Az előző fejezetekben tárgyaltak szerint a nagyvárosok – méretükből, népességkoncentráltságukból, történelmi hagyatékukból kifolyólag – fontos szerepet töltenek be a globális turizmusban. Egyszerre lehetnek kulturális, történelmi és modern nagyvárosi célpontok. Nem utolsósorban itt realizálódik a kormányok által is támogatott fejlesztések egy része, és a GDP jelentős hányada ezekben a városokban és agglomerációikban termelődik meg. Magától értetődőnek tűnik, hogy a körforgásos gazdaság elveinek ismerete, gyakorlatának népszerűsítése a turizmusban érintett nagyvárosokban kiemelkedő fontosságú. Ezeken a helyszíneken – éppen a turizmus szezonalitása, időbeli egyenlőtlensége, kiszámíthatatlansága miatt – a körkörös gazdasági folyamatok átgondolt tervezést és megvalósítást, egyben folyamatos monitorozást igényelnek. A turisztikai nagyvárosok körforgásos elvei között az újrahasznosítás, az újrafelhasználás, az erőforrások zárt körű kezelése, a fenntartható tervezés, az energia- és vízgazdálkodás elsőrendű fontosságúvá válnak. Egészítsük ki mindezt a nagyvárosok nagy tömegrendezvényeivel, és rögtön érthetővé válik, hogy a gigarendezvények (például világesemények a sportok vagy éppen a kultúra terén) szervezésének csak egy része a tényleges lebonyolítás. Legalább ugyanilyen fontos a „mi lesz utána” kérdéskör. És erről előre kell gondolkodnunk.