I. Körhinta – A turizmusipar fenntarthatóságának allegóriája

A körhinta szórakoztató funkciója jelenik meg a Molnár Ferenc Liliom című színművére épülő, a New York-i Broadway-n 1921-ben hatalmas sikerrel bemutatott, Richard Rodgers és Oscar Hammerstein nevével fémjelzett Carousel című musicalben is, amelynek központi alakja a nehéz sorsú körhintás fiú. A Körhinta Fábri Zoltán filmrendezőnek jelentős nemzetközi elismerést hozott: Sarkadi Imre A kútban című novellája alapján készült filmjét 1956-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték. A tizenkét legjobb magyar film közé is beválasztott alkotás főszerepeit játszó Törőcsik Mária és Soós Imre tiltott szerelme éppen egy vásárban felállított körhintán teljesedik ki a soha véget nem érő boldogság metaforájaként. Egy könyvesboltba betérve ma is számtalan, az adott mű címében a „körhinta” szót felhasználó kiadvánnyal találkozhatunk, amelyek a musicalhez és a filmhez hasonlóan az intellektuális töltetű kikapcsolódást szolgálják.

A körhinta bekerült a bűnügyi szakirodalomba is. Azokat az áfa-csalásokat illetik ezzel a szakzsargonnal, amelyek kivitelezése során egy terméket vagy szolgáltatást azzal a szándékkal járatnak a nemzetközi, esetenként a belföldi értékesítési láncolatban (vagyis folytonosan adják-veszik), hogy az adóhatóságok figyelmének lankadása következtében elkerüljék a fizetési kötelezettségüket, illetve jogosulatlanul élhessenek az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetőségével (Békés–Halász 2021). Antal a körhinta-csalásokat egyenesen a ringlispíl forgását szemmel követni igyekvő kívülállóknál gyakran fellépő szédüléssel, képi elmosódással és így a megfigyelt szem elől tévesztésével hozza összefüggésbe (Antal 2010). Részben hasonló gyökerű a „körhintába ültetés” kriminológiai szleng, amely a pénzmozgás követhetetlenné válásával összefüggő, szándékos károkozást takarja. A körhinta tehát a háztartás (államháztartás) finanszírozásában fellépő, jogellenes magatartásból fakadó deficitre is utal.

A körhinta kezdetben nélkülözte a gépi meghajtást, így működtetésének karbonlábnyoma minimális volt; találkozhatunk állati erővel üzemeltetett szerkezetekkel, de életerős emberek által hajtottal, sőt kerékpárral kombinálttal is. A XIX. század közepétől a gőzgép, később a robbanómotor, majd az elektromos áram (vagy az azt előállító aggregátor) biztosította a több mázsás ringlispíl elforgatásához szükséges erőforrást. A körhinták jobbára vándorcirkuszok részeként, illetve azokkal gyakran együtt mozgó vásári forgatagokban kerültek felállításra, így a friss levegőn való szabadidő-eltöltést biztosították. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az egészséges életmódot szolgálták. A körhintázás közösségi esemény volt, a települések apraja-nagyja meríteni akart az időről időre megérkező örömforrásból. A szerkezet körül várakozók egymással diskuráltak, figyelték a fenn ülők mosolygós vagy éppen aggódó tekintetét. A körhinta jó apropóval szolgált a holtig tartó, a társadalom reprodukcióját katalizáló románc kialakítására – vagy éppen a haragosok megbékélésére, a konfliktusok oldására. A körhinta tartós szerkezetnek bizonyult, viszonylag könnyen karbantartható volt, a tulajdonosok minden tőlük telhetőt megtettek megóvásuk érdekében. A ma is közkedvelt körhinták többségét több mint száz évvel ezelőtt gyártották, és műemléki védettséget élveznek. A körhinta annak a kornak volt az egyik kedvelt szabadidős attrakciója, amelyben az utazások még nem voltak tömegesek, amikor a turisztikai mobilitásban való érintettség kevesek kiváltságának számított.

Mindebből következően a körhinta a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság turizmusfókuszú allegóriája, annak a folytonos törekvésnek a metaforikus kifejezője, amely – az ember–társadalom–környezet humánökológiai hármasságát szem előtt tartva – a magunkkal, a minket körülvevő közösségekkel, valamint az élő és élettelen természettel való harmonikus együttélést eredményezi (Michalkó 2005). A turizmus fenntarthatósága fából vaskarika (Michalkó 2022). A mobilitás energiát igényel, az energiafelhasználásnak pedig karbonlábnyoma van (Gelencsér 2023), de nem mindegy, hogy a turista élményszerzéssel párosuló környezetváltozása során milyen mértékben terheli a környezetet. A mérték csökkentése az egyén és a társadalom felelőssége (Rátz 2023). A felelős turizmus gyakorlatának (Lőrincz et al. 2021) széles körű kibontakoztatása tekinthető a körhinta által megtestesített értékek eredőjének, a körforgásos gazdaság egyik pillérének (Németh et al. 2021).