A globális tudatosság és a lokális aktvitás nevelésfilozófiai pillérei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Akár a globális, akár az újonnan szerveződő helyi közösségi szint irányából közelítjük meg az új nemzedékek társadalmi és természeti környezethez való viszonyulását, azt látjuk, hogy az új médiát használó gyermekek és fiatalok a nagyszámú énkonstituáló médianarratíva révén egyre több olyan közösségi formát, életmódot, hagyományt és értékrendet ismernek meg, amelyeket a korábbi nemzedékek elől elzártak a normatív integráció tradicionális intézményei, az eleve elfogadott közösségi hagyományok és tekintélyek. Lehetőségük nyílik ezáltal arra, hogy válasszanak maguknak az egymással versengő közösségek, életmódok és értékek közül. A hagyományosan elfogadott normák, életmódok, értékek viszonylagosságának felismeréséből fakadó választás egyúttal egyre összetettebb identitásuk részévé is válik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindez egy fontos nevelési célt vetít előre. Olyan pedagógiai gyakorlatra van ugyanis szükség, amely a stabil értékrendet feltételező énfogalom megerősítésével megkönnyíti a médianarratívák által sugallt lokális és globális értékkonfliktusok feloldását, és ezáltal növeli a globális és lokális tudatosságot is. Ennek pedig egyetlen módja lehet: az iskolának biztosítania kell az iskolán kívüli (informális) és iskolai (formális) tanulás során szerzett tapasztalatok folytonosságát. Ez a John Dewey nevelésfilozófiájának pillérét jelentő elv mára megkerülhetetlen módszertani követelménnyé vált (Dewey, 1976). Dewey elméletének magja ugyanis az a felismerés, hogy az újonnan elsajátított ismeretek csak akkor válhatnak a tudás tartós fundamentumaivá, ha megfelelően illeszkednek korábbi tapasztalatokhoz, élményekhez, és ilyen módon érdeklődést keltenek a később megszerezhető ismeretek iránt is. Egyszóval, a pedagógiának meg kell teremtenie az otthon, a család és az iskola, más szóval az iskolán kívüli és az iskolai tudásgyarapítás közötti folytonosság feltételeit. A nevelési módszerek meghatározásakor figyelembe kell venni a gyermek fejlődését meghatározó családi, társadalmi hátteret, és arra kell törekedni, hogy a gyermek ne elnyomja, hanem intelligenciája révén formálja érdeklődésének és cselekvési hajlamának az otthoni, családi környezetben uralkodó motívumait. Ez a Dewey által sugallt elv hozzájárulhat a családi, otthoni narratívákból táplálkozó, központi énfogalom megszilárdulásához, és olyan pedagógiai módszerekben ölt testet, amelyek napjainkban egyúttal a globális tudatosságot is hivatottak erősíteni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A társadalmi és környezeti változások komplex szemléletéhez vezető globális tudatosság megalapozása az elektronikus média kultúrájának megkerülhetetlen pedagógiai céljává vált. Ez az átfogó célkitűzés – mint arra Robert Harvey is rávilágít (Harvey, 1976) – olyan interdiszciplináris alapokon nyugvó módszertan segítségével valósítható meg, amely erősíti a fiatalabb korosztályokban a globális összefüggések felismerésének képességét, növeli a globális problémák iránti nyitottságot, hozzájárul a globális folyamatok és események alaposabb és mélyebb megismeréséhez, más kultúrák értékeinek el- és befogadásához, a rendszerek közötti hasonlóság felismeréséhez, a globális egymásrautaltság érzésének kialakulásához. Mindez Harvey szerint a globális tudatosságot előtérbe helyező perspektívaváltást, rendszerszintű pedagógiai gondolkodást, a globális felelősségérzetet megalapozó tananyagot, kereszttantervi szemléletet és az aktív állampolgári magatartás, a kritikus gondolkodás feltételeit megteremtő pedagógiai metodikát feltételez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Így válhat az elektronikus kommunikáció olyan társadalmi konvergenciák alapjává, mint amilyen például a gyermeki és felnőttvilágok közeledése. Ahogyan Meyrowitz „glokalitás”-ról írt tanulmányában olvashatjuk, manapság egyre kevésbé őrizhető meg az a szövegalapú társadalmakat jellemző gyakorlat, hogy a szövegek különböző szintű kódolásával távol tartják a gyermekeket a felnőttek, sőt más korú gyermekek információs világától (Meyrowitz, 2005, 28–29). A televíziót néző, internetező gyermekek ma minden további nélkül hozzájuthatnak a felnőttek elkülönített információihoz. Így egyre inkább elhalványulnak a gyermekkor és az ifjúkor, illetve az ifjúkor és a felnőttkor közötti határvonalak. Az a kommunikációs közeg, amelyben a gyermekek információhoz jutnak, egyre inkább azonossá válik azzal a világgal, amelyben a felnőttek kommunikálnak, dolgoznak vagy éppen szórakoznak. Vagyis a televíziós csatornákat néző, az internetet egyre tudatosabban böngésző gyermek ugyanabban a kommunikációs közegben tájékozódik, jut hozzá újabb és újabb információkhoz, mint a felnőtt. A gyermeki és felnőttvilágokat korábban jellemző kommunikációs szituációk egyre jobban átfedik egymást. Ez pedig – véli például Neil Postman – szükségszerűen vezet a felnőtt hagyományos társadalmi helyzetéből és szerepéből fakadó tekintélyének gyengüléséhez (Postman, 1994, 89–90).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „gyermekkor elillanása” – hogy Postman már idézett művének címére utaljunk (Postman, 1994) – ugyanakkor együtt jár a formális, iskolai rendszerű és informális tanulás viszonyának átalakulásával is. A számítógépes világháló ugyanis mindinkább olyan szerves tanulási környezetet kínál a gyermek számára, amelyben a tanulás, a munka és a játék folyamata az egymást átfedő gyermeki és felnőttvilágok részeként alkot megbonthatatlan egységet. Az új eszközöket használó gyermekek körében lényegi tevékenységgé vált ez a mindennapi tudás megszerzését és megosztását a tanulás, a munka és a játék kombinációjával szolgáló kommunikáció. Ennek keretében olyan hatékony informális tanulási technikák születnek, amelyek meghatározzák a formális, iskolai rendszerű tanítás–tanulás eredményességét is, és amelyeket ezért a pedagógia sem hagyhat figyelmen kívül új módszertani elvei megalapozásakor. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez a változás alapjaiban érinti a hagyományos pedagógiai gondolkodást, amelynek fogalmi keretei önmagukban már nem elegendők e fejlemények elméleti és módszertani vetületeinek megvilágításához. Olyan interdiszciplináris kutatásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a folyamat komplexitását több irányból megragadva a mindennapi pedagógiai gyakorlatban jól hasznosítható modellek szülessenek a formális és informális tanulás változó viszonyáról. Egy ilyen átfogó kutatási program keretében lehetne tisztázni például azt is, hogy az új kommunikációs technológiák alkalmazásával együtt járó nyelvhasználati módok milyen hatást gyakorolnak a gyermekek kognitív készségeire.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az a pedagógia tehát, amely módszertani eszközeivel hozzájárul az informális és formális ismeretelsajátítási folyamatok során megismert értékközvetítő narratívák folytonosságának megteremtéséhez, biztos támpontokat kínál az új nemzedékeknek ahhoz, hogy megtalálják a számukra leginkább megfelelő utat a médianarratívák sugallta lehetséges életvezetési irányok labirintusában. Segítségével válhatnak a digitális kultúrában felnövő generációk számára például a globális természeti jelenségekkel, a klímaváltozással, környezeti katasztrófákkal kapcsolatos információk is aktív fellépésre, lokális akciókra sarkalló narratívák elemeivé. Olyan történetek forrásaivá, amelyek új megvilágításba helyezik a természet iránti felelősség fogalmát és ezáltal ember és természet viszonyáról alkotott képzetünket is.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave