A Kokas-módszer legfontosabb elemei a népi és gyermekdalokra, majd a klasszikus és népi hangszeres művekre alapozó kreatív alkotás, valamint a zenei élmények kiábrázolása a művészetek minden elérhető eszközével a teljesebb személyiségformálás érdekében2. Kokas tanításaiból, kézirataiból és publikációiból kirajzolódik a gyerekekhez való viszonya, a gyerekről alkotott képe, amelyből következik a zenei alapú képességfejlesztést, az egész gyermeki személyiséget érintő pedagógiája. Komplex művészetpedagógiai szemléletének összefoglalását publikációi, könyvei, cikkei, interjúi, esszéi, Életmű-DVD-jének anyaga3 és óráiról készült rövidfilm-gyűjteménye alapján készítjük el.

Egy interjúban Kokas maga fogalmazta meg saját pedagógiájának egyik megkülönböztető jegyét Montessori tanítási módszeréhez képest: „Az én zenéhez alkalmazott eszközeim nem hasonlíthatók az övéihez, amelyek a képességeknek jól átgondolt fejlesztésére szolgálnak, ennél fogva alapvetően fontosak. (...) Alapeszközünk ugyanis a testünk és a belőle származó énekhang, valamint a mozdulat”4. Ebben a fejezetben röviden áttekintjük a sajátosan kokasi jegyeket, művésztpedagógiai eljárásokat.

Kokas éppen arra volt kíváncsi, vajon hogyan fogadják be a gyerekek a zenét, hogyan értelmezik azt testükkel-lelkükkel. Nem zenére nevelte őket, hanem zene által képzelte el a gyermekek fejlesztését – ebben volt újító, hogy nem zenélni tanít, hanem figyelni, célja nem a zeneirodalom klasszikusait megismertetni, hanem a zenét befogadtatni tanítványaival: „nem a zenét tanulják, hanem a zenéhez vezető érzékenységet”7.

Felnőttekben is a gyermekséget tisztelte, sőt a felnőttek számára is szervezett foglalkozásokat: Kokas elveinek egyik specifikuma volt a gyerekeknek szervezett tevékenység szülőkkel, illetve a szülőknek szóló alkalmak gyerekekkel. Ezeknek dokumentációi az a részben máig feldolgozatlan film- és kézirat-gyűjtemény, amelynek darabjai a zenés foglalkozásokon születtek. Kokas fontosnak tartotta a kor médiás lehetőségei szerint archiválni, megőrizni a gyerekekkel és szülőkkel-pedagógusokkal készített táncfelvételeket, interjúkat, amelyekből 2013-ban megjelent a Zenében talált világ című, négy DVD-ből álló film-kompilációja9.

A spontaneitás, a zenei-testi asszociálás, az improvizálás, az imagináció gyümölcsei azok a csoportos vagy szólóprodukciók, amelyeket a gyerekek átváltozó táncoknak neveztek: „A szabadon születő mozdulat a képzelet szabad ösvényein szálldos. Az érzelemgazdag átadás ilyen perceit gyerekeim átváltozásnak hívták”13. Ez a kifejezési forma azért van oly természetes közelségben a gyermeki lélekhez, mert ez az ő közegük, nem is Kokas találmánya, hanem a gyerekeké: „Az »átváltozás« szót a gyerekek találták ki. Egyszer csak így nevezték, ha mozdulataikkal, táncukkal másvalaki vagy valami lényegébe átlendültek, átsimultak, átsétáltak, átugrottak”14. Kokas teljesen szabad improvizációt, saját koreográfiát enged, sőt szorgalmazza azt énekes népdalok, körjátékok, majd szimfonikus zenék által. Játékos foglalkozásai élmény- és érzelemközpontú, inspiratív jellegű, személyiségfejlesztő és lelkigondozói alkalmak. „Az átváltozós játékokban virágba borul a képzeletük, és ez elbűvöli őket”15.

Kokas az 1980-as években egy interjúban kifejtette módszere elemeinek tudatosan felépített rendszerét: „A képzés centruma a mozgás, a zene is ennek szolgálatában áll. A zene átélését segítjük szabad mozdulatainkkal. Foglalkozásaimon tehát mást és másként tanulnak a gyerekek, mint a hagyományos zeneoktatásban. Vannak olyan dolgok, amelyekre a hagyományos módszer nem alkalmazható”18. Ebben a más értékrendszert követő tanulásban a zeneérzékenység általi önközlés a cél, a hagyományos módszer pedig az önkifejezés elsajátítását nem segíti, és a mások felé forduló empatikus szeretetkapcsolat kialakítására nem alkalmas19. A gyerek mozgásában, alkotásában tehát nem a mozgás, nem a mű, nem a folyamat az elsődleges, hanem a gyerek. „Nálunk a mozdulatok esztétikuma nem fontos, szóba sem kerül, mert a mi célunk a zene befogadása és a mozdulat csak eszköz”20. Másodsorban a zeneélmény, zenebefogadás is fontos, a mozgás is emiatt kap létjogosultságot. Szabad, önkéntelen mozdulatokban megelevenedik a zene, miközben erőt, ügyességet, fürgeséget, rugalmasságot fejleszt. Nem a tanult mozdulatokra kíváncsi Kokas, hanem a sajátosra, az egyénire és legfőképpen az üzenetre, ami azokban rejlik. Itt már nemcsak a zenéről van szó, hanem a gyermeklelkek hármas síkú tükréről: zene, képzelet és mozgás egybefonódásáról, azaz önközlésről. „A mi mozdulati megközelítésünkkel megfordítjuk a műveletet: a hangszer először érzelmekhez társul, belső történéseket indít testi történésekhez, a szabad mozdulatok öröméhez kapcsolódik, bekapcsolja a képzeletet és ezzel a teljes személyiséget”21. Ezáltal a gyerekek megtanulják a befele figyelést, az alkotást is, „egyszóval: megtanulnak élni magukkal”22.

Drake, Jones és Baruch (2000), valamint Gorali-Turel (1999) igazolták Kokas elveit, amikor kutatásaik nyomán kimutatták, hogy a gyerekek veleszületett spontán mozgásformái tempóban és stílusban is különböznek a felnőttekétől23. Kokas többször is utal erre, amikor a mozdulat szabadságát és az átváltozó táncokat preferálja a tanult lépések-mozgások előtt és helyett. McDonald, Miel és Mitchell (2002) a táncimprovizációk szociális kontextusával kapcsolatosan kutattak, és arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekek csoportban, azaz közösségben, illetve társakkal, főképpen egy baráttal való együtt alkotásban minőségibb, szebb és művészibb táncokat alkottak24.

Kokas maga is természetkedvelő, természetjáró lévén, előszeretettel helyezte a csoportfoglalkozásokat a természetbe: erdőben, mezőn, tengerparton, egy kápolnában az olaszországi Ravennában, templomban alkottak, táncoltak, rajzoltak, festettek a gyerekek. Sőt nemcsak papírra, de ház falára is, máskor pedig vászonra vagy lepedőre – a valóság és a művészet elválaszthatatlan egységében30.

A képzelés, a fantázia nem tanítható, de inspirálható. A zene tanítható, de Kokas számára a valódi cél nem a tanítás, hanem a zenére való képzettárstás: „Zenét tanítunk? Nem. Gyerekeket tanítunk és gyógyítunk. Zenével inspirálunk, segítünk, bátorítunk, erősítünk. A zene is megtanulható, a gyerekek is. Nem hamar és nem könnyen”32. A képzelet is titok, működése is az, ugyanakkor kiindulópontja minden műalkotásnak, felfedezéseknek, találmányoknak, ihletője a szépirodalomnak, megtermékenyítője az emberi léleknek. A képzelet teremtő erő, amely kiemelt helyet foglal el Kokas eszmerendszerében.

„A gyerekek otthonosabban mozognak a művészetben, mert a képzelet az ő világuk” – mondja33. A képzeletfejlesztés útkészítés a művészet világába, a gyermek művésszé emelése. „Művészetben és tudományban egyaránt szükséges az intuíció, a képzelet, a gondolatok áramlása és a rendezés, az összefüggések megkeresése vagy megteremtése”34. A művészetek mellett minden találmány és innováció a képzelet terméke, amely találkozik az egyén személyiségjegyeivel, képességeivel és a külső körülményekkel, amelyek a mű létrejöttének feltételei. „A közgondolkodás azt vallja, hogy a képzelet és intuíció főleg a költők és művészek számára értékes –, ezzel szemben állítom, hogy a tudomány magasabb fokán is épp annyira fontosak” – mondja Jung35. A remekművekben gyakran megjelennek az érzelmek is, így kapcsolat létesülhet a befogadói érzelmekkel – ez a hatás a titka minden művészeti élmény megszületésének. „A képzelet segít az érzelmek forrásához, kinek-kinek más forráshoz, dúsan ömlő, bátran kiáradóhoz vagy vékonykán szivárgóhoz”36.

Deszpot értelmezésében Kokas pedagógiája személyes, a személyiség, illetve a személyhez forduló pedagógia, amely nevelésszemlélet napjainkig sem terjedt el széleskörűen, és csupán opcionálisan, elvétve került bele a közoktatásba, illetve pedagógusképzésbe37. Kokas pedagógiájának legfontosabb sajátossága a gyermek titokként való értelmezése, szinte szakrális tisztelete, gyermekképének meghatározó vonásai a gyermekség, a gyermeki állapot és gondolkodás glorifikációja – erre az alaptézisre építi fel egész nevelői rendszerét, komplex művészetpedagógiáját, mely terápiás hatású, mégsem terápia. A Kokas-életmű vizsgálata, Deszpot tanulmánya38, a szakmai vita, valamint az általunk egyértelműsített kokasi jellegzetességek alapján megerősítést nyer előttünk, hogy Kokas egyértelműen és minden értelemben abszolút pedagógiát művelt. Következésképpen a Trencsényi László, Kiss Endre és Hudra Árpád nevéhez fűződő, 2007-ben létrejött kutatócsoport 31 pedagógus39 mellett Kokast is besorolta az abszolút pedagógusok körébe, azaz olyan nevelői személyiségek közé, akik „minősített módon rendelkeztek egy önálló, azaz a pedagógiától független, alkotó szellemi pálya lehetőségeivel és reményével”40, emellett egy összetett kritériumrendszernek is megfelelnek41. Az abszolút pedagógus differentia specificai: sokoldalú, színvonalas alkotói tevékenység, amelyet pedagógiai környezetben (iskolarendszerben) aktívan gyakorolt, életműve lezárult, emellett pedagógiájának fókuszában a világszerűség42 áll, személyében pedig sajátos alázata mellett idealista, karizmatikus, aki komplex értékrend közvetítője43, aki innovátor és hagyományápoló egyidőben, szociálisan elkötelezett, pedagógiájának eleme az élethosszig tartó tanulás, nincs valóságos elmélete, olyan mondanivalót hoz felszínre, amely más médiumban nem fejeződhetne ki, ugyanakkor küzdelmei ellenére sikeres és boldog ember, és legfőképpen intenzív érdeklődés és különleges, meghitt kapcsolat fűzi a gyerekekhez: „Az »abszolút« pedagógus jelzőjének értelme: a pedagógia egy fajta művészete, elmélete és gyakorlata”44. Maga az abszolút pedagógus pedig – a Kiss Árpád Műhely értelmezése szerint – „az a személyiség, aki többoldalú kiemelkedő tehetségét az oktatás–nevelés területén bontakoztatja ki. Tevékenységében a pedagógia sajátos művészetté, a képességek összművészetévé válik. Az abszolút pedagógus a maga minősített és nyilvánosan bizonyított képességeit a pedagógiai médiumában valósítja meg. Választása nem a történelmi fordulatok kikényszerítette kompromisszum, de szabad elhatározás az önmegvalósításra”45. Kokas életének és pedagógusi-zenepszichológusi-írói munkásságának, valamint az abszolút pedagógus kritériumrendszerének megismerése nyomán megerősítést nyer előttünk, hogy Kokas egyértelműen és minden értelemben abszolút pedagógiát művelt.