Horvátország természetföldrajzi és klimatikus sajátosságai

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horvátország a Mediterráneumban, annak adriai-tengeri partvidékén fekszik; geopolitikai szempontból azonban nehezen behatárolható, hiszen mind a közép-európai, mind a délkelet-európai régiónak része. Az állam teljes területe 87 661 km2, amelyből a szárazföldi térség 56 594 km2, vagyis 31 067 km2-t tesznek ki az országhoz tartozó tengerek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A délkelet-európai állam meglehetősen hosszú, összesen 6278 km határral rendelkezik, amire magyarázattal szolgál szigeteinek száma. Ezek alkotják az összes határ 70,1 százalékát, a partvonal hossza pedig 5835 km. A szomszédos államokkal való belső határai 2374,9 km-t tesznek ki – ez a szám mind a szárazföldi, mind a folyami határokat magában foglalja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horvátország természetföldrajzi szempontból rendkívül változatos állam. Három nagy régióra osztható: ezek a Pannon régió vagy Alföld (amely részét képezi a magyar Alföldnek), a Mediterránneum és a Hegyvidék. A Pannon régió a Kárpát-medence déli részén található, és felöleli Horvátország területének mintegy 55 százalékát, lakosságának 66 százalékát. Ezzel az ország legsűrűbben lakott területe. Nyugati része kedvező földrajzi fekvése miatt Horvátország legfejlettebb rurális régiója, gazdag természeti erőforrásokkal, fejlett mezőgazdasággal és erre épülő iparágakkal. A Pannon régió keleti területei kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkeznek, a háború pusztításai, a határmentiség következtében mégis az ország elmaradott térségének számítanak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Hegyvidék – amely a Pannon régió és a Mediterrráneum között helyezkedik el, és része a Dinári-hegységnek – kiváló természeti adottságokkal rendelkezik. Gazdag és érintetlen erdőségei, az erdők flórája és faunája miatt jelentős turisztikai desztinációnak számít. Ennek ellenére ez a régió az ország legfejletlenebb rurális térsége, amelyet a magas hegyek és a túlzottan csapadékos időjárás következtében alacsonyan teljesítő mezőgazdaság, nagyon alacsony népsűrűség és kirívóan szegényes infrastruktúra jellemez. (Az állam lakosságának csupán 3 százaléka él itt.) A kilencvenes évek háborújának következményei is erősen érintették a térséget.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Mediterrán régió Horvátország tengerpartját és szigeteit öleli fel, amelyeket hegyvidékek tesznek változatosabbá. Az ország területének 31 százaléka tartozik ide. Ez a legvárosiasabb horvát régió, a hazai és nemzetközi turizmus célpontja. Ami az itt található rurális terek számára is biztosítja a fenntartható fejlődést, hiszen ezek látják el a városokat mezőgazdasági terményekkel, főként zöldség- és gyümölcsfélékkel. A régió legszegényebb és állami segítségre szoruló területei a szigetek; számuk 1246, de közülük csak 47 lakott. A szigeteken a gyér lakosság és a gazdasági fellendülésnek nem kedvező természeti viszonyok komoly kihívást jelentenek (Klemencic, 1994, 243–244).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kis területű Horvátország nemcsak földrajzi szempontból mutat változatosságot, hanem éghajlati vonatkozásban is, hiszen három különböző – kontinentális, hegyvidéki és mediterrán – éghajlatú terület is található az államban. A szárazföldi rész tipikusan kontinentális éghajlatú, négy elkülönülő évszakkal; vagyis a nyár forró, a tél hideg, míg a tavasz és az ősz csapadékosabb. Ugyanakkor az utóbbi években az évszakok egyre kiszámíthatatlanabbá váltak, és kevésbé különülnek el. A mediterrán éghajlatú partvidéken a nyár forró, száraz, sok-sok napos órával, míg a tél meglehetősen enyhe és csapadékos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Köppen-féle éghajlati osztályozás1 szerint 1961 és 1990 között Horvátország legnagyobb része a C klímatípusba volt sorolható, mérsékelten meleg és csapadékos időjárással. Ezen belül azonban vannak különbségek a csapadék eloszlása és a nyári meleg vonatkozásában, ugyanis a dalmát tengerpart és szigetek mediterrán időjárása száraz és forró (Csa), az Isztria, a Kvarner-partvidék és Dalmácia belseje mérsékelten meleg, nedves, de a nyár itt is meglehetősen forró (Cfa), míg az ország területének túlnyomó részére, a kontinentális Pannon régióra és a belső területekre a mérsékelten meleg, nedves klíma jellemző, meleg nyarakkal (Cfb). A Dinári-hegység alsó részein mérsékelten meleg, egyenletesen nedves klíma és hűvös nyár (Cfc) tapasztalható, míg az 1200 méternél magasabban fekvő területei már a Dfc, vagyis a boreális, egyenletesen nedves, hűvös nyarú osztályba tartoznak, ahol a kiadós havazás kedvez a téli sportoknak. Az ország szélfúvások tekintetében is változatos: belterületén és keleti partvidékein a hideg, hirtelen leszálló, északkeleti szél, a bora az uralkodó erős széllökésekkel, míg a sirokkó (jugo) egy meleg délkeleti szél, amely általában borús, esős időjárást okoz. A misztrál, vagyis „a szép idők szele” a nyári hónapokra jellemző: elviselhetővé teszi a forróságot, és kedvez a vízi sportoknak, különösen a vitorlázásnak (Ministry, 2018, 21).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Horvátországban a 19. század végétől állnak rendelkezésre meteorológiai adatok, amelyek lehetővé teszik, hogy hosszú távon elemezhessük az éghajlatváltozás trendjeit. Az elmúlt évszázad legjellemzőbb változásaként a fokozatosan emelkedő hőmérsékletet nevezhetjük meg. A hőhullámok egyre gyakrabban jelentkeznek, egyre hosszabb ideig tartanak, és egyre súlyosabb következményekkel járnak – ez a tendencia az utóbbi húsz évben fokozódott. 1949 és 2021 között 2012-ben volt a legmelegebb a nyár, 26,9 °C átlaghőmérséklettel, ami nagy szárazsággal is együtt járt. Az éves csapadékmennyiség enyhén csökkenő tendenciát mutat, ami együtt jár a száraz napok számának és az egymást követő száraz időszakok gyakoriságának növekedésével, fokozva ezzel az aszályveszély lehetőségét. Sem a csapadék csökkenése, sem a forró időszakok nem egyformán sújtják az ország különböző régióit, így jelentősen nőnek a különbségek. A hegyvidéket és a tengerpartot elsősorban a nyári időszakban éri kevesebb csapadék, míg az ország belső részei nedvesebbek (Šimac–Vitale, 2012; Ministry, 2009, 11–12).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Duna vízgyűjtőjében elterülő, a szeszélyes, medrét gyakran változtató Dráva és Száva folyók által meghatározható Horvátország az erősen árvízveszélyes államok közé tartozik. Az árvízveszélyt fokozza, hogy a tengerparti területek körülbelül 15 százaléka szintén árvízre hajlamos. Ennek következtében az éghajlatváltozás veszélyei közül az egyik legnagyobb kockázatot az áradások jelentik, amelyek a globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés miatt érintik a horvát Adriai-tengert is, különösen problémássá téve az alacsonyan fekvő szigetek és a folyódelták helyzetét (Ministry, 2009, 16).
1 Wladimir Köppen német klimatológus 1884-ben határozta meg az egyes éghajlattípusokat, amelyek jelzik a hőmérsékleti és a csapadékeloszlási viszonyokat is. Rendszerét később Rudolf Geigerrel együtt átdolgozta. Éghajlati osztályozásuk három fő típust különböztet meg – trópusi, száraz, mérsékelt –, és ezeket az A, B, C betűsorral írták le.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave