Vallásosság és klímavédelem

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jóllehet ez az írás a klímavédelemről szól, az e melletti elköteleződés lehetséges vallásos jellegének tekintetében a környezet védelmének általánosabban vett igényével is foglalkozhatunk, hiszen a bevezetőben idézett cikkek is erre utaltak, illetve a klímavédelem ebben a tekintetben hasonló attribútumokkal bír.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahhoz, hogy kontextusba helyezhessük ezt a kérdést az emberi gondolkodás történeti vizsgálata szempontjából, de mégse kerüljünk abba a helyzetbe, hogy túl sok nézőpontot próbálunk feldolgozni, érdemesnek gondoltam kiválasztani egy olyan struktúrát, amelyre jól rásimítható a környezetvédelem. Mivel a környezet fennmaradása feltétele az egyéni egzisztenciánknak is, Søren Kierkegaard (1813–1855) egzisztencialista filozófus életstádium-elméletének alkalmazása különösen helyénvalónak tűnt. Boros Gábor Filozófia című könyvében az életstádiumok így kerülnek összefoglalásra: „Kierkegaard az emberi életút három stádiumát különbözteti meg: az esztétikai, az etikai és a vallási stádiumot. Nem valóságos életszakaszokról van szó, hanem az emberi egzisztencia különféle módozatairól vagy aspektusairól. Olyan átfogó létmódok ezek, amelyekkel az életünket érintő alapvető egzisztenciális kérdésekre adunk eltérő válaszokat. 1. Az esztétikai stádium a közvetlenség, a vágy, a pillanat stádiuma, ahol az egzisztencia a sokféleség élvezetébe merül, és az érzéki gyönyör motiválja cselekedeteit. Ebben az állapotban nincs állandóság, a közvetlen gyönyör keresése és végtelen ismétlődése jellemzi. 2. Az etikai stádiumban ezzel szemben megjelenik az állandóság és az általánosra épülő egység. Az individuum az erkölcsi parancs és a felelősség komolysága által határozza meg önmagát. Szerelmi megfelelője a házasság, amely Kierkegaard szemében erkölcsi elköteleződést jelent. Az etikai stádium az általános erkölcs felelős vállalása és az individuum igényeinek alárendelése. 3. A vallási stádiumban az egzisztencia túljut a kétségbeesés és a rezignáció állapotán, és az abszurd erejénél fogva hinni kezd. Minden észszerű remény ellenében reménykedik, és képessé válik az etikai stádium biztonságáról lemondani: az emberi közösség bizonyosságait felváltja Istennel szembeni, semmivel sem indokolható, ezért abszurd reménykedése.” (Boros, 2016, 7.11. szakasz)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy a szerző fogalmaz, ezek nem igazi életszakaszok, inkább aspektusok, „átfogó létmódok, amelyekkel az életünket érintő alapvető egzisztenciális kérdésekre adunk eltérő válaszokat”. A 21. század emberének életét érintő egyik alapvető egzisztenciális kérdés éppen az élhető és fenntartható környezet kérdése. Egyesek még a kierkegaard-i esztétikai (máshol hedonistaként jellemzett) stádiumban vannak, tehát az élvezetek keresése közben nem törődnek tevékenységüknek a környezetre vagy ezen belül például a klímára gyakorolt hatásaival. Mások már átléptek az etikai stádiumba, és tetteikben és/vagy kijelentéseikben megjelenik a környezet (klíma) iránti felelősség, az ezzel kapcsolatos erkölcsi parancs. A fejezet végére reményeim szerint sikerül válaszolni arra a kérdésre, hogy lehetséges-e átlépni a harmadik (vallási) stádiumba. Azonban előtte – úgy vélem – érdemes rövid kitekintést tenni az etikai stádiumra, hiszen abban a környezet védelmének erkölcsi parancsát fogalmaztam meg.1
1 A következő alfejezet önálló rövid kéziratként benyújtásra került a Kultúratudományi Szemle szerkesztőségének. Jelen fejezet leadásakor még nem tudni, hogy önálló szövegként publikálásra kerül-e.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave