Mindez azt is jelenti, hogy a funkcionális kognitív pragmatika háttérfeltevéseit érvényesítve az aposztrofét az interszubjektív figyelemirányítás sajátos módjaként értelmezhetjük, amely kiindulópontul szolgál a lírai diskurzusok, köztük a dalszövegek személyjelölő konstrukcióinak a vizsgálatához. Az alábbi vizsgálat a dalszövegekben történő személyjelölés pragmatikai leírásának elméleti lehetőségeit problematizálja (l. ehhez Tátrai 2018a, 2024). Ennélfogva bizonyos dalszövegek, illetve dalszövegrészletek kvalitatív, a kutatói intuíción alapuló elemzését azért végzi el, hogy az elméleti belátásokat szemléltesse. Ezzel együtt – kognitív nyelvészeti kiindulópontjának megfelelően – szem előtt tartja az elmélet és az empíria kölcsönviszonyát, így tudatában van annak, hogy a szemléltető példák elemzései nem helyettesítik a kiterjedt, korpuszalapú, illetve kísérletes vizsgálatokat, hanem azoknak csupán a kvalitatív alapozásához járulnak hozzá (vö. Domonkosi et al. 2018; Horváth–Simon–Tátrai 2021). A fentiek értelmében a használatalapúság kognitív nyelvészeti alapelvét úgy érvényesítjük, hogy a személyjelölés működését annak diszkurzív közegében szemléljük. A kiválasztott kilenc dalszöveg a kilencvenes, kétezres évek alternatív zenekaraihoz kötődik. A Rablóhal, az Autó egy szerpentinen és a Mari című dalszövegek a Quimby zenekarhoz, szerzőjük Kiss Tibor; a Zöld hullám, A rossz fridzsider és A dióhéj hajós az Amorf ördögök zenekarhoz, szerzőjük Tariska Szabolcs; az Autók a tenger felé, a Hang és fény, valamint a Szívrablás a Kispál és a borz zenekarhoz, szerzőjük Lovasi András.1 A zenekarok, illetve a dalszövegek „alternativitását” – ahogy korábban már szó esett róla – továbbra is népi kategóriaként értelmezzük, és a tudományos meghatározás helyett beérjük azzal, hogy így szokás emlegetni őket (l. ehhez Imre 2017). Az alternatív dalszövegek kiválasztását az a feltevés motiválta, hogy megformáltságukat, referenciális összetettségüket és poétikai hatásukat tekintve e szövegek különböznek mind a slágerszövegektől, mind a kanonizált lírai alkotásoktól, de mindkét csoporttal viszonyba hozhatók olyan módon is, hogy szemléltetik a populáris és a magas kultúra, valamint a hétköznapi és a szépirodalmi nyelvhasználat kontinuumjellegét (vö. Tátrai 2012b, 2018c). A háromszor három dalszöveg kiválasztását mindamellett az is motiválta, hogy mindegyikük aktiválja a szerelmi dal diszkurzív sémáját, azzal együtt, hogy eltérő mértékben hagyják jóvá, illetve eltérő mértékben és módokon rekonfigurálják azt.