3.1.2.1. A személydeixis művelete

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyjelölés deiktikus műveletei a referenciális jelenet szereplőinek azonosítását a közös figyelmi jelenet interszubjektív kontextusához lehorgonyozva végzik el (vö. még Tolcsvai Nagy 2017b: 430–435). Az egyes szám első és a második személyű deiktikus nyelvi konstrukciók a közös figyelmi jelenet résztvevőit, a megnyilatkozót és a címzettet objektiválják a referenciális jelenet szereplőiként (nemcsak társas létezőként, hanem fizikai entitásként, valamint mentális ágensként is). Az E/1. és E/2. szereplők egymáshoz való diszkurzív viszonyukban konstuálódnak meg. Így amíg az E/1. és E/2. szereplők konstruálása különbözik a diskurzus résztvevőinek nézőpontja szerint, addig egy E/3. szereplő konstruálása megegyezik a két résztvevő nézőpontja szerint (l. Tolcsvai Nagy 2017b: 433). A harmadik személyű konstrukciók ugyanis a referenciális jelenetnek azokat a szereplőit jelölik, akik nem azonosíthatók sem a megnyilatkozóval, sem a címzettel, pontosabban sem azok megfigyelhetővé tehető jelenbeli, múltbeli vagy éppen jövőbeli „én”-jével.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személydeixis legszembetűnőbb esetei tehát a közös figyelmi jelenet résztvevőit, a megnyilatkozót és a címzettet a referenciális jelenet szereplőiként objektiváló első és második személyű személyes névmások. A magyarban azonban a résztvevői szerepekre történő utalásnak más nyelvi lehetősége is van. A személyes névmások, illetve azok ragos alakjai mellett a személydeixis az igealakokban, valamint a birtokos személyjeles főnevekben és névutókban morfológiailag is kifejeződhet (vö. Ladányi 2017: 515–519).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(23a)
Hello, I love you.
(23b)
Cześć, kocham cię.
(23c)
Szia, szeretlek.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az angol nyelvű (23a)-ban mind az első, mind a második személyt névmás (I, you) jelöli. A lengyel nyelvű (23b)-ben viszont csak a második személyt jelöli névmás (cię), az első személyt az igéhez kapcsolódó inflexiós morféma (-m) fejezi ki. A magyar nyelv is gyakran él ez utóbbi lehetőséggel (vö. szeretem őt is). Ám sajátosnak mondható abban, hogy – mint a (23c)-ben látható – egyetlen morfémában, a -lak/-lek suffixumban egyszerre is ki tudja fejezni az első személyű alanyt és a második személyű tárgyat (vö. Verschueren 1999: 78). Az első és második személyű formák – legyenek azok akár személyes névmások, akár inflexiós szóalakok – prototipikus deiktikus kifejezések, mivel sikeres referenciális értelmezésük a közös figyelmi jelenet társas világának feldolgozását, azon belül a beszédesemény résztvevőinek ismeretét követeli meg. Használatuk ugyanis egzisztenciális folytonosságot feltételez a közös figyelmi jelenet résztvevői és a referenciális jelenet e formákkal jelölt szereplői között. A második személyű formáknak azonban a magyarban is létezik kevésbé prototipikus deiktikus használata.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(24)
Sohase add fel a reményt, mert soha nem tudhatod, mit hoz a holnap. A rossz napok után jönnek a jók.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (24)-ben található második személyű forma nem annyira egy konkrét címzettet, sokkal inkább általános alanyt jelöl (vö. Az ember nem tudhatja, mit hoz a holnap). Ebben az esetben az aktuális beszédesemény személyközi viszonyainak ismerete nem játszik lényegi szerepet a második személyű kifejezés sikeres értelmezésben (vö. Marmaridou 2000: 77–78).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A többes szám első és második személyű formák többféle deiktikus funkcióban is megjelenhetnek (l. erről Laczkó–Tátrai 2015a). A többes szám első személynek két alapvető használati lehetősége van. Egyfelől az inkluzív használat, amelynek során a többes szám első személy a megnyilatkozó (és esetleg egyéb harmadik személy vagy személyek) mellett a címzett(ek)et is magában foglalja. Másfelől az exkluzív használat, amely a címzettet kizárja a referensek köréből, csak a megnyilatkozóra és egyéb harmadik személy(ek)re vonatkozik. Az inkluzív és az exkluzív használat tehát egyaránt heterogén többességet fejez ki. A ’mi’ csupán a meglehetősen specifikus használati körű „királyi többes” esetében jelöl több ’én’-t, akkor is inkább jogi, mint természetes személyeket. Ugyanakkor – ahogy arról később szó esik még – a többes szám első személyű formák, hasonlóan a személyjelölés más formáihoz, a megnyilatkozó társas attitűdjét is kifejezhetik (l. Laczkó–Tátrai 2024; vö. De Cock–Kluge 2016; Domonkosi 2016).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A többes szám második személyű formáknak ugyancsak két alapvető használata van. Egyfelől kifejezhet homogén többességet, azaz vonatkozhat több címzettre, jelölhet több személyből álló hallgatóságot. Másfelől kifejezhet heterogén többességet is, amikor a címzett(ek) mellett más, a beszédeseményen kívüli személy(ek)et is magában foglal. Mindazonáltal a T/1. és T/2. formákról általánosságban az állapítható meg, hogy alapesetben egyértelmű deiktikus funkciót töltenek be, hiszen sikeres referenciális értelmezésükhöz – hasonlóan, mint az E/1. és E/2. formák esetében – szükséges a közös figyelmi jelenet társas világának feldolgozása. Ez alól csak az erőteljes általánosítást kifejező megoldások jelentenek kivételt, hiszen ekkor a kifejezések deiktikus jellege háttérbe szorul.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy arról már szó esett, a személydeixis szempontjából az első és második, illetve a harmadik személyű nyelvi formák (névmások és szóalakok) használata között alapvető, mélyen gyökerező különbség van. A harmadik személy deiktikus funkcióját elsősorban az első és második személy deiktikus funkciójához képest lehet meghatározni. A harmadik személyű deiktikus kifejezések vonatkozhatnak bárkire, aki nem résztvevője a beszédeseménynek, vagyis nem tölti be sem a megnyilatkozó, sem a címzett szerepét. Ha ugyanis egy ilyen személy a beszédesemény részesévé válna, már nem harmadik, hanem első vagy második személyű deiktikus kifejezések jelölnék őt.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(25)
Bár, most, hogy számolgatom, ki aktív még abból a válogatottból... Nézzük: ő igen, ő nem, ő igen, ő nem, ő sem... Tizenegy játékos. Közülük öten Krakkóban az újabb feljutásnál is ott voltak. Erre mondják, azt hiszem, a mai fiatalok: durva...2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik személyű deiktikus kifejezések vonatkoztathatók – általában gesztussal kísérve – a beszédesemény fizikai világában jelen lévő egyéb személyekre. A (25)-ben például csak közvetlen interakcióban működhetne sikeresen a harmadik személyű névmásokkal jelölt szereplők referenciális azonosítása, ahol a megnyilatkozónak lehetősége nyílna arra, hogy a gesztusaival tegye egyértelművé (akár autodeixis, akár heterodeixis formájában), a beszédszituációban kire is vonatkozik az első, kire a második, kire a többi harmadik személyű névmás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első és második, illetve a harmadik személyű deixis megkülönböztetését még indokoltabbá teszi az a tény, hogy a harmadik személy nemcsak deiktikus, hanem anaforikus (vagy kataforikus) funkcióban is szerepelhet (l. még ehhez Fillmore 1975: 40–42, Lyons 1977: 660–661). Az anaforikus (vagy kataforikus) funkcióban használt harmadik személyű formák viszont – mint arról szó esett már – nem a beszédszituációban jelen lévő harmadik személyre vonatkoznak. Ennélfogva referenciális értelmezésükhöz nem a beszédesemény fizikai világának az ismerete, pontosabban nem egy ahhoz kötődő (offstage) referenciapont szükséges, hanem egy nyelvileg kidolgozott (onstage) referenciapont (az antecedens vagy a posztcedens) megtalálása.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(26)
A rendezvény sztárja egyértelműen Greta Thunberg aktivista volt, láthatóan őt várta a leginkább a tömeg3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (26)-ban az őt harmadik személyű névmás a Greta Thunberg szövegbeli elemmel együtt (vele koreferenciális kapcsolatot teremtve) válik értelmezhetővé. Az első és második személyű formák azonban nem töltenek be olyan anaforikus funkciót, nem hoznak létre olyan koreferenciális viszonyt, mint a harmadik személyű formák (l. még Pléh 1998a: 164–171, valamint Tolcsvai Nagy 2001a: 200–212). Sikeres referenciális értelmezésük ugyanis megköveteli a beszédesemény résztvevőinek az ismeretét: az ’én’ mindig a megnyilatkozóból, a ’te’ pedig mindig a címzettből kiindulva válik értelmezhetővé.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(27a)
Én is vártam – mondta Kornél.
(27b)
Te is várj! – mondta Kornél a barátjának.
(27c)
Ő is várhat – mondta Kornél a lány felé pillantva.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a (27a) és a (27b) példában kataforikus kapcsolat van az én és a Kornél, illetve a te és a barátjának diskurzusbeli elemek között, holott itt csak arról van szó, hogy a beszélő Kornél szavainak egyenes idézése után ismerteti annak kontextusát, legalábbis ami a résztvevői szerepeket illeti. Következésképpen az én, illetve te deiktikus nyelvi elemek, Kornél megnyilatkozásának részeként, beágyazódnak az őt idéző aktuális beszélő szövegébe. A (27c)-ben a harmadik személyű névmásnak is a beágyazott deiktikus használatára találunk példát, hiszen az ő az aktuális megnyilatkozó által ismertetett szituációban jelen lévő harmadik személyre, a lányra mutat rá, mégpedig az idézett beszélő gesztusával kísérve.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személydeixisről általánosságban az állapítható meg, hogy az első és második személyű nyelvi formák általában prototipikus, szimbolikus használattal jellemezhető deiktikus kifejezésekként funkcionálnak. A referenciális jelenet olyan szereplőit jelölik, akik megegyeznek a diskurzus résztvevőivel, de legalábbis azok múltbeli vagy jövőbeli énjével. A harmadik személyű deiktikus kifejezések (névmások és szóalakok) viszont, amelyek a beszédeseményen kívül eső személyekre vonatkoznak, nem tekinthetők a kategória prototipikus példányainak. Nem jellemzi őket ugyanis a deixis tisztán szimbolikus használata. Sikeres referenciális értelmezésük általában vagy gesztussal kísért használatot, vagy anaforikus (esetleg kataforikus) használatot követel meg. Habár a gesztussal kísért használatban profilálva van a közös figyelmi jelenet és a referenciális jelenet közötti, tér- és időbeli kontiguitáson alapuló deiktikus kapcsolat, ám ez éppen a gesztus használata által történik meg. Az anaforikus (és kataforikus) használat viszont – a személyt jelölő nominális szerkezetekhez hasonlóan – nem profilálja ezt a kapcsolatot. A harmadik személyű formák egyszerűen csak a beszédeseményen kívül eső szubjektumo(ka)t vagy objektumo(ka)t jelölnek. Ennélfogva nem csak a dologra mutató névmások értelmezhetők a deixis és az episztemikus lehorgonyzás prototipikus megvalósulásai közötti átmenetként. A harmadik személyű névmások és szóalakok működése is ezt az átmeneti jelleget mutatja (l. erről részletesen Laczkó–Tátrai 2012).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindemellett a harmadik személyű deiktikus kifejezésnek esetenként olyan használata is előfordul, amely megkülönböztethető mind a gesztussal kísért, mind az anaforikus használattól.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(28)
Na, beszéltél vele?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tegyük fel, hogy a (28)-ban az E/3. személyes névmás ragozott formája (vele) olyasvalakire vonatkozik, aki nincs jelen a beszédszituációban sem, és akit a diskurzus korábbi részében sem említettek meg. Ám a résztvevők bizonyos tematikus háttérismeretei elegendőek lehetnek a sikeres referenciális értelmezéshez. Elképzelhető ugyanis, hogy a (28)-ban szereplő kérdés címzettjének valamely harmadik személlyel (pl. az apjával, a kedvesével, a főnökével, a szomszédjával stb.) mostanság különösen fontos megbeszélnivalója van, és ezt a megnyilatkozó is nagyon jól tudja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik személy kategóriája ugyanakkor nemcsak az első és a második személyhez viszonyítva, hanem önmagában is a személydeixis prototípuselvű nyitottságát mutatja. A harmadik személyű névmás a magyarban jellemzően emberekre vagy akként kezelt élőlényekre vonatkozik, de esetenként jelölhet dolgokat is (vö. tedd be őket a fiókba) (l. erről részletesen Laczkó–Tátrai 2012, valamint vö. még Kocsány 1995; 2018). A harmadik személyű szóalakok (igealakok és birtokos személyjeles főnévi alakok) pedig – anaforikus (vagy kataforikus) funkcióban – egyaránt vonatkozhatnak személyekre és dolgokra. Továbbá a kategória nyitottságát mutatja az is, hogy a nem prototipikus deiktikus kifejezésekként funkcionáló lehorgonyzott főnévi szerkezetek, jelöljenek azok akár személyeket, akár dolgokat, szintén tekinthetők harmadik személyűeknek.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave