A rövid ellátási láncok és a helyi élelmiszerrendszerek hozzájárulnak a körforgásos szemléletmód erősítéséhez az élelmiszerrendszerekben. Az 1. ábra szemlélteti a biológiai kör (természet) és a körforgásos gazdaság kapcsolatát az élelmiszertermékek esetében.

 

 

A helyi élelmiszerek és a REL számos módon járulhatnak hozzá a körforgásos gazdasághoz. Közvetlen kapcsolatot teremtenek a természetből származó (növényi és állati eredetű) alapanyagok és az energia felhasználása között, ami hozzájárul a fenntarthatóbb termeléshez és fogyasztáshoz. Ezek a rendszerek gyakran alkalmazzák a körforgásos gazdaság elveit, például a helyi anyagok újrahasználatát biztosítva, hogy azok visszakerüljenek a természet körforgásába. A helyi élelmiszerrendszerek előnyben részesítik a helyben előállított alapanyagokat, csökkentve az anyag- és energiaáramokat. A helyi rendszerek gyakran kevesebb csomagolást használnak, csökkentve a hulladék mennyiségét, és hozzájárulva a természeti erőforrások hatékonyabb használatához. Az ilyen rendszerek elősegítik a közösségi kezdeményezéseket, amelyek fokozzák a helyi önellátást, és csökkentik a központi élelmiszer-ellátási rendszerekre való támaszkodást, illetve a környezet kiszipolyozását a nagyipari mezőgazdaság által. Mivel kevesebb szereplőt vonunk be az ellátási láncba, a földrajzi közelség jellemző az anyag- és energia-körforgásra, aminek így potenciálisan nagyobb része hasznosul. Például 2021-ben az EU-ban több, mint 58 millió tonna élelmiszer-hulladék keletkezett, nagy része a háztartásokban (54 százalék). A termelés 9 százalékot, a feldolgozás és gyártás 21 százalékot, a vendéglátóipar 9 százalékot, míg a kiskereskedelem 7 százalékot tett ki (Eurostat 2023). Az ellátási lánc rövidülése során kevesebb hulladék keletkezhet, mivel a termékek kevesebb lépésen keresztül jutnak el a fogyasztókhoz. Csökkenhetnek a szállítási veszteségek, mivel kevesebb átszállítási és kezelési folyamat során keletkezhet sérülés vagy romlás. Rövidebb lánc esetén a feldolgozás és a csomagolás is hatékonyabb lehet, hiszen az élelmiszerek gyorsabban kerülnek piacra, így a feldolgozási veszteségek is mérséklődhetnek. A helyi piac igényeihez való pontosabb alkalmazkodás révén csökken a felesleges termékek mennyisége, ráadásul a kisebb termelőegységek rugalmasabban tudják hozzáigazítani a termelést a változó kereslethez, így hatékonyabban kezelhetik a készleteket, ami csökkenti a hulladékot.