A teljes sokaságból, vagyis a 126 intézményből 22 került a mintába (17,5 százalék) – velük sikerült felvenni a kapcsolatot, és ők voltak hajlandóak válaszolni a kérdésekre. Az elemzés alapját azonban csak 19 intézmény adja; a maradék három nem tudott válaszolni a kérdésekre. Az egyik, egy kistelepülésen működő tájház esetében kiderült, hogy ugyan létezik a kiállítóhely, a falu lakosaitól kapott bútorok és tárgyak vannak benne, és a helyi önkormányzat tartja fenn, azonban „sem alkalmazott, sem kiállítás nincs, csak a berendezések”. Ehhez hasonló okokra hivatkozott a második „kivett” válaszadó is, aki elmondta, hogy az adott emlékház létezik, de a berendezése óta senki nem foglalkozik vele. A harmadik pedig arra hivatkozott, hogy a múzeum csak 2024 januárjában nyitott, ezért még nem tud válaszolni.

A vizsgált intézmények összesen kilenc településen találhatók, többségük (70 százalék) Veszprém vármegye nagyobb városaiban (Ajka, Pápa, Sümeg, Veszprém). Méretüket/jelentőségüket azzal próbáltuk megragadni, hogy hány állandó alkalmazottal működnek. Eszerint van köztük egészen kis tájház (csak úgy van állandó alkalmazott, hogy a falu könyvtáráért, programjaiért felelős személy egyben a tájház működtetője is), illetve bekerült a mintába a legnagyobbnak tekinthető múzeum, a megyei hatókörrel rendelkező Laczkó Dezső Múzeum is (ötvenhat állandó munkatárssal). Az alkalmazottak tekintetében az is megfigyelhető, hogy számos helyen bevett gyakorlat az időszakos foglalkoztatás – főként azoknál az intézményeknél, amelyek szezonális nyitvatartással működnek. Az így foglalkoztatottak általában diákok vagy nyugdíjasok, de előfordulnak önkéntesek is (gyakori például az egyházi Pannonia Reformata Múzeumban, Pápán).

A minta a fenntartó tekintetében is nagy változatosságot mutat. Noha a válaszadók többségének intézményét helyi önkormányzat tartja fenn, került a mintába olyan intézmény is, amely egyházi működtetésű, illetve olyan is, amelyet egy gazdasági szervezet tart fenn. És van egy intézmény, amelyet alapítvány üzemeltet. Fennállásukat tekintve a minta legrégebb óta működő létesítménye a Laczkó Dezső Múzeum (jelenlegi helyén 1925 óta tart nyitva, de maga a múzeum korábban, már 1903-ban is létezett), a legújabb pedig a 2023-ban megnyitott ajkai Kriptongyár. A múzeumok látogathatósága szintén változó: a mintába került intézmények többsége (60 százalék) állandó nyitvatartással működik, de vannak köztük szezonálisan látogathatók, illetve négy esetben előzetes bejelentkezés szükséges. Az esetek többségében (53 százalék) maga az intézmény egyetlen épületben működik, és összesen hat intézmény esetében a hozzájuk tartozó épületek egyike sem áll műemlékvédelem alatt.

A fenntarthatóság tekintetében a válaszadó múzeumok többnyire fontosnak, megkerülhetetlennek ítélik ezt a területet – a megközelítés, a hozzáállás azonban igen eltérő. Az egyik intézmény az edukációt és a magánéletbe való beágyazódottságot hangsúlyozta – hozzátéve, hogy náluk a dolgozók képzése, önképzése alapvető, ahogyan az is, hogy az otthoni gyakorlatot „behozzák” magukkal (például szelektív hulladékgyűjtés meghonosítása), de még az otthon szükségtelenné vált eszközöket, tárgyakat is, amelyeket kézműves foglalkozásokon használnak fel. A nagyvázsonyi Igásló Központ még ennél is elkötelezettebb, hiszen elmondásuk szerint az egész központ a fenntarthatóságra épül, az számos programjukban megjelenik, illetve alapvető céljuk „a munkalovak okos foglalkoztatása”. Egy másik válaszadó elmondta, hogy mivel az épület műemlékvédelem alatt áll, és középkori eredetű, sok tekintetben nem releváns a fenntarthatósági törekvés – ugyanakkor mégis fontosnak tartják, ezért amennyire lehet, a felújítások során igyekeznek modern technológiát használni, ha pedig nem lehetséges, akkor a helyi alapanyagokat részesítik előnyben. Érdekességképpen hozzátette, hogy a korabeli, megélhetési célból épített ciszternát most fenntartható módon esővízgyűjtésre használják, amellyel öntöznek. Volt olyan interjúalany, aki azt hangsúlyozta, hogy az állami vagy önkormányzati fenntartású intézmények sok esetben szembesülnek korlátozott támogatottsággal – ezért alapvető, hogy minden lehetőséget megragadnak a költségek csökkentésére, ami pedig gyakran együtt jár zöld megoldásokkal vagy az újrahasznosítással. A válaszadók között ugyanakkor volt egy önmagát is pesszimistának tituláló, aki annak adott hangot, hogy amíg a gyárak és a járművek kibocsátása nem csökken, addig véleménye szerint csak nagyon csekély hatás érhető el, így szerinte a fenntarthatóság ma egy trendi fogalom, amelynek „kulturális értéke van”. A megkérdezett intézmények többségében vagy minden munkatársnak szívügye a fenntarthatóság, vagy legalább egy-két ember akad – ugyanakkor ilyen jellegű „felelős” dolgozó nincs kinevezve a kollektíván belül.