Horvátország kapcsolódása a nemzetközi rendszer klímacélkitűzéseihez

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A horvát parlament a délszláv háború és az önállóság megteremtésének hátteréből meglehetősen későn, csak 1996. január 17-én fogadta el az ENSZ Éghajlatváltozási Egyezményét, amely 1996. július 7-én lépett életbe. Az önállóvá váló, rendszerváltó országnak az egyezmény 3. § 22. cikkelye értelmében mint jugoszláv utódállamnak át kellett vállalnia Jugoszlávia kötelezettségvállalásainak rá eső részét, ami 1998. augusztus 13-án, a horvát területi integritás teljes megteremtése után – Kelet-Szlavónia az erdődi egyezmény értelmében csak 1998. január 15-én került vissza Zágrábhoz – válhatott valóra a szábor ratifikációjával. A Horvát Köztársaság 2007 áprilisában ratifikálta a Kiotói Jegyzőkönyvet, amely ugyanazon év augusztus 28-án lépett hatályba. Ezzel az állam elköteleződött az üvegházhatású gázok kibocsátásának 5 százalékos csökkentése mellett az 1990. évihez képest a 2008 és 2012 közötti időszakban. 2012 decemberében a dohai 18. ENSZ Klímaváltozási Konferencia megállapodása értelmében Horvátország már mint uniós tagállam – 2013. július 1-jével lett a szervezet teljes jogú tagja – csatlakozott a Kiotói Jegyzőkönyv Dohai Módosításához, és vállalta, hogy a Közösség többi országával együtt teljesíti a 2013–2020 közötti célkitűzéseket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A klímakérdésekkel foglalkozó globális együttműködések sorában a következő jogi eszköz a 2015 decemberében aláírt Párizsi Megállapodás volt, amely az EU ratifikációját követően 2016. október 7-én lépett életbe. Horvátország az uniós államokhoz viszonyítva kissé megkésve, csak 2017. május 24-én ratifikálta a megállapodást. A konvenció 4. és 12. cikkelye értelmében Zágráb elkészítette nemzeti tervezetét az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről, az elért eredményekről pedig tájékoztatást adott; a legutolsó, hetedik jelentést 2018-ban készítették el (Ministry, 2018, 1–2).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az EU klímapolitikájában az utóbbi tizenöt évben kerültek előtérbe az alkalmazkodással kapcsolatos törekvések. Ennek általános koncepcióját a 2007-ben elkészített „Zöld Könyv”, majd a 2009-ben kiadott „Fehér Könyv” vázolták (Európai Bizottság, 2007; Európai Bizottság, 2009). Az Európai Unió Bizottsága 2013 áprilisában fogadta el a klímaváltozásokhoz való adaptációs stratégiáját – ennek értékelését 2018-ban tette közzé –, amelynek fő célja, hogy Európát ellenállóbbá tegye az éghajlatváltozás hatásaival szemben, és ösztönözze a tagállamokat saját stratégia elfogadására, amihez a bizottság útmutatót készített (Európai Bizottság, 2013; European Commission, 2013). Ma már valamennyi uniós állam rendelkezik ilyen dokumentummal, köztük Horvátország is, bár Zágráb meglehetősen későn, csak 2020. április 7-én fogadta el saját stratégiáját (Croatian Parliament, 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek előkészítése a Környezetvédelmi és Energiaügyi Minisztérium irányításával 2016 májusa és 2017 novembere között valósult meg; a projekt során szakértők, környezetvédelemmel foglalkozó intézmények és civil szervezetek bevonásával tizennyolc workshop szervezésére került sor, és megszületett a stratégiát megalapozó Zöld könyv, majd elkészült a Horvát Köztársaság 2040-ig tartó és 2070-ig kitekintő Klímaadaptációs Stratégiájának tervezete (Fehér könyv), amelyet a horvát szábor 2020-ban fogadott el. Hamarosan napvilágot látott a Stratégia megvalósításának első öt évére vonatkozó Cselekvési terv is, és ezzel az állam megalkotta a klímaváltozás legfőbb dokumentumait (Ministry, 2018, 108).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nemzeti alkalmazkodási programjának készítése során Horvátország felmérte az állam különösen sérülékeny társadalmi–gazdasági, illetve földrajzi területeit, kockázatelemzéseket végzett, megfogalmazta a lehetséges alkalmazkodási intézkedéseket, azok költségeit és hasznait. A Stratégia legfőbb célkitűzése a horvát társadalom figyelmének felhívása az éghajlatváltozásra és az ehhez történő alkalmazkodás szükségességére, továbbá a klímaváltozás káros hatásai miatt bekövetkező társadalmi és természeti sérülékenység csökkentése, a reziliencia és a kilábalás képességének erősítése, amihez széles körű intézményi, politikai és társadalmi összefogásra és a kérdéssel foglalkozó tudományos kutatás bővítésére van szükség (Ministry, 2018, 44).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horvátország csatlakozott a 2020 Európa emissziós célkitűzéseihez, megfogalmazta nemzeti céljait, és mind az üvegházhatású energiahordozók arányának csökkentésében, mind a megújuló energia és az energiahatékonyság tekintetében az uniós tervekhez igazodva 20 százalékos változást irányzott elő (Government, 2020, 47).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az amerikai Notre Dame Egyetem klímaváltozás-adaptációs programja évente felméri és egy úgynevezett „globális adaptációs index” mutatóval (Notre Dame Global Adaptation Initiative – ND-GAIN Index) számszerűsíti, hogy a világ 192 országa mennyire sérülékeny a globális felmelegedés okozta éghajlatváltozással szemben, és mennyire képes alkalmazkodni ahhoz. A legfrissebb, 2021. évi dokumentum szerint 192 ország rangsorában Horvátország 56,7 pontszámmal jelenleg az 50. helyen áll – ennél csak két uniós állam, Bulgária és Románia teljesített rosszabbul. Ezen belül a sebezhetőséget nézve szintén az 50., a válaszkészség szempontjából viszont csak az 58. helyre került az állam. Ha a sebezhetőség tekintetében az összesített értékek mögött az egyes részterületeket is nézzük, akkor kiderül, hogy Horvátország legérzékenyebb területei az élelmiszer-termelés (112), a víz (101) és a klímaváltozás hatásaival szembeni kitettség (73). Jól áll viszont az ökoszisztéma-szolgáltatások stabilitása (15), az adaptivitás (40), az egészség (42) és az emberi élőhelyek (52) vonatkozásában. A válaszkészség tekintetében különösen a gazdaság felkészültsége hagy kívánnivalót maga után, amit a rangsorban elfoglalt 89. hely is tükröz (Notre Dame, 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horvátország az ENSZ 2021. évi SDG-jelentése alapján kiválóan teljesít a fenntartható fejlődési célok terén, hiszen a vizsgált 193 országból a 14. helyen áll 80,38 ponttal. Ugyanakkor a tizenhét fenntartható fejlődési célt tekintve az egyik legrosszabb teljesítményre a klímaváltozással kapcsolatos mutató utal, amelyben az SDG-jelentés alapján továbbra is jelentős az állam lemaradása (Bertelsmann, 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Germanwatch környezetvédelmi szervezet immár tizenhatodik éve készíti el a Globális klímakockázati indexet (CRI), amely a szélsőséges időjárási eseményeknek való kitettség és sérülékenység szintjét jelzi. A jelentés 180 ország esetében a 2000 és 2019 közötti időszakban vizsgálja az időjárási események által okozott összes kárt, a halálos áldozatok számát, a biztosított káreseményeket és a GDP-arányos gazdasági veszteséget. Bár Horvátország nem tartozik a legérintettebb területek közé, 75,14 pontjával és 119. helyével már felhívja a figyelmet a klímaváltozás veszélyeire (Eckstein et al., 2021, 40–45).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave