Környezetismeret az oktatásban
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
András Ferenc–Kalmár Zoltán (szerk.) (2025): Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640835 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p1 (2025. 02. 20.)
Chicago
András Ferenc, Kalmár Zoltán, szerk. 2025. Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835 (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p1)
APA
András F., Kalmár Z. (szerk.) (2025). Éghajlatváltozás. Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835. (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p1)
Hazánkban környezetünk megismerése, a szűkebb és tágabb természeti világról szóló tudás és az arról való gondolkodás napjainkban is helyet kap az oktatási-nevelési intézmények minden szintjén. Nem volt ez másképp a múltban sem, hiszen a környezet ismerete, az ezzel való ismerkedés és ennek oktatása már az első óvodák megjelenésétől tetten érhető. Brunszvik Teréz 1828-ban nyitotta meg az első óvodát. „Ezekben az óvodákban a gyermekek beszélgetéseken sajátították el a közeli és a távoli környezetükre vonatkozó ismereteket. A beszélgetéseket hatékonyságuk növelése érdekében összekapcsolták szemléltető oktatással, amelynek eszközei a környezet tárgyai voltak, például az iskola, a szoba és berendezése, a ház lakói. Tárgyunk szempontjából fontos oktatási területek voltak a következők: az emberi test részeinek és a környezet tárgyainak megnevezése, a növények és állatok részeinek és hasznának, a mesterségeknek az ismerete, a mérték, a pénzegységek, az időszámítás megismerése. A gyermekeket nemcsak az óvoda épületében foglalkoztatták, hanem a szabadban is. Számos olyan tevékenységgel ismerkedtek meg, melyek szoros kapcsolatban álltak a természettel, a környezettel” (Bihariné–Kanczlerné, 2019, 15). Az első óvodák megnyitását az első óvodai törvény is követte, amely 1891-re datálódik. A törvényt egy miniszteri utasítás követte, „amely egyértelműen meghatározta a környezetismeret tartalmát. Ezek a következők: a kisdedóvó helyiségeinek bútorai, eszközei; az udvar, az utca tárgyai; a házi, az udvari munka (növény- és állatgondozás); ruhaneműk, lábbelik készítése; háztartási tárgyak előállítása; iparosok és műhelyeik megismertetése; a családi élet eseményei (szülők, testvérek); a Nap, a Hold, a csillagok, a szél, az eső, a hó, a jég és az évszakok. A törvény meghatározta a legfontosabb eszközöket is: természeti gyűjtemények, kitömött állatok (például madarak), rovargyűjtemények, magvak és ásványok, valamint kicsinyített méretű gazdasági és konyhai eszközök, iparosok szerszámai” (Bihariné–Kanczlerné, 2019, 16). Ezt kiegészítette egy módszertani kézikönyv is, amelyet Peres Sándor írt. A kézikönyv mai szemmel is megfontolandó módszertani tanácsokat tartalmaz, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy össze kell kapcsolni a képeket, a szavakat és a cselekvést (Bihariné–Kanczlerné, 2019, 16).
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
András Ferenc–Kalmár Zoltán (szerk.) (2025): Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640835 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p2 (2025. 02. 20.)
Chicago
András Ferenc, Kalmár Zoltán, szerk. 2025. Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835 (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p2)
APA
András F., Kalmár Z. (szerk.) (2025). Éghajlatváltozás. Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835. (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p2)
A megfigyelésen alapuló ismeretszerzés a 20. századi óvodai nevelési dokumentumokban is fellelhető, viszont a környezetvédelem mint az oktatás új eleme csak az 1996-os LIII. törvény 64. paragrafusában jelent meg. A leíró jellegű szabályozás azonban még nem hozott igazi változást. Azt az 1987-ben Kazincbarcikán tartott országos pedagógiai tanácskozás résztvevőinek A környezeti nevelés fejlesztésének a közoktatást érintő feladatai című dokumentumában találhatjuk, amely hangsúlyozta „az oktatási rendszer alapvető szerepét a környezetvédelmi szemléletformálásban, a környezetért felelős állampolgári magatartás kialakításában és megerősítésében, valamint a környezetbarát társadalmi cselekvések megalapozásában” (Bihariné–Kanczlerné, 2019, 17). 2006-ban hívták életre a Zöld Óvoda programot, amelynek célja egy olyan értékrendszer kialakításának megkezdése, amely a felnövekvő egyének egész életét és személyiségét átható attitűd formálását segíti már óvodáskortól kezdve. És valóban, a kutatások azt bizonyítják, hogy a programban részt vevő intézmények „fontosabbnak tartják a környezeti nevelést és a külső világ tevékeny megismerését” (Szűcs–Pál, 2018, 9). A kutatást végző szerzőpáros szerint a zöld és a nem zöld óvodák közötti különbség számszerűen is kimutatható mind az óvodai élettel kapcsolatos tevékenységek, mind az ott dolgozó kollégák témával kapcsolatos továbbképzéseken való részvételének összehasonlításával.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
András Ferenc–Kalmár Zoltán (szerk.) (2025): Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640835 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p3 (2025. 02. 20.)
Chicago
András Ferenc, Kalmár Zoltán, szerk. 2025. Éghajlatváltozás. : Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835 (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p3)
APA
András F., Kalmár Z. (szerk.) (2025). Éghajlatváltozás. Akadémiai Kiadó – Pannon Egyetemi Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640835. (Letöltve: 2025. 02. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m1277e__65/#m1277e_63_p3)
Ha az általános iskolai oktatást nézzük, akkor a természettudomány oktatása még távolabbra nyúlik vissza, egészen az 1777-es évig, amikor a 4. osztálytól kezdődött ennek megalapozása. Ez a gyakorlat egészen az első világháborúig fennállt, „de nem szabad elfelejtenünk, hogy ekkor még nem kötelező az iskoláztatás. Azonban az életvitelből adódóan jóval szorosabb volt a természettel való kapcsolat, mint napjainkban. Ez nem pótolta ugyan a tudatos oktatást, de tapasztalati úton a gyerekek ismeretekhez jutottak. A két világháború közötti időszakban az oktatás is sérült, az 1919-re tervezett oktatási reformok történelmi okok miatt elmaradtak. Változás a második világháború után jelentkezett, mely a tankötelezettséggel 4. osztálytól mindenki számára elérhetővé tette, valamint időben kiterjesztette a környezeti tartalmak oktatását a föld- és néprajz, majd természetrajz keretein belül (1956. évi tanterv). Ezt váltotta fel 1963-tól az új környezetismeret tantárgy, melyet az első négy osztályban, majd 1978-tól az 5. osztályban is bevezettek. A rendszerváltással az 1–6. osztályig integrált természettudományos tárgyként (1–4.: környezetismeret, 5–6.: természetismeret) jelentkezett a közoktatásban. A 2020-as NAT előírásai szerint a környezetismeret a 3–4. osztályra zsugorodott, az 5–6. osztályban pedig természettudományok néven szerepel az integrált alapozás” (Homoki, 2021, 138). Az általános iskola első két osztályában jelenleg nincs tehát olyan tantárgy, amely a természettudományos gondolkodás és vele együtt a környezettudatosságra nevelés fejlesztését segítené. „Önálló tantárgy keretében a tanulók nem találkoznak természettudományos ismeretekkel, pedig ezt a fogékony, értékes életkori szakaszt is fontos lenne kihasználni” (Papp–Nagy–Z. Orosz, 2020, 23). Homoki ezt egyenesen „elvesztegetett éveknek” nevezi, mivel „a 6–8 éves korosztály kihagyása, valamint a 9–10. éves korszak redukált időkerete pótolhatatlan képességhiányokat eredményez a későbbiekben”, továbbá az is, hogy „a fenntarthatóság tartalmait törölték a tananyagból” (Homoki, 2021, 141). Így megszakad az óvodában megkezdett, a fenntarthatóság mindennapjainkba való beépülését célzó fejlesztés. Pedig erre még a szülők részéről is lenne igény. Arról nem is beszélve, hogy „a zöld óvoda segítheti a körzetében lévő iskolát ökoiskolává válni. A zöld óvodából az óvodásokat sok szülő a körzet ökoiskolájába íratja be. Az ökoiskolák építenek a gyerekek korábbi zöld óvodai nevelésére. Ez a szakmai kapcsolat biztosítja a fenntarthatóságra nevelés folyamatosságát, a gyermekek környezettudatos magatartásának erősödését, az ehhez fűződő szokások rögzülését, életvitelükbe történő beépülését” (Könczey–Kovács–Kovács–Varga, 2018, 12). Ez a 2018-as kijelentés mára azonban, mint fentebb láthattuk, már csak az ökoiskolák esetében állja meg a helyét. Ott is csak a szemlélet és nem a tananyagtartalmak tekintetében, hiszen a 2020-as NAT1 a fenntarthatóságra nevelés tartalmainak törlésével és az általános iskola 1–2. osztályában a környezeti nevelés kiiktatásával nem tud maradéktalanul eleget tenni az Európai Unió Tanácsa2 2010-es kérésének, amely szerint a fenntarthatóságot szolgáló oktatást kellene megvalósítani.
2 chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/ https://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:327:0011:0014:HU:PDF