Az externáliák internalizálásával kapcsolatos kérdések az 1990-es és 2000-es évek elején jelentős figyelmet kaptak a szakirodalmi kutatásokban (Clarke 1997; Tisdell 2001; Gooroochurn–Sinclair 2003). E tanulmányok többségének fő érve szerint a turizmus olyan negatív externáliákat generál, mint a környezetromlás vagy a zsúfoltság, amelyek ellen adókat, illetékeket kell kivetni. A turizmus negatív externáliái akkor keletkeznek, amikor a turista tevékenységei a célállomáson belül hatással vannak más turisták vagy a vendéglátók jólétére (Ihalanayake 2013).

A fentiekre tekintettel az idegenforgalmi adó a túl nagy mértékű turizmus kezelésében is fontos szerepet játszhat. Egyrészt a bevételből megvalósított fejlesztések és karbantartások segítenek a turisták által okozott környezeti terhelés kezelésében. Másrészt az adó mértékének növelése szintén csökkentheti a látogatószámot, tekintettel arra, hogy a megemelt költségek visszatarthatják a túlzott turistaforgalmat. A turizmus fejlődéséből eredő társadalmi és környezeti költségek leküzdésének egyik módja, hogy a desztinációk közvetlen vagy közvetett helyi korrekciós adók kivetésével próbálnak fellépni (Cetin et al. 2017).

2024-ben több európai város is bejelentette, hogy belépődíjat szed az odaérkező turistáktól az úti cél fenntartása és megóvása érdekében. Tourist taxot fizettetnek például Santiago de Compostelában, de Párizs, Amszterdam és Velence sem maradt ki az adókivetők sorából. Párizsban 2024. január 1-jétől 2 százalékkal emelik a tourist taxot, Amszterdamban a szállodai szobaár 7 százalékkal lesz több, és nemcsak a szállodai vendégek esetében lép érvénybe, de a hajós körutazások résztvevői számára is kötelező lesz a díj megfizetése (Schengen News 2023). Az intézkedést a nemkívánatos mértékű turizmus miatt vezették be, akárcsak Velencében, ahol napidíjat vetnek ki a turistákra. Első lépésben egyfajta kísérleti időszak kezdődik, amely a tavaszi és a nyári hétvégéket érinti. A tourist taxból származó bevételekkel a város lakóit kívánják támogatni életkörülményeik javítása és megélhetési költségeik csökkentése érdekében, ugyanis a városban több, mint húszmillió turista fordul meg. A díj megfizetése alól mentesülnek a Velencében éjszakázó turisták (The Sunday Times 2024).

Több spanyol város is emel vagy módosít a turistáktól beszedett adókon; Barcelona például nemcsak városi, de régiós különdíjat is szed majd. A bevételekből a közlekedési infrastruktúrát tervezik fejleszteni. Németországban culture tax and bed tax néven vezetnek be adókat olyan népszerű városokban, mint Frankfurt, Hamburg és Berlin. A díj a szállodai számla körülbelül 5 százaléka. Görögországban az államadósság csökkentésének céljával vezetik be a torist taxot. Svájcban az adó minden szálláshely esetében egységes, éjszakánként és személyenként körülbelül 2,20 euró (Schengen News 2023). Az Egyesült Királyság 2024-ről 2025-re halasztotta az ETA (Electronic Travel Authorisation), az új elektronikus utazási engedélyezési rendszer bevezetését. Ez az engedély díjköteles és kötelező lesz azon országok állampolgárai számára, amelyek eddig vízum nélkül utazhattak az Egyesült Királyságba (Gov.uk 2023). Izland szintén egy új turisztikai adó bevezetéséről döntött, azzal a céllal, hogy környezetvédelmi intézkedései nyomán az ország 2040-re elérje a zéró CO2-kibocsátást. A befolyt adót tehát a túlzsúfoltság okozta környezeti károk mérséklésére kívánják fordítani.

Ausztria élen jár a fenntarthatóság témakörében. Az Osztrák Utazási Szövetség (ÖRV) álláspontja szerint az utaztatás területén a gazdasági és környezeti fenntarthatóság mellett a társadalmi fenntarthatóság kérdése is egyre inkább kritikus tényező lesz, és a fenntarthatósági elveknek való komplex megfelelés a jövőben komoly versenyelőny lesz az utaztatási szektorban. Egyre nagyobb jelentőséget kap a fenntarthatósági folyamatok transzparens mérése, az utaztatás során a helyben teremtett érték kimutatása a teljes értéklánc vonatkozásában. A Német Utazási Szövetség (DRV) 2024 áprilisában Innsbruckban megrendezett konferenciáján már az „overtourism” (túlturizmus) problémájával foglalkozott. A Kanári-szigeteken a közelmúltban lezajlott tüntetéseket nem a turizmus ellen irányuló megmozdulásokként értékelték, hanem a helyi turizmus politikai kritikájaként. Ezzel párhuzamosan statisztikai adatokkal támasztották alá, hogy ott, ahol a turizmusgazdaság jól és optimálisan működik, nemcsak a helyi lakosok életminősége javul, hanem a társadalmi kohézió is erősödik (Turizmus online 2024).

Mivel a turizmus napjainkra az egyik legalapvetőbb gazdasági tevékenységgé vált, a fentiekben taglalt, a környezetre gyakorolt hatása, annak mértéke is egyre jelentősebb. A nem fenntartható és nem felelősségteljes turizmus negatív társadalmi és gazdasági hatásai gyors ütemben növekednek. A fenntarthatóság ezen a területen is kiemeleten fontos, mivel a tömegturizmus okozta problémák globális szinten érzékelhetőek (Muler et al. 2018). A fenntartható fejlődés elérését gátló globális nehézségek nem új keletűek. Ezeknek a problémáknak a megoldására már 1983-ban, az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján megkezdte munkáját a Környezet és Fejlődés Világbizottság (WCED). A bizottság létrehozásának évében világszinten már 357 millió turistaérkezést regisztráltak, és ez a szám 2016-ban 1,235 milliárd volt (Raffay–Marton 2018). Látható, hogy a turizmus vonatkozásában a fenntarthatóság elengedhetetlen szemponttá vált. A turizmusban részt vevő szereplők között gyorsan alakulnak ki konfliktusok (Michalkó 2003), amelyek megnehezítik a fenntarthatóság megvalósítását. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a fenntarthatósági intézkedések magas költségei miatt a gazdasági szereplők számára ezek a célok elérhetetlenné válnak.

Az egyensúly megteremtése céljából az UNWTO (ENSZ Turisztikai Világszervezete), a felelős, fenntartható és mindenki számára elérhető turizmus előmozdításáért felelős ENSZ-szervezet már 1999-ben fontos iránymutatásokat adott a felelősségteljes turizmus (responsible tourism) gyakorlásához a Turizmus Globális Etikai Kódexében (Raffay–Marton 2018). Magyarországon is egyre nagyobb arányt képviselnek a turizmus fenntartható (pl. szelíd, zöld, öko) formái. A folyamatosan növekvő létszámú fogyasztói csoport számára elsősorban a szolgáltató, majd a desztináció kiválasztásában is szerepet játszik annak környezettudatos menedzsmentje, fenntarthatósága, illetve a környezet általános állapota a célterületen (Cetin et al. 2017).

Magyarország ökoturisztikai kínálata igen változatos, ennek köszönhetően az ökoturizmus fontos szerepet tölt be a belföldi turizmusban. Fontos megjegyezni, hogy a fenntarthatóság már nem csupán az említett szegmensekben elvárás, hanem a turizmus többi területén is fontos szemponttá vált. A turizmus fejlesztésében lényeges anyagi erőforrásokat jelentenek a támogatási programok. Magyarországon számos támogatási formát ismerünk, amelyek különböző területek fejlesztéséhez járulnak hozzá (Borzán–Szekeres 2021), de ki kell emelnünk az IFA-t, amelynek visszaforgatásával a települések hozzájárulhatnak a fenntartható turizmus további fejlesztéséhez.