan körülményről beszélünk? Hogyan értelmezhető a „körülmény”, a „külső hatás” fogalma? Hogyan értelmezhető a külső-belső megkülönböztetés?1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetes és lehetséges válaszként kínálkozik, miszerint sehogy. Az ágens nem választható le, nem szakítható ki a világ természetes folyamából. Legjobb esetben olyan, mint egy a fényt megtörő prizma: pusztán alakít a fogadó oldalon beérkező fénysugár szerkezetén, méghozzá kiszámítható módon, a prizma struktúrájának megfelelően, vagyis a másik oldalon távozó output fénysugár nem tartalmaz semmiféle újdonságot, semmi olyat, ami ne lenne levezethető az input hatásaiból és a prizma szerkezetéből. A prizmát az időegyenes jelenpontjára helyezve fogalmazhatunk úgy, hogy kitűzése nem okoz sem törést, sem repedést a múltat a jövővel összekötő ok-okozati folyamatok szövedékén. A múltból zökkenőmentesen haladhatunk a jövőbe, okság szempontjából zárt a rendszer. Nincs külső vs. belső, monolit a világ.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy ilyen felfogás problematikussá teszi magának a jelennek a kijelölését. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy a jelen az a határvonal, ahol a múlt átfordul a jövőbe, ahol a jövő lehetőségei bizonytalanként lebegnek, várakozva, hogy közülük melyik lesz az, amelyik megszilárdult, meghatározott valósággá válhat. Itt már minden megszilárdult, minden meghatározott. Nincs is olyan, hogy lehetőség, nincs esetlegesség – egyetlen irány létezik csupán, mintha sínen járnánk. Az időfolyam bármely pontjából a szükségszerűség vágányán juthatunk el a múlt vagy a jövő akármelyik másik pontjához. Feloldódik, köddé válik a jelen határvonala, bárhol kijelölhető, megszűnik, alaptalanná válik kitüntetettsége és értelme.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ágens fogalmát kutatva, úgy tűnik, nagyobb vadat lőttünk, mint amire vadásztunk. Nem pusztán az ágens, hanem a jelen fogalmának működtetése is azt kívánja, hogy felülvizsgáljuk annak a nézetnek a magyarázó erejét, amely az időbeni folyamatokat teljes oksági determinizmusként értelmezi. A determinizmus nem tűri a szakadást, statikus, egyidejű tömbbé fagyasztja a múltat és a jövőt, márpedig a jelen – az oksági reláció felől tekintve – nem más, mint az ok-okozati kötés létrejötte. Ha nincsen jelen, időbeliség sincs, merthogy nincs, ami folyjon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ágens fogalma, szerepének elfogadása ennek a nézetnek a nyílt tagadása. Tételezése feltöri az oksági lánc zárt rendszerét, kettészeli az idő folyamát, múltra és jövőre osztja, méghozzá úgy, hogy okság szempontjából egyfajta aszimmetriát teremt köztük. Aszimmetriát, vagyis a jelenből tekintve a jövő lehetőségei nincsenek a szükségszerűség erejével összeláncolva a múlt eseményeinek oksági hatásaival. A múlt aluldeterminálja a jövőt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az oksági lánc zárt rendszerének feltörése, az idő folyamának felosztása, aszimmetria, aluldetermináltság – mit is jelentenek pontosan ezek a kifejezések, és miben áll a szerepük? Mi az, amiért egyáltalán szükséges a felvetésük, ami nélkülük magyarázat híján marad?
1 Ezek a dilemmák – és a tanulmány egésze – elválaszthatatlanok az „esemény” fogalmának használatától. A fogalom sokrétű metafizikai témát vet fel, mindenekelőtt az események azonosíthatóságának szűkebb, illetve az identitás mibenlétének tágabb kérdéskörét. Dolgozatomban az oksági reláció értelmezésének elengedhetetlen feltételeként tekintek az események azonosíthatóságára.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave